Mindenki tudja, hogy Budapest belső kerületei nem autóforgalomra tervezettek. Akár egy ötödikes tankönyvbe is bekerülhetne a példa: Ha egy 10-12 m széles utca két oldalán egymás mellett 30-45 méter széles, emeletes házak állnak, és minden házban 30-50 lakás található, milyen feltételek mellett helyezhetők el a lakók autói?

Megoldások:

a) A gépkocsik éjjelre és hétvégeken elhelyezhetők az úttest szélén, ha a terület kellően elöregedett, és elszegényedett, így házanként csak egy-két autótulajdonos van.

b) Van a szomszédságban egy foghíjtelek, amelyet méltányos áron parkolásra lehet igénybe venni, és az önkormányzat következetesen ellenőrzi és bünteti a szabálytalan parkolást.

Elszalasztott beavatkozás: c) A szomszédságban parkolóház, a pincékben garázs működne, és azokban parkolnának a gépkocsik. Ennek az lett volna a feltétele, hogy az autók számának növekedése arányos maradjon a GDP növekedéssel, a motorizációhoz szükséges infrastruktúra fejlődésével, és csak azok üzemeltettek volna gépkocsit, akik a megfelelő műszaki színvonalat és a parkolás valós költségeit magától érthetődően vállalták volna.

Utópista változat: d) Forgalomcsillapított városrész, amelynek a peremén vannak őrzött parkolóbázisok, és az autótulajdonos családok csak kivételes esetben, hét végeken, kölcsönbérletben használnak gépkocsit. Ehhez természetesen kiváló tömegközlekedés, megfelelő színvonalú helyi ellátás, zöldterület és a közelben pihenési és sportolási lehetőség áll rendelkezésre.

Az utóbbi néhány hétben három rendezési tervet véleményeztünk a VI., a VII. és a XII. kerületben. Mindhárom tömb környéke sűrűn beépített lakóterület. A tervek azért készültek, mert jött a Beruházó, megvásárolta a terület egy részét, és szokás szerint meg akarta építeni a maga bevásárlóközpontját , illetve irodaházát. Megtudakolták, mi a területen elérhető maximális beépíthetőség, kiszámították az új létesítményhez előírt parkolószámot, megtervezték ehhez a többszintes mélygarázst, parkolóházat, és az egészet beadták engedélyezésre.

Mi volt a közös mindhárom tervben?

Először is az, hogy a BVKSZ (Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat) vonatkozó előírása nem számolt sem a területen lévő utak kapacitásával, sem pedig a terület terhelhetőségével, beleértve az egészséges élethez kívánatos zöldterületi arányt, benapozást, átszellőzést stb., amikor a beépíthetőséget meghatározta. Különben aligha lenne elképzelhető az amúgy is túl sűrű belső területeken nagyobb gépkocsi forgalmat vonzó új létesítmények telepítése. Másrészt az, hogy úgy tervezték meg a területek közlekedési rendjét, hogy a meglevő ingatlanok parkolási igényével egyáltalán nem foglakoztak. (Az érvényes előírások szerint meglevőknél az új építményekhez előírt parkolószám 50%-ával kell számolni.) Ez az apróság azonban egyik tervezőt sem zavarta, és a megrendelő önkormányzatok energiáit is teljes mértékben lekötötte a beruházó érdekeinek figyelembe vétele.

Annak idején kifogásoltuk, hogy az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Szakmai Követelmények) tervezete nincs tekintettel arra, hogy Budapest városszerkezete nem autóforgalomra épült. Az észrevételek figyelmen kívül hagyásával adták ki a rendeletet, amely kezdettől fogva irreális. Azóta folyik a struccpolitika, amelynek eredménye a növekvő belbudapesti közlekedési és parkolási káosz. Itt lenne az ideje, hogy az érintettek végre leüljenek egymással, és megtalálják a megoldást.