Amikor egy-egy politikus szent hevületben, szinte tajtékozva követeli a Magyar Termőföld védelmét, óhatatlanul felmerül: ismeri-e a szónok azokat a tényezőket, amelyek ellen a Földet — ezen belül a termőföldet — védeni kell?

A válasz kétesélyes: vagy ismeri, vagy nem. A folyamat azonban egyesélyes: a termőföld visszavonhatatlanul fogy és pusztul. Következzék néhány tényező ebből a folyamatból.

Leginkább érzékelhető a termőföld beépítése. A Lélegzet februári számában már utaltunk arra a képtelen helyzetre, hogy manapság egy év búzatermésének árát befizetve földvédelmi járulékként, a föld véglegesen kivonható a termelésből. 1 kilométer autópálya 5 hektár földet foglal el, de legalább 10 hektárt, ha az úthoz kapcsolódó építkezéseket is figyelembe veszszük. A bevásárlóközpontok, és más ipari létesítmények, raktárak, vendéglátó helyek, benzinkutak úgy ragadnak az új utakhoz, mint legyek a légyfogó papírhoz. A beépítés nem csak azt jelenti, hogy az adott helyen nem lehet már búzát vagy kukoricát termeszteni, hanem azt is, hogy meghal a termőréteg. Megszűnik az altalaj és felszíne között a sugárzási, lélegzési, párolgási kapcsolat, a talajbaktériumok elpusztulnak. A párolgás megszűnése például azzal jár, hogy a talajvíz a betonzárlat miatt másutt keres magának kiutat. Így a beépített területek közelében törvényszerűen felszínre kerül és belvízzé alakul. Ha pedig a talajvizet feszín alatti építkezésekkel (metró, mélygarázs) ejtik csapdába, akkor a házak pincéjét önti el, és aláássa azok alapját.

A folyamat lényege abban foglalható össze, hogy a beépített talaj elvész a környezet ökológiai rendszeréből. A beruházók pótmegoldásának (növénytelepítés a beton felett) egyetlen baja, hogy csupán "a torka véres", mert a konténerekbe vagy a garázstetőre elhelyezett növények — elszakítván az altalajtól — nem ökológiai, hanem csupán dekorációs megoldásnak tekinthetők.

A föld azonban nem csupán beépítéssel fogy, hanem erózióval és deflációval is. A lejtők termőrétegének erodálását az indította el, hogy a szőlő- és erdőtelepítés gyalogművelése megszűnvén, azt a gépi művelés váltotta fel. A gépek miatt azonban mind a szőlő, mind az erdőművelés lecsúszott a hegyek szoknyájára, és ezt a folyamatot egyéb szántóművelési eljárások is követték. A folyamat következtében a meredekebb lejtők termőrétegét a szél és a víz oly mértékben erodálta, hogy termőföldjeink jelentős része így pusztult el. A folyamat melléktermékeként szőlőink minősége is megromlott, mert az nagymértékben függött a domborzati viszonyoktól és az annak megfelelő sugárzástól. Míg a déli nap beesési szöge hozzáadódik a lejtő szögéhez, az északi oldalé levonódik. (Az évszakok klímáinak különbsége nem a Naptól való távolságtól függ, hanem annak beesési szögétől. Télen történetesen közelebb vagyunk a Naphoz, mint nyáron.)

A defláció — amelyen inkább a síkvidéki termőréteg lepusztulását értjük — szintén a gépesítés következménye. A szélerózió ellen alkalmazott mezővédő erdősávokat kivágták, így a szél martalékává lett a síkvidéki termőtalaj jelentős része. (Megjegyzendő, hogy mezővédő erdőket először hazánkban telepítettek még a XIX. században.)

Az erózióval és a deflációval elszenvedett veszteséget a szakértők hazánk egy évi nemzeti jövedelmével azonos mértékűnek becsülik.

A földfogyatkozás további fejezete, hogy a beépítés, az erózió és defláció után megmaradó föld végzetes módon szennyezett. Nehéz feladat ezt a széleskörű folyamatot röviden jellemezni, ezért csupán rövid áttekintésre szorítkozom. Szennyezi a földet

• a mezőgazdaság kemizálása,

• az állattartó telepek,

• a vadlerakók (rendezetlen szemét depóniák),

• az ipari üzemek,

• az élelmezési feldolgozók,

• a kereskedelem, vendéglátás,

• a veszélyes hulladékok,

• a közlekedési pályák lemosódó szennyezése,

• a kommunális szennyvizek,

A vezetékes vízzel rendelkező lakásoknak alig fele csatornázott. Szennyvízük a szikkasztókon keresztül jut a talajba.

A talajszennyezés egy része megöli a talaj élő felszínét, a humuszt, más része vizeinkben köt ki. Ez utóbbi a KOI (kémiai oxigénigény) és BOI (biológiai oxigénigény) mérőszámaival vízmintákból kimutatható.

E néhány sor csupán egy rövid látlelet volt egyik legfontosabb környezeti elemünkről, a veszélyeztetett földről. Az író után szabadon, unokáink feltehetik a kérdést: Hová lettél, drága Földünk?