David Taylor és Malcolm Fergusson A légszennyezés hatása az utak használóira című tanulmánya* 78, a világ különböző országaiban készült vizsgálat és számos szakértői tanácskozás eredményeit foglalja össze. A brit közlekedési minisztérium részére készült munka legfontosabb megállapítása, hogy az autók nem védik meg a bennük utazókat a légszennyezettség ellen. Az adatok éppen ennek ellenkezőjét bizonyítják: a személygépkocsiban kétszer-háromszor akkora koncentrációban vannak jelen a szennyező anyagok, mint a járdán. A tömegközlekedési járműveken a szennyeződés kisebb, mint a személyautókban, de nagyobb, mint a gyalogosoknál.

A szennyezőanyagok azért érik az autóban ülőket a legnagyobb töménységben, mivel egy "szennyezési alagút" közepén helyezkednek el. W. Rudolf vizsgálatai ezt pontosan kimutatták Frankfurt útjain. Amint az alábbi ábrából látható, a szén-monoxid (CO), a nitrogén-oxid (NO) és a nitrogén-dioxid (NO 2 ) koncentrációja az út közepén a legmagasabb, és meredeken csökken a járdák irányában.

Az illékony szerves vegyületekkel sem jobb a helyzet. C. P. Weisel és munkatársai New Jerseyben és New Yorkban végzett kutatásai szerint a rákkeltő benzol koncentrációja 12-szer magasabb volt az autók utasterében, mint az elővárosokban átlagosan, és 4-szer magasabb, mint a belvárosokban. A hollandiai Delft városában W. den Tonkelaar vizsgálatai 8—18-szoros különbséget mutattak. Svédországban L. Lofgren és munkatársainak mérései szerint az autóban ülők kétszer-háromszor akkora benzolkoncentrációnak vannak kitéve, mint a gyalogosok és a kerékpárosok. C. C. Chan és munkatársai Bostonban végzett mérései szintén azt bizonyították, hogy a különböző közlekedési módokat használók közül leginkább az autóban utazókat érik a súlyosan egészségkárosító szerves vegyületek, amint azt az alábbi táblázat is mutatja.

Taylor és Fergusson megállapítja, hogy — miként az várható volt — a forgalmi torlódásokban lassan mozgó autókban a legmagasabb a szén-monoxid és az illékony szerves vegyületek koncentrációja. A nitrogén-oxidok legmagasabb koncentrációját ezzel szemben az autópályákon haladó gépkocsikban mérték.

A szerzők azt a következtetést is levonják, hogy a gépjárművek műszaki állapotának javulása és a katalizátorok elterjedése az elmúlt években bizonyos mértékben javított a helyzeten, de az autóban ülők egészsége továbbra is komoly veszélynek van kitéve. Ezt számos vizsgálat támasztja alá. Például F. Forastiere és munkatársai Rómában végzett kutatásai 1994-ben megállapították, hogy a gépkocsivezetők és a motorkerékpárosok között az átlagosnál jóval gyakoribb a szív- és érrendszeri betegségek, valamint egyes rákfajták (hólyagrák, non-Hodgin lymphoma) előfordulása. A kutatók ezt a belélegzett kipufogógázokkal hozták kapcsolatba.

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a jelenlegi légszennyezettség-mérési eljárások nem adnak megfelelő tájékoztatást a valós veszélyekről. Ma ugyanis általában a háttérszennyezettséget mérik, a közlekedőket pedig az így mért koncentrációk többszörösét kénytelenek elviselni.

A tanulmányhoz írt előszavában Gavin Strang, brit közlekedési miniszter megoldásként azt javasolja, hogy a kormányok meggyőzéssel és az előírások szigorításával is vegyék rá az embereket arra, hogy változtassanak utazási szokásaikon. A legfontosabbnak azonban azt tartja, hogy az emberek ismerjék fel: az autózás nem mindig a legegészségesebb és legelőnyösebb közlekedési mód.

*Road user exposure to air pollution. Research on ETA's (Environmental Transport Association) behalf by Institute for European Environmental Policy. Published on behalf of the Department of the Environment, Transport and the Regions. 1997. (Megtalálható a Levegő Munkacsoport irodájában.)