kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Húshagyó évezred

Ed Ayres, a Worldwatch Intézet egyik vezetője szerint a XXI. század végéig az emberiség kénytelen lesz leszokni a húsevésről, vagy legalábbis törtrészére csökkenteni az elfogyasztott hús mennyiségét. Ennek az az egyszerű oka, hogy a Föld képtelen eltartani az egyre szaporodó emberiséget, mint csúcsragadozót.
"A hús nem csupán táplálék, hanem jutalom is" — írja Ed Ayres. — "Amikor Julius Caesar időszámításunk előtt 45-ben bevonult Rómába, emberek ezreit vendégelte meg baromfival és hallal. Hasonló, töménytelen mennyiségű hús belakmározásával járó, bőséget fitogtató ünnepségek kísérték a győztes háborúkat, a sporteseményeket, a politikai és kereskedelmi sikereket. Ez napjainkig sem igen változott. Ma a fejlődő országokban az első dolog, amit a nyomorból kikászálódó emberek megtesznek, hogy a főleg gabonából és hüvelyesekből álló étrendjüket húsételekkel bővelkedőre cserélik fel. 1950 óta a világ népességének egy főre jutó húsfogyasztása több mint kétszeresére emelkedett.
Az eljövendő évszázadban ezt már aligha engedhetjük meg magunknak. Nem támogathatjuk tovább a végtelenségig a tömeges szarvasmarha-, disznó-, juh-, baromfi- és haltenyésztést, hiszen ezzel nem lakathatjuk jól a Föld növekvő népességét."
"Ha csak egyenlő mértékben támogatná a kormány az intenzív hústermelést és az ökogazdálkodást, abban a pillanatban az egész országban elterjeszthetnénk az ökológiai mezőgazdálkodást, és ezáltal rengeteg környezetvédelmi problémának elejét vehetnénk. Ugyanakkor sokkal egészségesebb és tartalmasabb termékeket tudnánk előállítani, ami az ország lakosságának egészségi állapotára is nagyon jó hatással lenne."
Vass György Boldizsár
Ha zöldséget termesztünk emberi fogyasztásra, egy adott területen legalább tízszer annyi hasznos tápanyagot tudunk előállítani, mintha takarmányt termesztünk és állatokat tartunk.

