Hamar József, a Tisza-klub elnöke elmondta, hogy a Tisza szennyezése különösen a 70-es évek gazdasági föllendülésekor kezdett el növekedni. Ez a növekedés a 80-as évek második felétől a mai napig egyre kisebb volt, bár történtek ez idő alatt is súlyos csapások, mint például 1994-ben, a Túr folyón érkező nehézfém-szennyezés.

A politikai változások következtében lehetőség nyílt arra, hogy külföldi vállalatok létesítsenek ipari üzemeket Románia területén, méghozzá igen laza környezetvédelmi követelmények mellett. Jelenleg a Tisza vízgyűjtőterületén mintegy 200 olyan üzem működik, amelyek potenciális veszélyt rejtenek a Tisza számára. Az utóbbi hetek tragédiái ennek tudhatók be, és a sor még folytatódhat. Ezért Magyarország biztonsága érdekében elkerülhetetlen, hogy felmérjék ezeket az üzemeket, és megtegyék a szükséges intézkedéseket.

A nemrég történt katasztrófasorozat Európa egyik legszebb és legértékesebb természeti értékét tette tönkre. Már megtörténtek az előkészületek, hogy a Tisza felső szakaszát — Tokajig — a Ramsari Egyezmény védelme alá helyezzék, amely a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelmét biztosítja.

A ciánkatasztrófa gyakorlatilag kipusztította a Tiszának a Szamos-torkolattól lefelé eső szakaszát. Más lehetséges szenynyeződésekkel szemben egyetlen előnye volt a ciánnak: hogy gyorsan levonult, és lehetőséget ad arra, hogy meginduljon a halak és egyéb élőlények "honfoglalása" a mellékfolyókból és a Tisza felső szakaszáról. (A cián semlegesítése kémiailag lehetséges a vas-szulfát segítségével, de mindehhez 6 ezer tonna vas-szulfát kellett volna, és a keletkező vasvegyület hosszú távon okozhatott volna gondokat, akárcsak a nehézfémek.)

A második tragikus méretű szennyezésről, amelyik a folyó felső szakaszát tette tönkre, lapzártáig nem sokat tudhattunk meg. A tisztán 200 tonna nehézfém-ion (főleg ólom, réz, cink) hatalmas mennyiséget jelent, és a ciánnal ellentétben ezek nem vonulnak végig a folyón néhány nap alatt, hanem lerakódnak a folyómeder aljára, és ott folyamatosan mérgezik a folyót. Az áradások következtében a nehézfémek kikerülhetnek a hullámtérbe, és ott hosszú távon mérgezhetik az ott lévő levő legelőket, holtágakat, szántókat, természetvédelmi területeket.