kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A fenntartható fejlődés és az újságírói lelkiismeret

1999. szeptember 16-án és 17-én a globális környezetvédelmi problémával foglalkozó újságírók részvételével szakmai találkozót szervezett Washingtonban a Világbank. A rendezvény célja az volt, hogy megvizsgálják a környezetvédelem szerepét a médiában, meghatározzák a nehézségeket és körvonalazzák a tennivalókat.
Vajon mi köze egy újságírónak a fenntartható fejlődéshez?
Nagyon is sok! Ugyanis az újságíró elsőrendű feladatává kell váljék a bolygónk jövőjével való törődés, neki kell a televízió képernyőjén, a rádióban és a lapok hasábjain felhívnia a közvélemény figyelmét arra, hogy senki sem vonhatja ki magát az alól a felelősség alól, amivel az eljövendő nemzedékeknek tartozunk azzal, hogy számukra egy lakható bolygót hagyunk örökül. Az újságírónak meghatározó szerepe van abban is, hogy rábírja a döntéshozókat, tegyék meg a szükséges lépéseket a fenntartható fejlődés irányában.
Mindezek a gondolatok Washingtonban fogalmazódtak meg azon a kétnapos konferencián, amit a Világbank szervezett vezető újságírók, környezetvédelmi alapítványok és zöld szervezetek számára.
Mi késztette vajon a Világbankot, melynek a földkerekség szinte valamennyi kormánya a részvényese (Észak- Koreát, Kubát és Svájcot kivéve), hogy riadót fújjon?
Nagyon is alapos oka volt rá. A Világbank ugyanis az ezredforduló közeledtével felkért néhány neves tudóst, állítson össze egy tanulmánykötetet Földünk jövőjéről. A kérdés az volt, mi vár ránk, földlakókra 2000 után. A válasz meg is érkezett egy kötet formájában, mely tudományos munka, mégis izgalmasabb olvasmány, mint bármelyik kalandregény. A jövőnket olvashatjuk ki, megalapozott érvelésekkel.
Az elénk táruló kép ijesztő. A jövő évezredben rohamosan tovább nő a népesség, hatalmas tömegek szegényednek majd el, kiéleződik a verseny a természeti erőforrásokért, hatalmas városállamok, metropoliszok jönnek létre, míg a mezőgazdasági művelés alá vont területek ijesztő mértékben zsugorodni fognak. Ugyancsak nagymértékben csökkenni és szennyeződni fog az édesvíz (mely így is a Földünkön található vízmennyiségnek csupán két százaléka), s ennek következtében emberek százezrei maradnak tiszta, egészséges ivóvíz nélkül. Folytatódni fog az elsivatagosodás és ezzel együtt az éhínség, ugyanakkor az üvegházhatás következtében megemelkedik majd az óceánok vízszintje, emberek millióinak lakóhelyét elárasztva. Hatalmas viharok pusztítanak majd (Magyarországon is lesznek majd hurrikánok), állatfajok ezrei pusztulnak ki végleg, nem marad egyetlen szál fa sem az érintetlen őserdőkből, aminek beláthatatlan következménye lehet Földünk időjárására. Nagymértékben elsatnyul a biológiai sokféleség, növekszik a gyermekmunka...
A tudósok szerint azonban nem szabad csüggednünk, van megoldás! A politikusoknak végre be kell látniok, hogy a fejlődés nem azonos a gazdasági mutatók növekedésével. A profittermelésnél jóval fontosabb a népességnövekedés lelassítása, a szegénység leküzdése, az elégséges élelem és ivóvíz biztosítása mindenki számára, a kulturális örökség megőrzése, a magasabb szintű oktatás és a jobban működő egészségügy.
Ha a politika érdekelt benne, akkor tenni is fog a változásért. Jó példája ennek a magaslégköri ózonlyuk kialakulása: amikor az amerikai fehérbőrű lakosság került közvetlen életveszélybe a bőrrákos megbetegedések elterjedése miatt, mindjárt jutott elegendő anyagi támogatás arra, hogy kidolgozzák a megfelelő lépéseket az ózonpajzs védelmére, és azokat végre is hajtsák.
A konferencián megdöbbenve hallottuk, hogy a világ szinte minden országában (beleértve az Egyesült Államokat is) legfeljebb 7—10 között mozog a globális környezetvédelmi problémákról felkészülten szóló újságírók száma. Ezért a Világbank felkérte az újságíró-képzéssel foglalkozó intézményeket, hogy képezzenek több rátermett környezetvédelmi újságírót, és ezen felül nyújtsanak olyan képzést más területeken dolgozó újságíróknak, hogy mezőgazdasági, pénzügyi, vagy egyéb tárgyú írásaikban is érvényesíteni tudják a globális környezetvédelmi szempontokat.
Egyöntetű volt az a vélemény, hogy a globális környezeti jelenségeket a média nem kezeli megfelelően, jóval kisebb jelentőséget tulajdonít nekik, mint kellene. Ezért a szervezők feltették a kérdést, hogyan lehetne a környezetvédelmet — amerikai megfogalmazással — "szexisebbé" tenni. Erre az a válasz érkezett, hogy nem elég, ha az újságíró sajtótájékoztatókra látogat el és ott készít riportokat. Az újságírónak messzemenően össze kell fognia a zöld szervezetekkel, hogy a legkisebb településen is feltárják a környezeti veszélyeket, azokat az illetékesek orra alá dugják, és ne is "eresszék el" a témát, ameddig a gondot meg nem oldják. Az újságíró feladata tehát a civil kontroll elősegítése, a probléma bemutatása és a megoldás kierőszakolása (akár jogi úton is — erre mondtam el a Levegő Munkacsoport példáját az M0-s autópályával kapcsolatban).
Kiderült, hogy bizonyos helyeken bőségben áll rendekezésre információ a a környezetvédelmi újságíró számára, legyen az tudományos kérdés, ösztöndíjas lehetőség vagy televíziós képanyag. (Például ingyen lehet hozzájutni a CNN valamennyi környezetvédelmi műsorához, az UNEP videofelvételeihez, vagy az angol TVE filmjeihez.) Ezek az információk azonban gyakran nem jutnak el a megfelelő helyre. Ezért a jelenlévők úgy döntöttek, hogy kiépítenek egy információs világhálót a környezetvédelemmel foglalkozó újságírók között.
Felmerült a kérdés, hogy honnan lesz minderre pénz. A válasz: pénz van, csak miként az információ, a pénz sem jut el az érdekeltek többségéhez. Vannak a kormányok pénzén létrehozott alapítványok, amelyek feladata az újságíróképzés vagy az egyéb említett feladatok elvégzésének támogatása. Vannak bankok, így maga a Világbank is, amelyek különféle programokat állítanak össze, amikhez csatlakozni lehet vagy pályázni pénzért. Meglepően sok helyen lehet támogatáshoz jutni, amiről itt Magyarországon nem nagyon tudunk. Ezekről is igyekszünk majd beszámolni.
Örömmel jelenthetem, hogy hazaérkezésem után sikerült számos magyar környezetvédelmi újságírót és velük együttműködő zöld szervezetet is egy asztalhoz leülteni a tapasztaltak megvitatására. Reméljük, hogy a hazai környezetvédelmi politikában jelenleg fennálló visszásságokat, jogszerűtlenségeket a nyilvánosság erejével egyre inkább sikerül kiküszöbölni.
Barcs Endre



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.