Tisztelt Belügyminiszter Úr!

A mai napon egy közlekedésrendészeti ügyben tett állampolgári bejelentésem során rendőri inzultus ért engem. Kénytelen vagyok az esetet kissé bővebben, olvasmányos módon ecsetelni.

A panasz tárgya:

1998. június 5., 0 óra 07 perc: felszállok a Blaha Lujza téren a Moszkva tér felé tartó 6É jelzésű éjszakai buszjáratra. 0 óra 12 perc körül érkezünk a Nyugati pályaudvarnál lévő megállóhoz. A busz nem áll be a járdasziget mellé a szabálytalanul parkoló taxik és egy fehér Mercedes miatt. Alig tudok a sötétített üvegű autó miatt leszállni. Jól megnéztem, rendszáma ESG 053.

0 óra 13 perckor hívom a közeli telefonfülkéből a 107-et. Próbálják kapcsolni a VI. kerület ügyeletét, de mindhiába. Újabb hívás: azt javasolja a kezelő, hogy menjek be a Nyugati pályaudvaron található rendőrőrsre, onnan kisétál a rendőr és intézkedik.

0 óra 20 körül kopogtatok a rendőrőrs ajtaján. Egy egyenruhás rendőr kijön és miután elmondom panaszom, behív, megmutatja az illetékest. őneki szintén elismétlem a következőket: "A 107-ről küldtek ide, hogy jelentsem be lakossági panaszomat: az állomás előtt a buszmegállóban illetéktelenül parkol egy sötétített üvegű, fehér színű Mercedes ESG 053 forgalmi rendszámmal. Szeretném, ha intézkednének."

Ettől fogva így zajlik a beszélgetés közöttem és az asztalon ülő rendőr között:

"Az állomás előtt?"

"Jó, akkor legyen pályaudvar."

"Pályaudvar?"

"Igen, a pályaudvar előtti buszmegállóban."

"Ott nincs is buszmegálló."

"Nekem mindegy, hogy állomás vagy pályaudvar, a McDonald's előtti 6-os éjszakai busz megállójában parkol szabálytalanul az Elemér-Sándor-Géza-nulla-ötvenhárom rendszámú Mercedes."

"Az a 62-es számú posta, megálló csak ott van". — jön a válasz.

"Szerintem a McDonald's előtt van, de a lényeg, hogy kérem intézkedjenek!"

"Menjen ki a megállóba és látni fogja, hogy a járőr ott van!"

"Ezek szerint Ön beszélt a központtal és kiküldetett egy járőrt?"

"Igen, beszéltem a központtal."

"Akkor ezzel kellett volna kezdenie, nem pedig, hogy hol van a megálló!"

Ekkor lép közbe egy igen erős testalkatú egyenruhás, aki a beszélgetést eddig az asztal mögül hallgatta: "Mit képzel, ki maga, hogy így beszél egy rendőr főtörzzsel? Öt rendőr hallatára utasítja rendre? Ilyen panaszokkal jön nekünk, örüljön, hogy ...! (A kacifántosabb és a családomra vonatkozó megjegyzéseket mellőzöm.) Na, takarodjon innen a fenébe!" A többi rendőr egy szót sem szól. Testi épségem megóvása érdekében megköszönöm a felvilágosítást és sietős léptekkel távozom.

Körülbelül 0 óra 30-kor ismét tárcsázom a 107-et. Érdeklődöm, hogy ki a Nyugati pályaudvaron dolgozó rendőrök közvetlen és magasabb szintű felettese. A vonal túlsó végéről tájékoztat a kezelő, hogy csak a technika ördöge miatt nem tudta korábban a VI. kerületi ügyeletet kapcsolni, de ha továbbra is kérem az intézkedést és egy kicsit várok, akkor most ismét megpróbálja. Kisvártatva felveszik a telefont, bemutatkozás, köszönés nélkül. Ismételten elmondom a panaszom. Megnyugtatnak, hogy "megoldják". Nevet, címet nem kérdeznek, a bejelentésemre semmiféle hivatkozási számot nem közölnek.

0 óra 33 perctől 0 óra 38 percig álldogálok. Semmi sem történik, csak az, hogy három-négy alkalommal is rendőrautók haladnak át a körút és a Podmaniczky utca kereszteződésében. Elszánom magam, és a legközelebb arra haladó járőrt leintem. Rendszáma RB 00-44. Elmondom panaszom, beleértve a Nyugatinál kapottakat.

"Tudnak intézkedni?" — kérdezem.

"Csak akkor, ha ott a tulajdonos" mondja az anyósülésen ülő hatóság.

"És nem tudják elszállíttatni?"

"Csak nappal van elszállítás."

"Most tulajdonképpen mi a gondja?" — vág közbe a sofőr.

"Az, hogy nem tudtam az éjszakai buszról leszállni, mert elállják az autók az ajtónyílást" — ismétlem újra.

"Menjen fel a rendőrkapitányságra és tegye meg a panaszát a Nyugatival kapcsolatban, mi meg arra megyünk és megnézzük" — mondja a mitfárer rendőr.

"Miért érdekli az magát?" — húzza fel az orrát a sofőr.

"Nézze, ha ezt a lakossági bejelentést nem képes a rendőrség megoldani, akkor miféle jogállamban élünk mi?"

"Azt hiszi maga, mi ilyenekre ráérünk? Hagyjon minket békén! Kérdezze a rendőrfőkapitányt meg a belügyminisztert!" — kiabálja ki a sofőr, miközben már félig elhajt.

Az eseményeken elgondolkodva és örülve, hogy megúsztam verés nélkül, hazasétálok.

Tisztelt Uram!

1) Kérem intézkedjék, hogy az adott időpontban szolgálatot teljesítő rendőrök viselkedésére vonatkozólag vizsgálatot indítsanak és a szolgálati szabályzat ellen vétkezők megbüntetéséről gondoskodjanak! A fent leírtakra — a helyzetből kifolyólag — független tanúm nincsen. A Nyugati pályaudvar rendőrőrsén adott időpontban szolgálatot teljesítő és a helyiségben tartózkodó rendőrök lelkiismeretén és becsületén múlik, hogy állításaimat igazolják-e. Ettől függetlenül panaszomat fenntartom.

2) Kérdezem, hogy milyen jogállamban élünk?

3) Kérdezem, hogy mikor lesz lehetőség polgári bejelentés alapján a törvényt akár a legkisebb mértékben megszegők megbüntetésére?

4) Kérdezem továbbá, hogy mikor lesz mód arra, hogy a Nagykörúton és a többi utcán szabálytalanul parkoló személygépkocsik elszállítására?

5) Kérdezem, hogy mikor lesz olyan közlekedésrendészeti rendszer, ahol a szabálytalanul közlekedő, a légszennyezettségi és zajterhelési határértékeket meghaladó járműveket kiszűrik?

6) Kérdezem, hogy mikor lesz olyan közlekedésrendészeti rendszer, ahol a lakossági bejelentések alapján a szabálytalanul közlekedő és üzemelő járművek tulajdonosait megbüntetik és a szabálytalanság megszüntetésére kényszerítik?

Az alkotmányra és állampolgári jogaimra hivatkozva kérem, hogy kérdéseimre a hatályos magyar jogszabályok szerint 30 napon belül választ adjon és a kérdések által felvetett problémák megoldására intézkedjen, arról engem tájékoztasson!

Tájékoztatását várva,

(név és cím a szerkesztőségben)