Az idén Hajdúböszörményben megrendezett Környezet- és Civil Szervezetek Országos Találkozóján a környezeti nevelési szekció népszerűnek bizonyult; több mint ötven résztvevője volt. Örvendetes, hogy különböző korú és hátterű, az ország minden tájáról érkezett emberek — akik alighogy ismerték egymást — a nevelés kérdésében milyen távlatosan tudtak együttgondolkodni. A szekció legfontosabb eredményének azt tekinthetjük, hogy — jóízű vita és tanakodás után — a társaság megfogalmazta a környezeti nevelés néhány alapelvét. Ezek a következők:

1. minden létező tiszteletére nevelés,

5. valamint a fentieket alátámasztó értékrendszer kialakítása.

Nézzük ezeket kicsit részletesebben egyenként!

1. "Minden létező tisztelete". Vegyük észre ebben a mondatban a természet legtágabb értelemben vett védelmének szándékát. Nemcsak a pandamacit kell védenünk, s nem is csak a veszélyeztetett fajokat, hanem mindent, ami csak ezen a (teremtett) világon van a kavicstól az égbetörő hegyekig, a barlangok mélyétől a magas levegőégig, a fűszáltól az évszázados famatuzsálemig és a kicsi pataktól a végtelen óceánig. És ráadásul nem egyszerűen védelemről van szó, hanem tiszteletről. Ne azért védj tehát valamit, mert emberi céljaid szerint fontos a számodra, hanem azért, mert tiszteled és szereted, mint atyádat és anyádat.

2. "Az élet fenntarthatósága". A fenntarthatóság kifejezéssel ma egyre többen visszaélnek. Ugyanis nem a Föld és a rajta lévő élet gyönyörűségének fenntartását gondolják, amikor ezt a szót kimondják, hanem saját mértéktelen fogyasztásuk fenntartását, a környezetpusztító életforma minél tovább való folytathatóságát. Ezért fontos, hogy a hajdúböszörményi alapelv hangsúlyosan az élet fenntarthatóságáról szól. Az életéről, amely csakis a maga változatosságában maradhat fenn, ezért ezt a sokféleséget mindenáron őriznünk kell. Rejtve tehát a második alapelv is tiszteletről szól: az élet sokféleségének tiszteletéről, védelméről — s így megmaradásának lehetőségéről.

3. "Interdiszciplináris szemlélet". Csúnya, hosszú idegen szó, mégis ezt használjuk a pedagógiában. Magyarul tantárgyközinek (vagy tudományközinek) szoktuk mondani. Az a lényege, hogy a való világ csak mesterségesen, erőszakot téve osztható különálló tudományokra vagy tantárgyakra. A világ — lényegét tekintve — egységes és oszthatatlan egész. Jó lenne megtanulnunk ilyennek is látni; jó lenne elsajátítanunk ezt a szemléletet. Ez pedig a nevelőkön múlik.

4. "Érzelemre hatás". Ennek az alapelvnek a megfogalmazása kettős gyökérből táplálkozik. Egyrészt abból, hogy korunk egészségtelenül túlhangsúlyozza az értelem szerepét az érzelemmel szemben, s ezt az aránytalanságot jó lenne visszabillenteni. Másrészt abból a tapasztalati fölismerésből fakad, hogy az emberek többségükben a "szívükön" keresztül foghatók meg, az agyuk is általában csak akkor nyílik meg valami új befogadására, ha előbb a szívük már megmelegedett. S a kisgyermekek nevelése esetében ez végképp így van!

5. "Értékrendszer". Végső soron ez az egyetlen alapelv: a megfelelő értékrendszer kialakítása, elsajátíttatása. Az első négy pont csak konkretizálása, kifejtése annak, hogy melyek a helyes "környezeti értékrendszer" pillérei.

A fenti alapelveket a találkozó környezeti nevelési szekciója a találkozó többi résztvevőjének üzente, de rajtuk keresztül közvetve minden zöld szervezetnek. Sőt: ezek az alapelvek mindenkinek szólnak, nemcsak a természetvédőknek.

Szép üzenet. Fogadjuk meg!

Victor András