Számos európai országban vezettek be környezetvédelmi adókat és díjakat az utóbbi években, összhangban az OECD 1991-ben elfogadott ajánlásával, amely sürgeti a gazdasági eszközök használatát a környezetpolitikában. Ezen ösztönzők gazdasági értékelésével és környezeti hatásosságának vizsgálatával foglalkozó írásos anyagok azonban korlátozottan állnak rendelkezésre. Ennek oka főként az ilyen elemzéseknél felmerülő módszertani nehézségekben és a megfelelő adatok hiányában rejlik.

E tekintetben fontos előrelépésnek tekinthető az Európai Bizottság Környezetvédelmi adók az Európai Unió országaiban, valamint Norvégiában és Svájcban* című tanulmánya, amely megvizsgálja a környezetvédelmi adók hatásait a környezetre Nyugat-Európa országaiban, és ismerteti az értékelés során alkalmazott módszereket. A kiadványban szereplő esettanulmányok azt bizonyítják, hogy a gazdasági eszközök beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, költséghatékony módon teljesítik a kitűzött környezetvédelmi célokat, és hozzájárulnak a környezeti politika hatékonyságának és hatásosságának növekedéséhez. A gazdasági eszközök ösztönző erejét jól szemlélteti a svéd papírgyárak példája: az iparág energiaigényessége 1973 és 1992 között folyamatosan csökkent. További svéd, norvég, dán és holland kutatások kimutatják, hogy az energiaadók hatásos eszközei a különböző emissziók csökkentésének. Bár az elért eredmények szerényebbek annál, mint amit a Kiotói Egyezmény előírt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, az energiaadók környezeti hatásosságának megítélésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a kivételek és az engedmények miatt — ami különösen az energiaigényes iparágakat érinti — ezek az adók nem vonatkoznak a fosszilis energiafelhasználás számottevő részére.

A tanulmányból az is kiderül, hogy a gazdasági eszközök használatával járó adminisztrációs költségek általában alacsonyak, egyes esetekben akár elhanyagolhatóak.

Ezenkívül azt is kiolvashatjuk, hogy a gazdasági ösztönzők különösen akkor képesek kedvező eredményt elérni, ha azokat egy gazdasági és szabályozó eszközökből álló politikai csomag részeként vezetjük be, figyelembe véve az adott ország sajátosságait és az esetleges közvetett hatásokat. Egy holland kutatás például azt mutatja, hogy a beruházások támogatása és a környezetvédelmi adók együttesen felgyorsítják a tiszta technológiák elterjedését, legalábbis azokban az esetekben, ahol létezik helyettesítő eljárás. A holland kormány alkalmazta ezt a rendszert, így például támogatást nyújtott a kevésbé környezetszennyező gépkocsik vásárlásához, ugyanakkor többletadót vetett ki az erősen szennyező járművekre. Mindezt úgy valósította meg, hogy az utóbbiból befolyt összegből fedezte a támogatási kiadásokat. Ennek eredményeképpen a környezetet kevésbé szennyező gépkocsik piaci részesedése az 1986. évi 15%-ról 1990-re 90%-ra nőtt.

A jelentés leírja, hogy milyen érvekkel indokolják az egyes országok a gazdasági eszközök alkalmazását a környezetvédelemben. Ezek a következők: beépítik az externáliákat az árakba, ösztönző hatásuk van a korszerű, környezetkímélőbb eljárások alkalmazására, csökkentik a szennyezés ellenőrzésének költségeit, innovációt serkentenek s ezáltal a versenyképességet is javítják, bevételt teremtenek, és mivel a környezeti problémák összefonódnak, kedvező hatásuk sokszorozódik. Ezenkívül növelik a foglalkoztatottságot is. A kiadvány említést tesz például a Holland Fehér Könyvről, amely a 21. század adóit tartalmazza, és konkrét számok mutatják, hogy a környezetvédelmi adók emeléséből befolyt összeget hogyan osztják majd szét energiatakarékosságra, az ipar kompenzálására és nagyobb részben a személyi jövedelemadó csökkentésére.

A tanulmány ismerteti az utóbbi évek változásait a környezetvédelmi adóztatás terén az EU tagországaiban, Norvégiában és Svájcban. Minden egyes országra vonatkozóan részletes adatokat tartalmaz az érvényben lévő környezetvédelmi adókról, díjakról (kiterjedve az üzemanyagokra, más energiára, gépjárművekre, közlekedésre, agrárgazdasági termékekre, hulladék- és vízgazdálkodással kapcsolatos adókra és díjakra, egyéb termékekre kivetett díjakra, illetve az engedményekre), bemutatja azok céljait, kivetési alapjait, az adó mértékét, a bevételt és annak felhasználását, illetve az adó vagy díj hatásait. Grafikonok segítségével összehasonlítja az egyes országokban kivetett energiaadók nagyságát ECU-ben kifejezve. A gépjárművek üzemanyagán kívüli energia (villamos energia, földgáz, szén, nehéz fűtőolaj, gázolaj ipari felhasználásra, illetve fűtésre) nominális adóterhei például Svédországban és Dániában a legmagasabbak. Hozzá kell tenni, hogy ezek az országok ugyanúgy tesznek kivételeket és engedményeket, mint a többi ország.

A gépjárművekkel kapcsolatban bizonyított az összefüggés a jármű súlya és üzemanyag-felhasználása között. A Holland Zöld Adó Bizottság jelentése szerint 10%-os gépjármű súlycsökkenés körülbelül 5,5%-kal kevesebb üzemanyag- fogyasztást jelent. Tehát a jármű súlyán alapuló gépjárműadó kedvező lehet környezeti szempontból. Ennek azért is van különös jelentősége, mert az Európai Statisztikai Hivatal, az Eurostat adatai szerint a közúti közlekedésből eredő CO 2 -kibocsátás 1990 és 1998 között összességében 11%-kal növekedett az EU-ban (Finnországban 3%-kal csökkent, csekély mértékben növekedett Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Svédországban és Angliában, 60%-os drasztikus növekedés volt Görögországban, és 37%-os Dániában és Írországban.)

Aki mindezt nem hiszi, járjon utána: a Levegő Munkacsoport irodájában megtalálja a teljes tanulmányt.