kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Olvasói levél egy képzeletbeli autóstól

Tisztelt Szerkesztőség!
Elnézést kérek, hogy soraimmal zavarom Önöket, de elmerengtem egyen s máson, hát gondoltam, megosztom a gondolataimat hasonlelkű emberekkel.
Ezen a télen nem volt hiányunk a csapadékban. Nyomai így február elején még mindig meglátszanak az utakon, hol jég, hol víz formájában, attól függően, mikor mennyire melegedik fel vagy hűl le az idő.
Szegény autósok, kijutott nekik a rosszból: néha a járdaszegélyeket körülvevő, bokáig érő pocsolyákban kellett keresztülhajtaniuk. Persze az olvadéktengereket kerülgető gyalogosok minduntalan útban voltak, akadályozták a folyamatos haladást, és készakarva olyan helyeken, a járdaszegélyeknél álltak meg, ahol az autók lefröcskölték őket. És utána a saját hibájukat próbálják a szabályosan közlekedő autósokra kenni. Ezt nagyon nem szeretem!
Egyáltalán nem is érthető, hogy miért másznak ki gyalog ilyen időben az emberek a házukból, hiszen tudhatnák már, hogy az önkormányzatok csak az úttesteket takarítják el. Olyan közterületeken, mint pl. a Bukarest utcai vagy Bosnyák téri buszmegállók környéke, nincsen indíttatása arra az önkormányzatoknak, hogy eltakarítassa a hó- és jégkupacokat. Nem is kell azt, hiszen különben hol kapnának alvázmosást a BKV buszok?
Én bevallottan és kifejezetten autóspárti vagyok. Az olyan felesleges dolgokra költeni, mint a járdák takarítása, csupán kidobott pénz az ablakon. Miért nem tud mindenki autóval közlekedni, akkor nem kellene panaszkodniuk az embereknek, hogy sáros lesz a cipőjük. És egyébként is, hallhatják minden nap a TV-ben, olvashatják az újságban, hogy a közútfejlesztésnek gazdaságélénkítő a hatása, hát jobban tennék, ha autóznának.
Én már nem is parkolok máshol, csak a járdán, hogy ezzel is figyelmeztessem azokat az eszement embereket, akik időnként még meg-megkísérelnek gyalogosan közlekedni, hogy célszerűbb volna, ha kocsiba szállnának. Budapesten is egyre jobban előtérbe kerül az autósok igényeinek kielégítése újabb utak építésével, a meglévők szélesítésével, még több parkoló kialakításával.
Ôszintén szólva nem is tudom, miért kell egyáltalán a BKV-re pénzt költeni az én adóforintjaimból. Hiszen csak nagy böhöm buszokat finanszíroznak belőle, amik akadályozzák az autók haladását, és elkülönítik a villamos sávokat, igazságtalanul csökkentve ezáltal az autózásra használható területeket.
Azt sem bírom ép ésszel felfogni, hogy miként merik egyesek a gyerekeiket másképp szállítani, mint autóban. Hiszen odakint már teljesen elhasználódott a levegő, ki vannak téve mindenféle polleneknek és egyéb allergén anyagoknak (igenis emiatt tessék a fákat és bokrokat mihamarabb kivágni!) és a fokozott hőmérséklet-ingadozásnak. Én a kormány helyében már rég kötelezővé tettem volna a gépkocsival történő óvodába és iskolába szállítást. (Ne fogadják el a zöldek buta érvelését, hogy az autók utasterében több a károsanyag, mint a járdán!) Az a többlet benzinköltség pedig a gazdaságot serkentené, így áttételesen mindenki jól járna.
A gyalogosokat jól megbüntetném, ha olyankor mennek át a zebrán, amikor akadályozzák az autóforgalmat. Várják csak meg szépen, amíg elmegy minden autó. Nekem 60-70 km/óráról sokkal nehezebb megállnom és sokkal több energiámba kerül, mint neki 4-5-ről! Képzeljék el, hogy kikopna a bokaízületem, ha minden nap mondjuk tízszer meg kellene állnom a gyalogosok miatt. A fékezés és az újragyorsítás során legalább ötször többet kell lenyomnom a kuplungot és a gázpedált. Ez évente tízezerszer több pedálozást jelent, azaz aki tíz éven át minden nap munkába autózik, az több mint százezerrel növeli a már egyébként is megterhelő pedállenyomások számát. Tudják, hogy ez milyen társadalombiztosítási többletköltséggel járhat egy olyan nagyvárosban, mint Budapest?
A vezetésben elfáradt végtagjaimat szívesen nyújtóztatnám ki egy kis zöldterületen, de a gyalogosok a legszebb helyeket elkeríttetik mindenféle ál-indokokkal. Ha mozogni akarnak, fussák körül a házukat, miért kell nekik mindenáron erdőbe menniük gyalogolni? Így én nem tudok a legszebb helyekre eljutni az autómmal, ahová pedig nagyon szeretnék!
Na, és ez a forgalomcsillapítás! Méghogy kész építészet? Bárki ki tud találni olyan kövezeteket, útburkolatokat, amilyeneket erre használnak. De semmi értelme sincs, mert a legtöbb gyalogos háza olyan lepukkant, hogy teljesen elüt tőle a forgalomcsillapításhoz használt anyagok stílusa. Na és az milyen veszélyes, amikor a vágtázó autók közül ki akarok kanyarodni az egyik mellékutcába, ahol forgalomcsillapítás van! A nagy sebességről fékezni, kanyarodni és emellett még a forgalomcsillapításra is figyelni, az szinte már lehetetlen.
Csodálkozom, hogy egyáltalán megengedi a forgalomcsillapítást ilyen helyeken a KRESZ! A helyükben én a föld alá vagy a panelházak tetejére telepítenék fedett játszótereket és kutyafuttatókat, és azokat a házak között a magasban vezetett átjárókkal vagy aluljárókkal kötném össze, hogy a gyerekek és a kutyák ne zavarják az autóközlekedést és védve legyenek az esőtől, széltől stb. Ebben az esetben nem is kellene feleslegesen a forgalomcsillapításra költeni a pénzt.
Már hallom előre, min mondanak erre a környezetvédők! A válaszom, hogy ültessen növényeket mindenki a saját kertjébe, és ott élvezze azokat, ne a közterületeket terhelje vele. Egy városban nem levegőzni, hanem folyton ügyeket intézni, rohanni kell, arra találták ki. A gazdaság húzóágazatát jelentő közúti közlekedést pedig nem szabad akadályozni. Ha valaki a lassú életet szereti, menjen falura.
De ne vasúttal! Könyörgöm, azokat a mellékvonalakat felejtsük már el, hiszen csak a pénzt zabálják. Inkább gyorsítsák fel az autópálya-építéseket, hogy mielőbb bejussunk az EU-ba!
Na, most már be kell fejeznem az írást, mert ha nem indulok el a csúcsforgalom vége előtt, akkor olyan magányosan fogom érezni magamat autózás közben. Sokkal jobban szeretek ugyanis a sok autó között megbújni. A kicsivel lassabb haladást kárpótolja a zene a rádióból, meg a közösséghez való tartozás érzése. Javaslom Önöknek is, hogy próbálják ki!
Üdvözlettel,
X.Y. autós Budapestről,
2000. február 1-jén.




JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.