A hús drágább, mint gondolnánk
Ezek után Ayres a hústermelés valódi költségeire hívja fel figyelmünket, amelybe beletartozik az édesvíz és a földterületek nagyon gazdaságtalan kihasználása, az állati ürülék környezetszennyezése, a helytelen táplálkozásból eredő szív- és érrendszeri betegségek, valamint a fokozódó erdőirtások — azon erdőké, amelyek nélkül nem létezhetne élet a Földön.
Az Egyesült Államokban a megtermelt gabonamennyiség 70 százalékát fordítják állatok takarmányozására. Egy kilogram marhahúshoz 7 kg szemes takarmányra van szükség, amely megtermeléséhez Amerikában átlagosan 7000 liter vizet használnak fel. Egy hamburgernyi hús előállításához annyi víz szükséges, amennyi 40 zuhanyozáshoz elegendő.
A nagyüzemi hústermelés egyik legveszélyesebb és legtöbb gondot okozó velejárója a töméntelen mennyiségű szennyezőanyag. A szarvasmarhák trágyája egy bizonyos mennyiség felett veszélyt jelent a környező vizek halaira, és ha belekerül az ivóvízbe, súlyos betegségek okozója lehet. Ma az Egyesült Államokban az állatállomány 140-szer annyi ürüléket produkál, mint az emberek. Egyetlen sertésfarm Utahban több szennyvizet bocsát ki, mint egész Los Angeles. Ezek a nagyüzemek rohamosan szaporodnak, és a lakott területeken megfertőzik az ivóvizeket.
Indonézia és Amazónia őserdeiben nagy területeket égetnek fel, hogy helyet biztosítsanak a szaporodó szarvasmarha-állománynak. A mezőgazdaság rohamos terjeszkedése az erdőirtás legnagyobb mozgatórugója, és ennek a terjeszkedésnek az oka a növekvő húsigény.
Miközben a Föld egyre nagyobb részét borítják városaink, termőföldjeink és szeméttelepeink, veszélyeztetjük a többi élőlény fennmaradását — különösképpen a ragadozókét. A tigriseket és a párducokat már teljesen kiszorítottuk, és lehetséges, hogy nem maradnak fenn a következő évszázadban.
Ami elviselhetetlen tehernek bizonyult a Föld élővilága számára, ugyanaz elviselhetetlen az emberi szervezet számára is. Kínában a húsevés növekedésével egyidőben gyakoribbá vált az elhízás, a szív- és érredszeri betegségek és egyes rákos megbetegedések. Az Egyesült Államok és az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szakemberei hasonló tendenciákat találtak a világ túlsó felén is. Ehhez adódnak még a szaporodó problémák a génmanipulált, valamint a hormonokkal és antibiotikumokkal telített húsok fogyasztásával kapcsolatban.
Magyarország is fizet
Magyarországon is nehéz a helyzet a hús terén. A kenyérgabona mellett a hús az az élelmiszer, amelyet a magyar állam a legnagyob mértékben támogat. Ez nyilván azon a régi felfogáson alapul, hogy a hús az egyik legalapvetőbb élelmiszer. Ma már sokan tudják, hogy az emberek jóltápláltsága valójában nem a húson, hanem a zöldségféléken és a gyümölcsökön múlik, az állam mégis nehezen mozdul el ezzel kapcsolatban.
Kit segít az olcsó hús? Mindenesetre nem azt a kis nyugdíjast, aki a tej, kenyér és a zöldségek mellett legfeljebb egy csomag csirkelábat tesz a kosarába. Valójában a magyar nemzetet sem segíti, hiszen Magyarországon is igen gyakoriak azok a helytelen táplálkozásból adódó, ún. civilizációs betegségek, amelyek manapság igen elterjedtek a sok húst fogyasztó nemzetek között. Szintén gondot jelent sokfelé a híg trágyalé elszivárgása. Ugyancsak a húsipar kárára írhatjuk a takarmánynövények termesztésére felhasznált műtrágyák káros hatásait, például az ivóvízben.
Persze, a húsevés jogától nem foszthatunk meg senkit. Viszont elgondolkodtató, hogy tényleg az államnak, vagyis mindnyájunknak meg kell-e fizetnünk az árát a mára már közismerten egészségtelen túlzott húsevésnek? Nem lenne-e igazságosabb, ha a hús árában benne foglaltatna összes költségének az ára, és mi annyival kevesebb adót fizetnénk?
Világszinten nehéz a megoldás
"Világszerte egyre több disznót és csirkét nevelnek ahelyett, hogy közvetlenül a gabonát értékesítenék, ugyanakkor kutak milliói száradnak ki. India, Kína, Észak-Afrika és az Egyesült Államok vízhiányban szenved, több vizet használnak el, mint amennyit az esőzések pótolni tudnak. Ahogy növekszik a vízhiányos területek népessége, az lesz az egyetlen megoldás, ha a kormányok a hústermelés helyett a növénytermesztésre helyezik át a hangsúlyt. Az új politika olyan magasra kell hogy emelje majd a hús árát, hogy csak kevesek tudják majd megvásárolni." — írja Ayres. A helyzet viszont ennél sokkal bonyolultabb.
Régebben, a világgazdaság létrejötte előtt az emberek megtermelték a saját területükön a saját táplálékukat. Ezt az egyensúlyt borította fel az a gazdálkodási rendszer, amelyben világszerte a legjobb termőföldeket a "fizetőképes kereslet" szent oltárán áldozták fel, kávét, banánt, gyapotot, takarmányt termelve ott, miközben a helyi népesség az éhséggel és szomjúsággal küszködik. Miközben az Európai Unió kötelezi a tagállamait, hogy egyes területeket hagyjanak tarlón, és így védekezik a túltermelés ellen, máshol embermilliók halnak éhen — az ő élelmezésük viszont "gazdaságtalan", hiszen fizetésképtelenek.
Mindenképpen segítené az élelmezési gondok megszűnését, ha az érintett országok megszüntetnék a hús állami támogatását, és inkább a — környezetkímélő módon termelt — zöldséget, a gyümölcsöt és a gabonaféléket támogatnák. Ugyanakkor pont a legtöbb húst fogyasztó fejlett országok még sokáig nem fogják megérezni a saját bőrükön a kényszert, hiszen mindig találnak majd olyan területeket a világon, ahol a helyi lakosok kárára termeszthetnek takarmányt vagy luxuscikkeket. Ezért az is nagyon fontos lenne, hogy a világ közvéleménye nyomást gyakoroljon azokra a világvállalatokra, amelyek gyarmatként nyomják el a harmadik világ országait, valamint hogy ezek az országok is keményebben kiálljanak valódi érdekeik mellett.
Nem valószínű, hogy a húsevés meg fog szűnni. Valószínűleg még évtizedeken keresztül növekedni fog a szarvasmarhatenyésztés az őserdőkből kiszakított területeken azok számára, akik meg tudják ezt fizetni. De a hús tömegtermelésének időszaka — a mérhetetlen környezeti és egészségi terhelés miatt — belátható időn belül véget kell hogy érjen.

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.