kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Vásárlók vagy fogyasztók?

Megkérdeztük Hoffman Istvánnét, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egytem tanárát, mennyiben változtak a vásárlási szokásaink az utóbbi időben.
— Míg korábban a háztartási bevásárlások túlnyomó részét a nők végezték, a nyolcvanas évek közepe tájától már jellemző lett a férfiak, sőt a gyerekek rendszeres részvétele is a vásárlásban. Az elfoglaltság növekedésével, a második munkahely általánossá válásával, a kisvállalkozások, a gmk.-zás megjelenésével megváltozott a családi időbeosztás, és emiatt a nőknek nem jut annyi idejük a bevásárlásra.
Különbség mutatkozik a férfi és a női vásárlók között. A nőknek nagyobb rutinjuk van a beszerzésben, jobban eligazodnak az áruk között. A férfiak ma is jellemzően listás vásárlók, nem vásárolnak helyettesítő terméket. A magyar nők nagyon gyakorlatiasak, igyekeznek "jól járni", akkor vásárolnak, amikor akció van, és nagyon jól tudják, mi mivel helyettesíthető, mi az, ami "ugyanazt tudja". A multinacionális cégek legnagyobb bánatára nem nagyon márkahűek.
— Környezeti szempontból változott-e a fogyasztás?
— Felvetődik az a kérdés, hogy inkább azt válasszuk, ami egészséges, vagy azt, ami a jelenlegi magyar étrendben megszokott. E tekintetben nagyon lassú a változás. Nagyon lassan változik a struktúrája az elfogyasztott élelmiszereknek. Ebbe az árak is beleszólnak. Ezenkívül több tájékoztatásra lenne szükség a biotermékek, zöldség- és szójafélék, gyümölcslevek stb. egészségvédő hatásáról.
Vannak környezetszennyező háztartási termékek. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy ezek közül a legveszélyesebbek, a foszfáttartalmú mosóporok kikerültek a hazai forgalomból. Én örülök annak is, hogy a nagy dobozokról áttértek a műanyag zsákokra. Ezek kisebb helyet foglalnak el megsemmisítéskor és nem kell előállításukhoz fát felhasználni.
— Viszont megsemmisítésükkor káros anyagok kerülhetnek a környezetbe. Általában véve szerintem gondot jelent a sok, felesleges csomagolóanyag.
— Érdemes lenne elgondolkodni a többletcsomagolásokon, azon, hogy szükséges-e kétszer csomagolni egyes termékeket, például egyes illatszereket, kozmetikai cikkeket vagy egy tubust még papírdobozba is tenni.
Németországban tapasztaltam a 90-es évek közepe táján, hogy a boltokban ki voltak téve vászontáskák, melyeket olcsón meg lehetett venni. Ezeket nem kell kidobni, moshatóak. Ugyanott fizetéskor megkérdezték, szükségem van-e a műanyag szatyorra, és mikor nemet mondtam, megköszönték.
Gondot jelentenek a nagy térfogatú műanyag palackok. Kanadában láttam, hogy a nem visszaváltható műanyag flakonokat a bolt mellett egy daraboló automatába dobálták — főleg gyerekek —, ami ezek darabjáért 5 centet adott. Ezek a palackok nem kerültek bele a háztartási szemétbe. Lehetne nálunk is ilyet bevezetni.
— Vagy visszahozni az üveget...
— Igen, üveget, amit vissza lehetne váltani. A nem előre csomagolt termékeknél a helyzet nem sokat változott, illetve inkább romlott, mert a zsírpapírt felváltotta a súlyosabb, nem újrafelhasználható műanyagfóliával kombinált papír.
— A vásárláshoz kapcsolódik a háztartási szemét elhelyezésének a gondja is.
— Nagyon távol állunk a szelektív szemétgyűjtéstől, pedig a gyűjtőhelyek megjelenése motiválná a lakosokat a szemét szétválogatására. Az önkormányzatok, melyek tudnának helyben eredményeket elérni, teljesen érdektelenek, hiszen nagyrészt saját finanszírozási gondjaikkal vannak elfoglalva.
— Ön szerint a vásárlók mi szerint választanak? Olyan mennyiségű áru van egy-egy nagyáruházban, bevásárlóközpontban, hogy az egy árura jutó idő az érzékelési küszöb alatt van. Másrészt a reklámoknak szerintem a közönség igazából nem hisz, úgy érzi, hogy becsapják.
— Mostanában készült felmérés a reklámattitűdökről, és az derült ki, hogy a magyarok nem érzik úgy, hogy a reklámok becsapnák őket, és gyakran azok alapján vásárolnak.
A reklám legfontosabb funkciója szerintem, hogy segítse a szabad választást. Ha helyben akarnám kiválasztani, előzetes ismeretek nélkül, hogy mit akarok hazavinni, akkor órákat kellene eltölteni, az egyes áruk megismerésével, összehasonlításukkal. Ez lehetetlen. Viszont a reklámozók tulajdonságokat mondanak el, tehát nem teljes körű ismertetést adnak az árucikkről, hanem a vonzó tulajdonságaikat emelik ki, melyeket a vevők preferálnak.
— Ugyanakkor elhallgatják a hátrányokat.
— A fogyasztó bizonytalan a döntéseiben. Nagy szüksége van arra, hogy a reklámok igazat mondjanak, és ennek alapján tudjon választani, és fontos, hogy a saját érdekeit tudja érvényesíteni a választásokkal.
— Mit tehetünk ennek érdekében?
— Ne várjunk arra, hogy a profitorientált cégek kezdeményezzék a változtatást. Sok esetben el lehet nyerni viszont az anyagi támogatásukat, amennyiben egy civil szerveződés konkrét támogatható célokat tud felmutatni. Meg lehet győzni őket, hogy kevésbé környezetszennyezően csomagoljanak, hogy kínáljanak olyan árut, ami alternatívát jelent azok számára, akik kímélni szeretnék a környezetet, akik a következő nemzedékek érdekeire is gondolnak.
Van elég tennivaló. Fontos lenne az embereket ráébreszteni hosszú távú érdekeikre. Ez elsősorban a tömegmédiumok feladata lenne. Nagy feladat vár a fogyasztóvédelmi és a környezetvédelmi szerveződésekre is.
A fogyasztóvédelmi szövetségek történetéről
1895-ben alakult Amerikában az első fogyasztó-érdekvédelmi csoport. Ebből fejlődött ki a Nemzetközi Fogyasztó-érdekvédelmi Szövetség. A skandináv országok és Anglia követte elsőként ezt a példát, majd Európa-szerte minden településen helyi önkéntes érdekvédelmi csoportok alakultak. Ezek a csoportok jelentős sikereket értek el az érdekérvényesítésben a gazdasági élet és a politika területén egyaránt. Sikerült elérniük a fogyasztói érdekek törvényi szabályozását.

Susánszky Ferenc


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.