Az Európai Közösség által támogatott kísérlet keretében Magyarországon próbálják ki az egységes európai vonatvezérlő rendszert (European Train Control System—ETCS), a hegyeshalmi fővonalon. A rendszer lényege, hogy a jelenlegi vasúti biztosítórendszerek (melyek a jelzőket, váltókat, sorompókat kezelik) kiegészítőjeként telepített érzékelők, jelfeladók és egyéb berendezések lehetővé tegyék a határátmenetek során ugyanazon fedélzeti berendezés használatát. Jelenleg ugyanis a több országban is közlekedő mozdonyokra, vonatokra (pl. a Csalagútban közlekedő Eurostar, vagy a Párizs—Brüsszel—Köln/Amszterdam viszonylatban közlekedő Thalys) fel kell szerelni az összes érintett ország biztosítóberendezését felismerő és használni képes fedélzeti berendezését. Ez pedig nem csak pénzigényes, de sokszor műszakilag is a megvalósíthatóság határát súrolja.

Kimle és Hegyeshalom között egészítették ki a MÁV szabványos biztosítóberendezését az ETCS rendszerrel, és egy-egy magyar és osztrák mozdonyt tettek alkalmassá annak használatára. Egyelőre a szoftverek tesztelése folyik, és a rendszer is csak bizonyos fokig van kiépítve. Az ETCS rendszer egységes európai bevezetéséről még EU-szinten sem döntöttek, hiszen éppen a próbamenetek eredményétől teszik ezt függővé.

A rendszer telepítése fővonalon sokkal drágább, hiszen itt több jelző, sorompó található. Ezért lehet, hogy egyes vasúttársaságok éppen a mellékvonalakon kezdik meg majd az ETCS kiépítését. Itt is érzékelhető lesz ugyanis majd előbb-utóbb az egységesítés kedvező hatása, hiszen az új beszerzésű, könnyű felépítésű mellékvonali járművekbe is olcsóbb lesz a nagy mennyiségben gyártható berendezés beépítése. Azonban igazi előnyét a felszabadított európai vasútvonalakon lehet majd kihasználni, ugyanis ezeken már bárki közlekedhet majd a saját járműveivel, és technikailag megoldható lesz, hogy az Északi-sarkkörtől Szicíliáig vagy éppen az Atlanti-óceántól (Magyarországon is keresztül) a Fekete-tengerig egy mozdonnyal, megállás nélkül közlekedhessenek a tehervonatok. Egy ilyen mozdonynak márpedig fel kell ismernie minden országban a biztosítóberendezések jelzéseit.

Tekintve, hogy az EU tervei szerint a nemzeti vasúttársaságok vonalainak (európai átlagban számítva) a 25%-át tervezik megnyitni szabad használatra, így várható, hogy előbb vagy utóbb a Transz-Európai Hálózathoz (TEN) tartozó nemzetközi vasútvonalakon ki fog épülni valamilyen formában az ETCS, vagy egy ahhoz hasonló rendszer. Az, hogy pontosan mi fog kiépülni, még nagyon sok mindenen múlik. Ugyanis már technikailag megoldható, hogy ne csak a helyben telepített jelfeladók által kommunikált jeleket érzékeljék a mozdonyokon lévő berendezések, hanem a pálya mentén kiépített rádiós rendszerrel állandó kapcsolatot tartva pontosan ismerjék az előttük közlekedő vonat helyzetét és sebességét. Ezáltal pedig lehetővé válik a jelenleg kiépített, térközökön alapuló biztosítóberendezések lecserélése egy virtuális, mozgó térközökön alapuló biztosítóberendezésre. De ez már a fejlesztési feladatok egy következő generációjához tartozik.