Van, aki süteménnyel érkezik, van, aki fölöslegessé vált könyveit hozza magával. Mindenki kínál valamit a többieknek, és mindenki örömmel nézelődik, tudva, hogy nem kell semmiért pénzzel fizetnie. Elég, ha alkalomadtán ő is hoz valamit, amit szívesen ad, mert már fölösleges, vagy mert saját maga készíti, az alkotás örömével. Ezekre a találkozóra sok-sok érdekes dolgot hoznak magukkal az emberek - és legfőképpen saját magukat.

Vannak itt biogazdálkodók, diákok, értelmiségiek, függetlenek és családosok, húsz- és hatvanévesek, városiak és vidéken élők. Valójában éppen ez a sokféleség az, ami élteti a közösséget.

Az utóbbi években világszerte jelennek meg a cserekereskedelmet, a helyi pénzrendszert modern formában újraélesztő csoportosulások, amelyek nem csupán a kereskedelem egy alternatíváját kínálják, hanem lehetőséget nyújtanak arra, hogy a fölöslegessé vált dolgok újra hasznossá váljanak ahelyett, hogy kidobásra kerülnének, hogy az emberek a háztájiban termelt termékeiket hasznosítsák, hogy hobbijuk, önkifejező tevékenységük segítségével jussanak hozzá számukra értékes tárgyakhoz, termékekhez. Ezek a csoportok fontos kapaszkodót jelentenek az elidegenedés visszafordításában, az emberi kapcsolatok újraélesztésében is.

A helyi pénzek léte a régi időkben teljesen természetes volt. Állítólag ennek volt köszönhető a reneszánsz kor kulturális és gazdasági virágzása is. A bank- és pénzrendszer múlt században befejeződő központosítása háttérbe szorította a helyi pénzt, de egyes helyeken később is használták a munkanélküliség visszaszorítására, a térség, illetve település felvirágoztatására.

A 30-as években Ausztriában, Svájcban, Dániában, Kanadában és az Egyesült Államokban egy scrip nevű pénzrendszert vezettek be. A scrip lényege az volt, hogy folyamatosan csökkent az értéke, ez lehetetlenné tette a felhalmozást, gyorsította a pénz mozgását. A scrip lendítette fel többek között egy Wörg nevű osztrák kisváros gazdasági életét is.

Wörg a 30-as években más kisvárosokhoz hasonlóan súlyos munkanélküliséggel küszködött. A város polgármestere 5000 kamatmentes helyi schillinget bocsátott ki, amely havonta névértékének 1%-át veszítette el. Ez az értékcsökkenés az embereket a pénz gyors elköltésére ösztönözte, és a munkanélküliség egy éven belül 25%-kal csökkent. Sajnos, az Osztrák Állami Bank leállította ezt a kísérletet, mert úgy érezte, sérti az érdekeit.

Az Egyesült Államokban 1933-ban egymillió ember vett részt összesen a különféle együttműködésen alapuló csererendszerekben, amelyek hasonlóak voltak a mai önsegítő csoportokhoz. Ebben az időben Németországban is nagy sikerük volt ezeknek a szervezeteknek. A bankok lobbizása eredményeként a német törvénykezés megnehezítette az ilyen csoportok létrehozását.

Az 1960-as és 70-es években újra megjelentek a közöségi önsegítő csoportok. Sokszor az jelentette a fő gondot, hogy a résztvevők hasonló termékekkel és szaktudással rendelkeztek, és összegyűjtött pontjaikat nem tudták mire költeni.

A LETS (Local Exchange Trading System - Helyi Cserekereskedelmi Rendszer) az 1980-as évek elején jött létre Vancouverben. Pénzük, a "zöld dollár" értékét a kanadai dollárhoz igazították. Ezzel egyidőben más hasonló csoportok is alakultak.

A LETS két és fél év múlva összeomlott, mert nem bizonyult megfelelően kidolgozottnak a szabályrendszere, de a világon sokfelé éledt újjá, a tapasztalatok alapján egye jobban kidolgozott szabályokkal.

Szintén a 80-as években jött létre az angliai LETS, és a 90-es évek elején az ausztráliai. Ma már világszerte több mint ezer csererendszer működik, melyből egyedül az Egyesült Királyságban 450 található, mintegy 40 ezer taggal. Éppen a napokban foglalkozik a brit parlament alsóháza azzal a törvényjavaslattal, mely összhangba hozza a helyi közösségi önsegítő rendszereket a társadalombiztosítási és foglalkoztatási törvényekkel. Száz felett van azoknak a nagy-britanniai önkormányzatoknak a száma, akik csatlakoztak e rendszerek fejlesztését célzó önkormányzati szövetséghez. Tony Blair brit miniszterelnök egy beszédében nemrég kifejtette, hogy a helyi közösségi önsegítő rendszerek utat mutatnak az emberi és társadalmi tőke újjáépítéséhez és "a közösségek újjáépítése és a gazdasági lehetőségek újjáépítése közötti kapocs megteremtéséhez."

A magyarországi LETS jellegű hálózat a KÖR (Közösségi Önsegélyző Csoport) nevet kapta, hivatalos pénze a zöld forint. Értékét úgy állapították meg, hogy egy órai szakképzettséget nem igénylő munka 100 zöld forinttal egyenértékű.

Magyarországon az első működő kör Máriabesnyőn, a HIFA nevű karitatív szervezet kongresszusán indult útjára 1997 áprilisában Talentum Kör néven. Jelenleg 65 bejegyzett tagja van, és bár Budapesten van a központ, jelentős számú vidéki tagsággal is rendelkezik. Eddig összesen négy ilyen szervezet jött létre Magyarországon, de hamarosan új csoportok megalakulására számíthatunk.

A közösségi önsegítő körök mozgalmát felkarolta a Nonprofit Humán Szolgáltatók Szövetsége. 1998 őszén mintegy 20 fős magyar csapat részére tapasztalatgyűjtő utat szerveztek Nagy-Britanniába. Az út eredményeként több magyar vidéki városban indultak el kezdeményezés-csírák ebben az irányban.

A Zöldforint körben egészen más dolog üzletet kötni, mint a "szürke" pénz világában. A szolgáltatás felajánlására nem a megélhetés kényszere ösztönzi az embereket, hanem az önkifejezés és az őszinte adni-akarás vágya. Nemcsak az elfogadó gyarapszik a szolgáltatás gyümölcsével, hanem az is, aki adja, azáltal, hogy lehetőséget kap az alkotó önmegtapasztalásra. Jót teszünk tehát embertársunkkal, ha elfogadunk tőle valamit.

Az önsegítő körök világában szabad kereskedelem folyik: bárki korlátlanul eladhatja saját tárgyait, maga készítette alkotásait, munkaerejét, szaktudását. Ez a szabadság mindenkinek szárnyakat ad, alkotásra késztet, visszaadja a tárgyak értékét, és senkit sem sért meg jogaiban. Íme a szabad kereskedelem, amit szeretünk.

Kör Kézikönyv,
Zöldforint Hírlevél