kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Ökoadó a tengerpartért

Spanyolország egyik leglátogatottabb nyaralóhelyén, Menorca szigetén kísérletképpen ökoadót vetettek ki a turizmusra. Ettől az Európában elsőként alkalmazott rendelkezéstől azt várják, hogy csökkentse a tömegturizmusnak a környezetre nehezedő nyomását. Az ökoadóból keletkezett bevételt a nemzeti parkok fenntartására és a tengerpart rehabilitációjára fordítják.
A legtöbb munkalehetőséget a világon az idegenforgalom nyújtja. Az ökoturizmus részesedése gyorsan növekszik a szektoron belül. Minthogy fejlődésének feltétele a jó minőségű környezet, ezért sokan úgy vélik, hogy ez lesz az az iparág, amely a világgazdaságot a fenntarthatóság pályájára állítja.
A tömeges turizmus jelenti az Ibériai félsziget egyik legfőbb bevételi forrását, azonban a vendégforgalom egyre súlyosabb nyomást gyakorol a környezetre. A légiközlekedés által okozott levegőszennyezés, a tengerpartok eróziója, a különféle tengeri állatok élőhelyeinek megszűnése csak néhány példa. Már a kilencvenes évek eleje óta vannak kezdeményezések ennek ellensúlyozására, ilyen volt például a szocialista kormány által meghirdetett tengerpart-rehabilitáció, mely egy népszerű katalóniai partszakasz néhány tucat kilométerét hozta rendbe. A német Zöld Párt radikálisainak elképzelése a spanyolországi repülőutak korlátozásáról ugyanakkor számos szavazó elvesztésével járt.
A Menorcán bevezetett rendelkezés, melyet az EU kezdeményezett, piaci logikára épül: kevesebb turista költsön legalább annyit, mint eddig a tömeg.
A német zöldek adminisztratív korlátozást javasoltak, a spanyol kormány központi költségvetési pénzből végezte a munkákat, az ökoadó pedig a környezetet használókra hárítja a környezet megóvásának és feljavításának költségeit.
Mindhárom megoldás azzal jár, hogy drágul a tengerparti nyaralás, tehát nem juthat hozzá bárki, még a jóléti államokban sem. Ezt természetesen lehet támadni, hiszen a helsinki alapelvek a személyek szabad mozgását garantálják. A német zöldek által javasolt rendelkezés, mely szerint a németek csak három, illetve ötévenként repülhettek volna nyaralni Spanyolországba, nyilvánvalóan ütközik ezzel az alapelvvel. Az árak emelkedése pedig az esélyegyenlőség szép gondolatát tépázza meg. Ezentúl a kispénzűek nem mehetnek Menorcára. Ugyanúgy, ahogy a Rózsadomb friss(ebb) levegőjét is csak a jó keresetű emberek engedhetik meg maguknak.
Egy fecske nem csinál nyarat. Egy helyi rendelkezés nem állítja meg a környezetpusztulás úthengerét. Ez azonban nem elég ok arra, hogy semmibe vegyük. Annál is inkább, mert mindezekkel a kérdésekkel mi is egyre többet találkozunk, hiszen Nemzeti Parkjainkat hamarosan fel fogja fedezni a turizmus. Most kell megelőznünk, hogy tömegek özönöljék el a Börzsönyt. Még akkor is, ha kevesebb iskolás csoport fog idejönni, és nem lesznek sífelvonók. Azok, akik a turizmusból akarnak bevételhez jutni, ne a természeti értékek túlhasználatából szerezzék profitjukat, hanem a saját maguk által nyújtott különszolgáltatásokból.
Szép világ lesz, amikor minden termék biotermék lesz, nyaralni az emberek a szomszéd faluba mennek, és lovasfutárok hozzák-viszik a postát. Addig azonban azt a világot tudjuk csak megváltoztatni, amelyben élünk, abban a körben, ahol élünk. Menorcán, a Börzsönyben, vagy a pesti Belvárosban.

(Civil Press)


Miro Kiss Ida


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.