Nemrég a The Economist-ban megjelent egy vezércikk "Miért kellene hogy szeressék a zöldek a kereskedelmet?" címmel. A szerző értetlenségét fejezi ki, miért tüntetnek a környezetvédő szervezetek Seattle-ben, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) találkozóján.

A környezetvédőket, az emberi jogokért küzdő aktivistákkal, a szakszervezetekkel és más civil szervezetekkel egyetemben, az évek alatt összegyűlt tapasztalatok indították arra, hogy tiltakozzanak a WTO tevékenysége ellen.

A zöldek se nem szeretik, se nem gyűlölik a kereskedelmet. Nem osztják viszont sok közgazdász álláspontját, akik feltétel nélkül felmagasztalják a kereskedelmet és növekedést, hanem késztetést éreznek magukban, hogy kérdezzenek: Mivel kereskednek? Milyen cél érdekében? Ez milyen terhekkel jár? Mik a teljes költségek a munkásokat, a helyi közösségeket, a természetet tekintve? Ezen kérdések megválaszolása után bizonyos üzletek jóknak tűnnek, másokat viszont jobb lenne nem megkötni.

Massachusetts állam polgárai felháborodva azon, hogy a burmai katonai vezetés durván megsértette az emberi jogokat, törvényt fogadtattak el, mely szerint megszüntetnek minden üzleti kapcsolatot mindazokkal, akik üzleti kapcsolatban állnak Burmával. Valamelyik érintett vállalat meggyőzte az EU-t és Japánt, hogy tegyenek panaszt ezzel kapcsolatban a WTO-nál. Az ügy még függőben van. A Clinton-kormány ezt hozza fel példának, hogy lebeszélje az államokat hasonló szankciók hozataláról.

A WTO mellett számos egyéb testület is tevékenykedik azzal a céllal, hogy gyengítse a környezetvédelemre és az emberi jogokra vonatkozó jogszabályokat. Az Ethyl Corporation nevű nagyvállalat elérte, hogy a NAFTA (az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó szabadkereskedelmi megállapodása) révén Kanada visszavonja egy olyan üzemanyag-adalékra (az MMT-re) vonatkozó tilalmát, amely feltehetően károsítja az agyat.

"A környezetvédelem ugyanolyan törvényes cél, mint a szabadkereskedelem" - írja az Economist. Valójában annál sokkal fontosabb. Az tiszta levegő, az egészség, az élet sokkal fontosabb, mint a vállalatok terjeszkedése. Az emberi szabadság és méltóság nem hasonlítható össze egy halom részvénnyel. A nagyüzemi termelés, a világpiac megteremtése az emberiség egy kicsiny, csak önmagával törődő részének az időnként hasznos, de gyakran romboló tevékenysége. A környezet viszont egy olyan rendszer, amelyre szükségünk van a túléléshez. Természetes tehát, hogy az értelmesen gondolkodó emberek tüntetnek az olyan találkozók színhelyén, mint a Seattle-i.

Donella Meadows

Fordította: