kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Hazai vizeken

Víz nélkül nem létezne élet a Földön. Ivóvíz-szegény területeken nem alakulhattak ki nagyobb települések, elegendő ivóvíz nélkül nem létezne a mai kultúra. A víznek kultikus jelentősége volt minden korban. Ezt kisiskolás korunk óta tudjuk.
Mégis, ha elgondolkozom azon, mit jelent ma legtöbbünk számára a víz, inkább csak kellemetlen érzésekre találok. A víz megbízhatatlan, gyanús. Az ivóvíz klóros, az uszodában fertőzést lehet kapni. A Duna-parti strandon figyelmeztető tábla lóg egy fán: Fürdés után a zuhanyozás kötelező! Kirándulás közben egy patakot vagy forrást találva nem merném megtölteni a kulacsomat, nem mernék meríteni belőle, csak miután a helybeliek megnyugtattak: "Nem rossz a víz".

Dr. Csikor Zsoltot, a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnökképző Fejlesztő Laboratóriumának tudományos főmunkatársát kérdeztem a magyarországi vizek állapotáról.
— Ön szerint az a jelenet, hogy egy megfáradt, szomjas ember a Duna-partra érkezve megmeríti kalapját és jót húz a vízből, csupán kosztümös, történelmi filmekbe illik, vagy megélhetünk ilyet mi magunk vagy gyermekeink, unokáink?
— A belátható jövőben nem lesz ilyen minőségű víz a Dunában. Jelenleg — úgy tűnik — nincs társadalmi igény erre. Az emberek nagy része megelégszik azzal, hogy van még hal a folyóinkban, bár a többség szerint húsuk nem élvezhető, és hogy a szemmel látható szennyezések, például az olajfoltok előfordulása csökkent. Ami elérhető tehát az az, hogy valamilyen tűrhető állapotot teremtsünk, a folyók szennyezettségének olyan szintjét, melyet még az élővilág úgy ahogy elvisel.
— Kérem, néhány szóban tájékoztassa olvasóinkat a hazai folyók vizének állapotáról!
— Folyóink szennyezettségüket tekintve hasonlóak az európai folyókhoz. Időben visszatekintve azt látjuk, hogy a vízminőség-romlás az 1950-es évektől kezdődően jelentkezett fokozott mértékben. A nemzetközi egyezmények, a szabványok szigorítása mára sok tekintetben javított a helyzeten Európa-szerte, mégis folyóink, például a Duna szennyezettsége közismert. Annak ellenére, hogy a magyar olajfinomítók szennyezését megszüntették, még mindig láthatunk szabad szemmel is felszínen úszó olajfoltokat és gyakran érezhető a fenolszag is. Több kummunális szennyvíztisztító is épült, de nem elég, így a Duna szervesanyag-szennyezettsége nagy mértékben megnövekedett, vize ivásra és fürdésre egyaránt alkalmatlanná vált. Az elmúlt néhány évben a vízminőségromlás megállt, és észrevehető némi javulás is (amiben közrejátszik az ipari termelés csökkenése). Ugyanakkor szükséges lenne csökkenteni a Duna-víz szerversanyag-terhelését, mivel fokozódik az időszakos algásodás, és nem csökken a bakteriális fertőzöttség mértéke sem.
A tiszai ciánszennyezés és az azt követő nehézfém-szennyezések hatásának részletes felmérése most folyik. Jelenleg az ezt megelőző állapotról vannak csak adatok. A Tisza magyarországi szakaszának korábban a Dunáénál tisztább volt a vize. A nyári időszakot leszámítva a Tiszában jelentősebb algásodás nem volt észlelhető. A Tisza-menti nagyobb magyarországi települések szennyvíztisztítói fokozatosan épülnek. Az ipartelepek szennyvíztisztítói megépültek, ezeket folyamatosan továbbfejlesztik.
— Milyen változás történik folyóvizeink állapotában, minőségében, mialatt áthaladnak az országon?
— Általánosságban elmondhatom, hogy a hazánkba érkező vízhez hasonló minőségű víz hagyja el az országot, amin jelentős mértékben lehetne javítani az ipari és települési szennyvíz tisztításával. A nitrátkoncentráció folyamatosan nő a Dunában, és ez sajnos elmondható az európai folyók többségéről is.
— Van két olyan gyönyörű tavunk, melyekért sokat és sokszor aggódtunk.
— A Balaton vízminőségének romlása köztudott. Javulás következett be azonban az 1983-85 évekhez képest, miután a tisztított szennyvíz foszfortartalmára szigorúbb kibocsátási határértéket vezettek be, valamint szigorították a szennyvíz-kibocsátók rendszeres ellenőrzését is. Mára a Balaton pusztulása megállt, a folyamat visszafordításához azonban a tápanyag- és szennyeződés-terhelés további csökkentésére van szükség. Lassítja a folyamatot a foszfor visszaoldódása a már lerakódott foszfort tartalmazó iszapból.
A fürdőzés szempontjából jelenleg elfogadható minőségű a víz. Azonban baktériumokkal való szennyezettsége jelenleg is meghaladja az EU szigorúbb határértékeit.
A Velencei-tó vízminőségének javítása érdekében több esetben történt mentőakció. A nyolcvanas évek elején kikotorták a mezőgazdasági területekről és a települések területéről bemosott növényi tápanyagokat tartalmazó iszapot, mely a tó algásodásához vezetett. Az 1988-ban kezdődő aszályos időszak jelentős vízszintcsökkenést okozott. Ezt a hiányt 1993—1995-ben több mint 10 millió köbméter karsztvízzel pótolták. Ezek azt eredményezték, hogy a tó vízminősége helyreállt.
— Nyugodtak lehetünk-e a tekintetben, hogy van elegendő ivóvizünk?
— A magyarországi folyók mindegyike külföldön ered, így nem csak tőlünk függ e vizek állapota. Az országra hulló csapadék a megújuló vízkészletnek csupán 34%-a. Ennek is majd 90%-a elpárolog, és a maradék 10% nagy részét a növényzet felhasználja.
— Ivóvizet ezek szerint elsősorban a felszín alatti vízkészletekből nyerjük?
— Igen. Ivóvízszükségletünk kielégítése 90 százalékban a felszín alatti vizek kitermelésével történik. Ezek a parti szűrésű vizek, a karsztvizek, a talajvizek és a rétegvizek. E vizekből jelentős készleteink vannak.
— Ezek általánosságban tiszták vagy szennyezettek?
— Először is el kell mondanom, hogy a felszín alatti vizek kétféle veszélynek vannak kitéve. Veszélyezteti őket egyrészt az, hogy egyes területeken többet termelnek ki, mint amennyi e nehezen pótlódó vízbázisba visszakerül, másik veszélyt a víz közvetítésével felszín alá jutó szenynyezőanyagok jelentik. Ez utóbbinak leginkább a partiszűrésű víz, a felszín közeli talajvíz és a nyílt karsztos területek karsztvize van kitéve. A víztermelés fokozódása a termelő kutak környezetében meggyorsítja a vízmozgást, így a szennyezőanyagok terjedését is.
Legjelentősebb ivóvízbázisaink a parti szűrésű vízkészletek és a csatlakozó kavicstestek vizei, melyek helyzetüknél fogva rendkívül sérülékenyek és egyben veszélyeztetettek is. Ezek a kitűnő vízadók felszínközeli helyzetük és nyitottságuk következtében eleve sérülékenyek, és legtöbbször nem a vízfolyás, hanem a part felől vannak szennyeződésnek kitéve, ahol fekália, szerves- és műtrágyázás következtében főleg nitrát és nehézfém szennyezők, valamint szerves mikroszennyezők veszélyeztetik. Ez a szennyeződés nehezen és lassan kivédhető jelenség, mivel nem pontszerű, hanem nagy területen szétterjeszkedő. Ilyenek a part menti túltrágyázott földek és az üdülőtelepek, ahol a vízellátást nem követi a csatornázás.
Talajvizeink sajnos ma már alkalmatlanok a tömeges víztermelésre, nemegyszer természetes állapotban is rendkívül nagy sókoncentrációjúak, rendszerint elnitrátosodtak.
A rétegvízkészletek két záróréteg között helyezkednek el, így nehezen szennyeződnek a felszín felől. Ám éppen e miatt nehezen pótlódnak is, ezért ezeket a készleteket elsősorban a túlzott kihasználás ellen kell óvni. Védett helyzetük miatt különösen értékesek. Biztonsági készletnek kellene tekintenünk, nem pedig pazarló módon öntözésre vagy tömeges vízellátás céljaira használni.
— Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből?
— Vízkészleteink mennyiségi és minőségi védelme egyaránt szükséges. A mennyiségi korlátozást egyrészt egyes helyekre vonatkozóan közvetlenül, rendeleti úton kell elérni, másrészt központilag szabályozott és a környezetvédelmi célhoz arányosított gazdasági terhekkel.
Magyarország ivóvízbázisának megoszlása

Forrás: Adatok hazánk környezeti állpotáról, 1997., KTM
— Milyen hatással voltak az eddigi vízáremelések?
— A lakosság érzékenyen reagált. Korlátozza a vízfogyasztását, mérőórákat szereltek fel, így lakóközösségek esetében egymásra is nyomást gyakorolnak a vízfogyasztás csökkentése érdekében. Ugyanakkor a nagyfogyasztók esetében nem egyértelmű a hatás. Például, amennyiben a termelt áru árában érvényesíteni tudják a felhasznált víz költségeit, azt továbbhárítják a fogyasztókra. Az e téren tapasztalható csökkenés elsősorban az ipari termelés csökkenésének számlájára írható. A tervezett környezetterhelési díjak bevezetése talán hatásos lenne a nagyfogyasztók esetében.
— Térjünk vissza a vízminőségvédelem témakörére!
— A felszíni vizeink minősége védelmében a szennyvízkibocsátásra, illetve a szennyvíziszap elhelyezésre vonatkozó rendeleteink számos korrekcióra szorulnak.
A felszín alatti vizeink minőségének védelmét célzó szabályzási tennivalók kisebb része közvetlenül vízvédelmi jellegű (érzékeny területek kijelölése, illetve pontosítása), nagyobbrészt azonban mezőgazdasági szabályozást igényel (a műtrágya, illetve az állati trágya felhasználása).
— Milyen jogi szabályozásra van lehetőség? Ezek kellőképpen hatásosak?
— Jelenleg hazánkban két módszer áll rendelkezésre, ám önmagában egyik sem megbízható teljes körűen. Az egyik szabályozás szerint a kibocsátott szennyező anyagok mennyiségét korlátozzák. Ebben az esetben azonban nincs mód arra, hogy egy egész terület, folyó összeadódó szennyezését befolyásolják. A másik a vízminőségi elvárások meghatározása. Ebben az esetben bizonytalanságot jelenthet a szennyezők hatásával, terjedésével kapcsolatban, hogy nincsenek minden körülményt figyelembe vevő, mindenre kiterjedő tudományos ismereteink.
A vizek (pl. ivóvíz, felszín alatti vizek) minőségére vonatkozó magyar határértékek alapvetően megegyeznek a hasonló kategóriára vonatkozó EU-előírásokkal. A szennyvíztisztításra vonatkozó előírásaink ugyan némileg eltérő elvekkel, de betartásuk esetén hasonló eredménnyel szabályozzák a szennyvizek kibocsáthatóságát.
Számíthatunk-e a szabályozások tekintetében változásra?
— Az Európai Unió új szabályozási stratégiája jelenleg már a kidolgozás végső fázisában tart. Ez az új szabályozás az előbbi két elvet is magába foglaló megközelítési módra épül. A szabályozás lépései e terv szerint a következők lennének: Először is kitűzik az elérendő környezetminőségi célokat. Egységeknek az ökológiai és földrajzi szempontból is együtt kezelendő vízgyűjtő területeket tekintik. Majd felmérik, hogy a fenti elérendő célhoz képest jelenleg hol tart a rendszer. Ezután megvizsgálják, hogy az összes vonatkozó jelenlegi előírás betartása estén hogyan alakulna a kép.
— Mit jelent ez például egy folyó vagy tó esetében?
— A felszíni vizek vonatkozásában a fenti elvek alapján meghatározzák az elérendő kémiai minőséget. Ez általánosabban megadható, mivel elsősorban a mérgező összetevők szempontjából indulnak ki. Nehezebben meghatározható, hogy milyen biológiai-ökológiai állapotot szeretnénk elérni, mivel ez jobban függ a helyi ökológiai viszonyoktól. Ehhez szükséges kidolgozni a helyi eltérések beépítésének módszertanát is.
A felszín alatti vizek esetén az alapelv az, hogy ezek nem szennyezhetők, így minden közvetlen szennyezés bevezetése tilos. Különös súlyt helyeznek arra, hogy ezeket a vízkészleteket csak a megújulásuk mértékében — azaz fenntartható módon — szabad hasznosítani.

Susánszky Ferenc


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.