A közelmúltban tett amerikai utam során volt alkalmam egy vitatott autópálya esetét tanulmányozni. Történt ugyanis, hogy New Jersey állam hivatalnokai végülis elfogadták egy új autópálya építésének tervét. A New Jersey Star így ír az ügyről:

Nem egy óriási beruházásról van szó: az új út mindössze két már meglévő, egymástól mintegy 10 km-re párhuzamosan futó autópályát kötne össze. A döntést 300 helybéli ember előtt jelentették be, akik azért jelentek meg Plainsboroban egy közmeghallgatáson, hogy kifejezzék aggályaikat az építkezés miatt. Az állami hivatalok döntése hatására a szövetségi kormánynak sokkal nehezebb feladata lesz, ha meg akarja akadályozni, hogy az útépítők tönkretegyék az autópálya nyomvonalán fekvő mocsaras területeket.

Az építési tervekkel kapcsolatos viták egyik sarkalatos pontja az volt, hogy mekkora mocsaras területet kell majd feltölteni. Az Autópálya Igazgatóság kétszer is csökkentette a feltöltendő területek nagyságát, így az eredeti 132 000 m 2 helyett már csak 59 200 m 2 betemetése van napirenden. Robert Shinn, New Jersey Állam Természetvédelmi Bizottságának vezetőjének állítása szerint annak hatására adták ki az építkezési tervekre az engedélyt, hogy az Autópálya Igazgatóság 228 000 m 2 új lápterület mesterséges létrehozását vállalta az eredeti mocsaras terület közelében.

Az állami döntés a legújabb fejezete annak a 67 éve húzódó vitának, amely a szomszédokat egymás ellen, az állam apparátusát pedig a szövetségi hivatalok ellen ugrasztotta. Az eredeti terv három út összekötéséről szólt. Amikor 1992-ben átadták az ügyet az Autópálya Igazgatóságnak, abban reménykedtek, hogy hamarosan megkezdhetik a földmunkálatokat. Ezzel szemben a folyamat belegabalyodott az engedélyeztetési tervek rejtelmes világába. A különböző nyomvonal-javaslatok szócsatákat, állóháborút és ellenérzéseket váltottak ki a szomszédos közösségek között. Az eredeti nyomvonal, amelyet 40 év előkészítő munka után 1994-ben mutattak be, még a délebbi, Plainsboro és Princeton közeli változatot tartalmazta, de a helyi lakosok fellázadtak ellene. Emiatt helyezték át az utat South Brunswick környékére, ami viszont az ottani lakosok és hivatalok nemtetszését váltotta ki. Eközben a harmadik úthoz való csatlakozást kihagyták a javaslatból.

Plainsboro polgármestere — aki lobbizásával elérte, hogy az út nyomvonalát ne települése határában, hanem a szomszédos South Brunswick közelében jelöljék ki — azzal az érvvel üdvözölte a döntést, hogy az új autópálya megépítésének hatására Plainsboro útjai újra mint helyi utcák fognak funkcionálni. A forgalom elterelése utcáinkról feltétele a megfelelő életminőségnek Plainsboroban, mondta. De South Brunswick polgármestere szerint könnyű a plainsboroiaknak azt mondani, hogy épüljön meg az út, hiszen az nem megy át Plainsboron.

A dolgok jelenlegi állása szerint a 11 km hosszú fizető autópálya 59 200 m 2 vizes élőhelyet fog tönkretenni. A tervezők azt bizonygatják, hogy ez a legkedvezőbb, legkisebb környezeti beavatkozással járó nyomvonal, és naponta 20 000 autó fogja ezt az autópályát használni a környező települések kis utcái helyett. Azzal is érvelnek, hogy az út megépítése akadályozni fogja a települések terjeszkedését (ami a forgalom növekedéséhez vezet), mert nem a helyieknek, hanem az átmenő forgalom számára építik, és csak korlátozott ráhajtási lehetőséget biztosítanak a közeli településekről.

Mivel az eredeti tervek szerint az út jelentős mennyiségű mocsarat tett volna tönkre, a környezetvédők, közlekedési aktivisták és a Környezetvédelmi Minisztérium, az EPA ellenezte az autópálya építését. Az EPA helyi szóvivője szerint a szövetségi hatóság továbbra is ellenzi az építkezést, annak ellenére, hogy a feltöltendő terület nagyságát csökkentették. Szerintük New Jersey állam hozzájárulása nem változtat azon a tényen, hogy a beruházást végső soron az USA szövetségi építési hatóságainak kell jóváhagyniuk. Amennyiben ők egy környezetvédelmi hatástanulmány elvégzését rendelik el, még jó pár év eltelhet a döntésükig. Ám ha jóváhagyják is a terveket, az EPA fellebbezhet a döntés ellen. Végső soron pedig az EPA-nak jogában áll a területet környezetvédelmi okokra hivatkozva eredeti állapotban megőrzendővé minősíteni, ezáltal akadályozva meg az építkezéseket.

Az EPA mocsaras területekért felelős vezetője, Dan Montella elmondta, hogy a felügyelőség húsz év alatt mindössze 12-szer élt a vétójogával, és egy ilyen jellegű döntést washingtoni központjukban kellene meghozniuk. Szerinte az EPA bízik abban, hogy a szövetségi építési hatóságok elutasítják az építési engedélyre vonatkozó kérelmet. A plainsboroi közmeghallgatás jegyzőkönyvét mindenesetre csak az ülés után két héttel zárják le, hogy aki akar, betekinthessen, illetve írásban megtehesse hozzászólását.

Mint láthattuk, fejlettebb demokráciákban is előfordul, hogy a tervezők, a hivatalnokok a helyi lakosság ellenében, őket becsapva vagy félrevezetve hoznak döntéseket. Ám ott vannak garanciák arra, hogy a környezetvédelmi hatóságok valóban megakadályozhassák a környezetre ártalmas terveket. A természetvédelmileg értékes (de nem védett) területeket érintő útépítések engedélyeztetése fél évszázadig is elhúzódhat, és a védett területek megőrzését biztosítják a hatóságok. Nem lehet "felsőbb szintű" döntésekkel keresztül vágni a környezetvédelem érdekeit, nem divat a korrupció. Magyarországon még messze tartunk ettől az állapottól.