Évek óta folyik a vita az Európai Unióban az egységes energiaadóról. Legutóbb a spanyolok ellenállásán bukott meg a bevezetése, a németek és a skandináv államok minden próbálkozása ellenére. A szabályok szerint ugyanis csak teljes egyetértés mellett lehet közös adókat kivetni.

Éppen ezért olvastam némi elégtétellel a TIME november 1-jei számában, hogy Mallorca polgármesterei sürgetnek egy olyan idegenforgalmi adót, amelyet kimondottan a tengerpartot elözönlő turisták okozta környezeti károk enyhítésére kívánnak fordítani. A mintegy 100 millió dollárra becsült éves bevétel jelentősen növelné a munkahelyek számát a szezon utáni időszakban (Spanyolország egyes vidékein ma is 20% feletti a munkanélküliség), és források képződnének többek között a tájat csúfító és rossz állapotú épületek lebontására is.

Véletlenül éppen az előző pénteken voltam egy energetikai konferencián, Balatonfüreden, ahol a valós energiaárak bevezetésének szükségességét bizonygattam a hallgatóságnak. Források nélkül ugyanis csak az elavult körülményeket lehet egy ideig-óráig még fenntartani, de megfelelő karbantartásra, ésszerű tartalékok képzésére, a lemaradások pótlására, fejlesztésre, a leghatékonyabb technológiák megvásárlására nem jut pénz. Ebben, azt hiszem, a szakma egyre inkább azonosan gondolkodik a környezetvédőkkel. Már csak a politikusokat kellene meggyőzni.

Visszafelé várakoznom kellett a vonatindulásra, és a szemerkélő eső miatt a vasútállomáson nézelődtem. Nem írom le részletesen a leszakadt fénycsőburkolatok, vezetékek, összetört, mocskos travertin lapok látványát, az idős embereket, akik fájós lábbal kínlódtak a meredek lépcsőn csomagjaikkal a kijárat felé. Sem rámpa, sem csomagszállító kocsik nem álltak rendelkezésükre. Különösen nagy volt a kontraszt az állomáshoz vezető úttal szemben, amelynek mentén egymás hegyén-hátán álltak télire bezárva vagy éppen épülőfélben a különféle villák, panziók, kisvendéglők. Bizonyára megéri ez a nagy befektetési láz. De vajon meddig, és miféle turistákra számíthatnak a Balatonon, ha a közterületekre, a tömegközlekedés színvonalának fejlesztésére nem jut pénz?

Félreértések elkerülésére, mi nem egy újabb adóval szeretnénk elvenni a kedvét a Balatonon nyaralóknak. Csak azt hangsúlyozzuk, hogy fenntarthatóvá kell tenni a gazdaságot azáltal, hogy a költségeket azok fizessék, akik a hasznokat élvezik illetve akik a túlhasználatot, a szennyezéseket okozzák. Ne tekintsük "ingyen ebédnek" a természeti erőforrások használatát, a közvagyont. Vagyis valós árak érvényesüljenek a közlekedésben, a földhasználatban, a kereskedelemben, az energiafogyasztásnál stb. Mindannyiunk érdeke hosszú távon az, hogy megóvjuk és karban tartsuk természetes és épített környezetünket. Ehhez viszont gondoskodni kell az igazságos és megfelelő mértékű forrásteremtésről.