Budapest közlekedési szempontból egyre katasztrofálisabb helyzetbe kerül. Ezzel a megállapítással mindenki — akit jó vagy rossz sorsa a fővárosba vetett — egyetért. Miközben a főváros lakossága az utóbbi években 140 ezerrel fogyott, a forgalom mégsem csökkent, mert a közlekedés szerkezete negatív irányba tolódott el. A személygépjármű-közlekedés rohamosan növekszik a tömegközlekedés rovására. Eddig a pontig általában nincs ellentét a vitatkozó felek között. Mivel a jelenséget kiváltó okokkal nem minden döntéshozó hajlandó szembenézni, az egyetértés ezen a ponton véget is ér. Ha a tömegközlekedés színvonalát elég alacsonyan tartjuk, ritkítjuk a járatokat, vagy megszüntetjük azokat, mindeközben a legrafináltabb eszközöket igénybe véve azt sugalljuk, hogy csak személyautóval lehetsz utasa a fogyasztói társadalom az ígéret földjére indult, egyre gyorsabban robogó vonatának elérhetjük, hogy nagyvárosaink a fent említett káosz állapotába kerüljenek.

Itt érdemes a konkrét eseten túl rámutatni a fogyasztói társadalom erkölcsi dilemmájára, arra a kettős tudatra, mely egyrészt elfogadja az autót a mindennapi élet részeként, de ismerve annak az egyénre gyakorolt súlyos negatív hatásait, a hátrányok elviselését szeretné másokra hárítani. Így már érthető, miért csökken a főváros lakossága azokkal a gyakran tehetősebb állampolgárokkal, akik a városhatáron kívül épülő lakóparkokban keresnek menedéket. Ugyanezek az emberek azok, akik reggelenként a belvárosban lévő munkahelyükre igyekezvén araszolgatnak a Rákóczi úton vagy délután igyekeznek kifelé valamelyik bevásárlóközpontba, csillapítandó fogyasztói éhségüket.

A főváros vezetése — amely egyébként az előző választási ciklusban nemhogy tett volna a fenti folyamat megváltoztatásáért, inkább felerősítette azok hatásait — gyógyírként mit ajánl oly nagy energiával: több százmilliárdos beruházásokat, 4-es metrót, M0 autópályát. Vajon a Demszky úr által emlegetett egymillió autónak hány utasa fog átnyergelni a reménybeli metróvonalra, ezek száma, forgalomcsökkentő hatása arányban áll-e a beruházás költségeivel? Az M0 autópálya megépülésével mennyivel fog csökkenni a belvárosba irányuló autóforgalom, amikor már a Városházán is köztudott, hogy a várost elkerülni hajlandó átmenő forgalom becslések szerint az összes forgalom 3 és 10 százaléka között mozog. Persze mindezt látva majd széttárhatják az illetékesek a kezüket, mondván, mi mindent megtettünk, de a "fejlődést" nem lehet megállítani, a folyamatokra nem tudunk hatást gyakorolni. Valóban igaz ez! Szeretném hinni, hogy a Városháza vastag tölgyfaajtaja sem tudja elzárni a bentlévők elől azokat a híreket, melyek az Európai Unióban a motorizáció tényleges járulékos költségeiről, (A haladás ára, HVG 1998. nov. l4.), a WHO-nak a motorizáció ártalmairól szóló jelentéseiről, a Tudományos Akadémia paradigmaváltásra felszólító nyilatkozatairól, az autómentes (értsd: a gépjárműforgalmat csökkentő) városok már több mint negyven tagot számláló európai mozgalmáról szólnak.

Tisztelt uraim és hölgyeim ott az íróasztalok mögött, az aktatömegek árnyékában, eljött az ideje a lelkiismeretes aprómunkának, a piramisépítési korszakok lezárásának!

Talán még azt is megérjük, hogy az autóhirdetések aljára egyszer majd odabiggyesztik a rövid, ámde teljesen hatástalan felszólítást: A gépjármű-közlekedés súlyosan veszélyezteti az ön és környezete egészségét.

Budapest