A tiszai katasztrófasorozat látványos tragédiája a cián következtében fellépő halpusztulás. A százötven tonna körüli halveszteség hatalmas érvágás mind a természetnek, mind a környékbeli halászoknak. Mindezen túl elmondhatjuk, hogy legnagyobb számban a tájidegen fajok pusztultak, így az amur és a busa. Sallai Zoltán (Nimfea Természetvédő Egyesület) szerint 34 halfaj károsodott a ciánszennyeződés következtében a Tiszán és a Keleti Főcsatornán, melyből 4 faj volt védett: a halványfoltú küllő, a széles dubrincs, a selymes dubrincs és a magyar bucó.

A halakon kívül a lárvaállapotban a fenék alján található kérészek, ezek között a védett tiszavirágok is valószínűleg súlyosan érintettek. Az igen érzékeny kétéltűekről még nem sokat tudhatunk, majd ha a melegebb idő beálltával megélénkülnek, láthatjuk meg, milyen mennyiségben élték túl a tragédiát.

A halevő madarak nem pusztultak nagy létszámban, mégis igen nagy veszteség a négy rétisas halála.

Gera Pál, az Alapítvány a Vidrákért ügyvezető elnöke elmondta, hogy a szintén halakkal táplálkozó vidrák a ciánszennyeződés idejére eltűntek a Tisza mellől. A 300—400 fős állományból néhány héten keresztül egyetlen élő példányt sem láttak — két vidratetemet találtak —, március közepére viszont 35—40 vidra újból visszatért a folyóhoz.

Szintén veszélyben vannak azok az állatok, amelyek a halak, rovarok és egyéb állatok elpusztulásával táplálékforrásukat veszítették el. Szabó Balázs a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől elmondta, hogy ilyen szempontból a legnagyobb vesztesek a génfélék és a kárókatonák. Hasonlóképpen a jégmadarak és különféle fecskefajok is érintettek. A Felső-Tiszavidéken a szokásos jégmadár-állománynak az utóbbi hetekben csupán 5—10%-át észlelték.

Dobrosi Dénes, a Magyar Denevérkutatók Baráti Körének elnöke felhívta figyelmünket a vízi denevérre és a vöröskönyves tavi denevérre, amelyek a vizek fölött nagy mennyiségben található rovarokkal — kérészekkel, álkérészekkel, szúnyogokkal, árvaszúnyogokkal, vízipoloskákkal, tegzesekkel — táplálkoznak. Az összes tavi denevérnek körülbelül a fele a Tisza vonzáskörzetében él, ennek a populációnak a sérülése a faj fennmaradását veszélyezteti.

Ilosvay Györgytől, a Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület (Csemete) ügyvezető elnökétől megtudtuk, hogy nem feltétlenül nyugodhatunk meg arra a hírre sem, hogy találtak élő tiszavirág-lárvákat a ciánszennyeződés utáni Tiszában, hiszen nem tudhatjuk, hogy ezek életben maradnak-e és szaporodóképesek-e. Néhány begyűjtött tiszaviráglárva a begyűjtés után nem sokkal elpusztult.

A második nagy tragédia, amely hatalmas mennyiségű nehézfémet hozott az országba, lényegesen kisebb azonnal látható következménnyel járt. A lerakódó nehézfémek viszont beépülnek majd a különféle állatok szervezetébe. Különösen nagy veszélyben vannak a mederfenéken élő állatok, így többek között a tiszavirág és a vöröskönyves sárgalábú szitakötő lárvája. A kagylók és egyéb alsóbbrendű élőlények beépítik szervezetükbe a nehézfémeket, és ezáltal a nehézfémek végigvonulnak az egész táplálékláncon, egyes állatokban szaporodási nehézségeket, esetleg fejlődési rendellenességet okozva.

Nem tudhatjuk, hogyan fog visszarendeződni a Tisza élővilága, milyen hosszú távú hatása lesz a Tisza-mederben lévő és az onnan kilépő nehézfémeknek. A választ majd megadja a jövő. Mindenesetre lényeges, hogy ne csupán a méltánytalanul kis számú védett állatot óvjuk ebben a helyzetben, hanem az egész életegyüttest, hiszen egyik faj sem maradhat fenn a többi nélkül — még mi, emberek sem.