kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Egyszerűen élni — posztmodern közösségek

Tudni akartuk, hogy van-e élet a szupermaketeken kívül. Három éven keresztül gyűjtöttük az információkat, bejárva Európát, Nagy-Britanniát, az Egyesült Államokat, Ausztráliát, Indiát és Japánt, azok között az emberek között élve és dolgozva, akik elutasítják a fogyasztói társadalmat, és egy egyszerűbb életformát követnek.
Ezek az emberek boldogabban élnek. Egy jobb életmodelt találtak az ezredfordulóra — arra az időszakra, amikor egy maréknyi multinacionális vállalatnak nagyobb a hatalma, mint a kormányoknak, a szakadék a gazdagok és a szegények között évről évre szélesedik, és a végtelenül terjeszkedő globális gazdaság versenykövetelései irányítják életünket.
Úgy látjuk — és egyre többen úgy látják —, hogy a globális gazdaság nem áldás, hanem betegség, és találnunk kell egy jobb modellt a XXI. századnak.
Kiértékeltük a kudarcokat és a sikereket, és végül bizakodóbbak lettünk a jövőt tekintve. Utazásunk után meg vagyunk győződve arról, hogy az emberek boldogabbak lehetnének egy gyarapodó helyi gazdaságban, ami mindenkinek biztosítja az alepvető élelmiszereket és egyéb életfeltételeket, mint a globális gazdaságban, amelyben az élelem árucikké válik, amely megszünteti a munkalehetőségeket, visszafejleszti a kultúrákat és elszennyezi a természetes és az épített környezetet.
Egyre többen találják úgy, hogy a világ egyre csúnyább, mocskosabb, egészségtelenebb és igazságtalanabb lesz. A gazdag országokban az emberek egy csoportja keményen dolgozik, hogy élvezze jólétét, mások szintén keményen dolgoznak, de nevetségesen kis összegért, és vannak, akiknek egyáltalán nincs munkájuk. Ennek eredményeképpen egyre többen érdeklődnek az alternatívák iránt.
Hogy tudunk beszélni az egyszerűbb életmódról a Harmadik Világ országaiban, ahol a legtöbb ember szegény? Indiában határtalan lelkesedést találtunk a nyugati kényelem és bőség iránt, és az embereket bosszantotta, hogy egy gazdag országból való jómódú utazók hívták fel a figyelmüket, arra hogy ne legyenek gazdagok.
Igazuk van. Nem mondhatjuk valakinek, aki hűtőszekrényt akar, hogy egy jégszekrény is megteszi, különösen nem, ha nekünk magunknak van hűtőszekrényünk. De úgy találjuk, hogy itt is, mint bárhol máshol, egyének és csoportok kezdik megkérdőjelezni a globális gazdaság áldásait és az úgynevezett gazdasági fejlődést.
A második világháború végétől kezdve sok falusi, akik ipari mértékekkel mérve szegények voltak, de mégis elfogadható életet éltek, kezdett el nyomorogni, amikor kivágták az erdőket körülöttük, amelyek évszazadokon át eltartották őket, beszennyezték és lehalászták a vizeiket, elárasztották falvaikat a hatalmas vízlépcsők építése során.
Ez a fajta fejlődés arra kényszeríti a földműveseket, hogy hagyják el földjeiket, és menjenek a városokba, ahol sem elegendő munka, sem megfelelő infrastruktúra nincs a számukra. Ennek eredményeképpen a Harmadik Világban egyesek a fejlődés másfajta megközelítéseivel kísérleteznek. A fejlett államok kísérleteivel összhangban ők is a "háztáji" megoldásokat keresik.
Indiában olyan emberekkel találkoztunk, akiknek megvolt a saját elképzelésük a fejlődéssel kapcsolatban. Nem elégedtek meg azzal, hogy az óriás vízlépcsők ellen harcoljanak, amelyek a gazdagokat szolgálják ki: elkezdtek kis vízlépcsőket építeni. Olyan tudósokkal, mérnökökkel és szociális munkásokkal találkoztunk, akik kiegyenlített vízelosztással és organikus gazdálkodással foglalkoztak a faluközösségekben. Nem akarnak visszatérni a múltba, hanem azt akarják, hogy a technológia szolgálja a Föld élőlényeit.
Az életmód ilyenfajta úttörői világszerte helyben cselekednek. Többségük gyakorlati ember, néhányan valóságos ezermesterek, akik megoldásokat találnak arra, hogyan lehet jobban felhasználni az energiát, és összedolgoznak a világ más táján lévőkkel a számítógépes világháló segítségével. Ôk már a huszonegyedik századhoz tartoznak.
Reméljük, a jobb élet e piciny szigetei olyan példát nyújtanak, amely a minket irányító korlátlan globális kapitalizmus helyébe léphet. Ezek az emberek nem a forradalom, hanem a példával való meggyőzés hívei.
Ezek a kis embercsoportok egy világos és egyre céltudatosabb, egyre jelentősebb globális kultúra részei, amely támogatja azokat az értékeket, amelyeket a globális gazdaság elnyomott. Találtunk ilyen csoportokat Európában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Indiában és Japánban, közös célokkal, közös ideológiával.
A különböző kontinenseken hasonló megoldásokat képzelnek el és valósítanak meg: ökofalvakat, permakultúrákat, közösségi gazdálkodást, bizonyos tárgyak közös használatát stb.
Ezek az emberek olyan értékrendet hordoznak, amely azon alapul, hogy az életnek a látható és mérhető értékek mellett egyéb értékei is vannak. Ez az örök értékrend az élet tisztelete, akár emberi, akár más életről is van szó, és ezért elítélik a "haladás" nevében történő környezetpusztításokat, mint például az Amazonas-menti erdőirtásokat.
Ezek az emberek bíznak benne, hogy a világszerte megjelenő kezdeményezéseik hatással lesznek "a fogyasztás és kapzsiság hamis isteneit imádó" világbirodalomra. Úgy gondolják, ez a birodalom is szét fog esni, mint minden más birodalom. Előrelátva ezt a szétesést, szükségesnek tartják, hogy "menedékhelyeket" készítsenek elő.
Akár megtörténik a világgazdasági összeomlás vagy az ökolóiai katasztrófa, akár nem, ezek a kísérletek úgy szolgálnak majd, mint a jelzőtüzek, mutatva az utat a huszonegyedik század felé. A fenntartható élet technikáit kísérletezik ki és tökéletesítik, hogy készenlétben legyenek, amikor a fogyasztás elválik majd a kapzsiságtól, és visszatér az eredeti hivatásához, a szükségletek kielégítéséhez.
Walter és Dorothy Schwarz
Walter és Dorothy Schwarz könyvben örökítette meg tapasztalatait Living lighty —Travels in Post-Consumer Society címmel.
Fordította

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.