Hazai vizeken
Víz nélkül nem létezne élet a Földön. Ivóvíz-szegény területeken nem alakulhattak ki nagyobb települések, elegendő ivóvíz nélkül nem létezne a mai kultúra. A víznek kultikus jelentősége volt minden korban. Ezt kisiskolás korunk óta tudjuk.
Mégis, ha elgondolkozom azon, mit jelent ma legtöbbünk számára a víz, inkább csak kellemetlen érzésekre találok. A víz megbízhatatlan, gyanús. Az ivóvíz klóros, az uszodában fertőzést lehet kapni. A Duna-parti strandon figyelmeztető tábla lóg egy fán: Fürdés után a zuhanyozás kötelező! Kirándulás közben egy patakot vagy forrást találva nem merném megtölteni a kulacsomat, nem mernék meríteni belőle, csak miután a helybeliek megnyugtattak: "Nem rossz a víz".
Dr. Csikor Zsoltot, a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnökképző Fejlesztő Laboratóriumának tudományos főmunkatársát kérdeztem a magyarországi vizek állapotáról.
Ön szerint az a jelenet, hogy egy megfáradt, szomjas ember a Duna-partra érkezve megmeríti kalapját és jót húz a vízből, csupán kosztümös, történelmi filmekbe illik, vagy megélhetünk ilyet mi magunk vagy gyermekeink, unokáink?
A belátható jövőben nem lesz ilyen minőségű víz a Dunában. Jelenleg úgy tűnik nincs társadalmi igény erre. Az emberek nagy része megelégszik azzal, hogy van még hal a folyóinkban, bár a többség szerint húsuk nem élvezhető, és hogy a szemmel látható szennyezések, például az olajfoltok előfordulása csökkent. Ami elérhető tehát az az, hogy valamilyen tűrhető állapotot teremtsünk, a folyók szennyezettségének olyan szintjét, melyet még az élővilág úgy ahogy elvisel.
Kérem, néhány szóban tájékoztassa olvasóinkat a hazai folyók vizének állapotáról!
Folyóink szennyezettségüket tekintve hasonlóak az európai folyókhoz. Időben visszatekintve azt látjuk, hogy a vízminőség-romlás az 1950-es évektől kezdődően jelentkezett fokozott mértékben. A nemzetközi egyezmények, a szabványok szigorítása mára sok tekintetben javított a helyzeten Európa-szerte, mégis folyóink, például a Duna szennyezettsége közismert. Annak ellenére, hogy a magyar olajfinomítók szennyezését megszüntették, még mindig láthatunk szabad szemmel is felszínen úszó olajfoltokat és gyakran érezhető a fenolszag is. Több kummunális szennyvíztisztító is épült, de nem elég, így a Duna szervesanyag-szennyezettsége nagy mértékben megnövekedett, vize ivásra és fürdésre egyaránt alkalmatlanná vált. Az elmúlt néhány évben a vízminőségromlás megállt, és észrevehető némi javulás is (amiben közrejátszik az ipari termelés csökkenése). Ugyanakkor szükséges lenne csökkenteni a Duna-víz szerversanyag-terhelését, mivel fokozódik az időszakos algásodás, és nem csökken a bakteriális fertőzöttség mértéke sem.
A tiszai ciánszennyezés és az azt követő nehézfém-szennyezések hatásának részletes felmérése most folyik. Jelenleg az ezt megelőző állapotról vannak csak adatok. A Tisza magyarországi szakaszának korábban a Dunáénál tisztább volt a vize. A nyári időszakot leszámítva a Tiszában jelentősebb algásodás nem volt észlelhető. A Tisza-menti nagyobb magyarországi települések szennyvíztisztítói fokozatosan épülnek. Az ipartelepek szennyvíztisztítói megépültek, ezeket folyamatosan továbbfejlesztik.
Milyen változás történik folyóvizeink állapotában, minőségében, mialatt áthaladnak az országon?
Általánosságban elmondhatom, hogy a hazánkba érkező vízhez hasonló minőségű víz hagyja el az országot, amin jelentős mértékben lehetne javítani az ipari és települési szennyvíz tisztításával. A nitrátkoncentráció folyamatosan nő a Dunában, és ez sajnos elmondható az európai folyók többségéről is.
Van két olyan gyönyörű tavunk, melyekért sokat és sokszor aggódtunk.
A Balaton vízminőségének romlása köztudott. Javulás következett be azonban az 1983-85 évekhez képest, miután a tisztított szennyvíz foszfortartalmára szigorúbb kibocsátási határértéket vezettek be, valamint szigorították a szennyvíz-kibocsátók rendszeres ellenőrzését is. Mára a Balaton pusztulása megállt, a folyamat visszafordításához azonban a tápanyag- és szennyeződés-terhelés további csökkentésére van szükség. Lassítja a folyamatot a foszfor visszaoldódása a már lerakódott foszfort tartalmazó iszapból.
A fürdőzés szempontjából jelenleg elfogadható minőségű a víz. Azonban baktériumokkal való szennyezettsége jelenleg is meghaladja az EU szigorúbb határértékeit.
A Velencei-tó vízminőségének javítása érdekében több esetben történt mentőakció. A nyolcvanas évek elején kikotorták a mezőgazdasági területekről és a települések területéről bemosott növényi tápanyagokat tartalmazó iszapot, mely a tó algásodásához vezetett. Az 1988-ban kezdődő aszályos időszak jelentős vízszintcsökkenést okozott. Ezt a hiányt 19931995-ben több mint 10 millió köbméter karsztvízzel pótolták. Ezek azt eredményezték, hogy a tó vízminősége helyreállt.
Nyugodtak lehetünk-e a tekintetben, hogy van elegendő ivóvizünk?
A magyarországi folyók mindegyike külföldön ered, így nem csak tőlünk függ e vizek állapota. Az országra hulló csapadék a megújuló vízkészletnek csupán 34%-a. Ennek is majd 90%-a elpárolog, és a maradék 10% nagy részét a növényzet felhasználja.
Ivóvizet ezek szerint elsősorban a felszín alatti vízkészletekből nyerjük?
Igen. Ivóvízszükségletünk kielégítése 90 százalékban a felszín alatti vizek kitermelésével történik. Ezek a parti szűrésű vizek, a karsztvizek, a talajvizek és a rétegvizek. E vizekből jelentős készleteink vannak.
Ezek általánosságban tiszták vagy szennyezettek?
Először is el kell mondanom, hogy a felszín alatti vizek kétféle veszélynek vannak kitéve. Veszélyezteti őket egyrészt az, hogy egyes területeken többet termelnek ki, mint amennyi e nehezen pótlódó vízbázisba visszakerül, másik veszélyt a víz közvetítésével felszín alá jutó szenynyezőanyagok jelentik. Ez utóbbinak leginkább a partiszűrésű víz, a felszín közeli talajvíz és a nyílt karsztos területek karsztvize van kitéve. A víztermelés fokozódása a termelő kutak környezetében meggyorsítja a vízmozgást, így a szennyezőanyagok terjedését is.
Legjelentősebb ivóvízbázisaink a parti szűrésű vízkészletek és a csatlakozó kavicstestek vizei, melyek helyzetüknél fogva rendkívül sérülékenyek és egyben veszélyeztetettek is. Ezek a kitűnő vízadók felszínközeli helyzetük és nyitottságuk következtében eleve sérülékenyek, és legtöbbször nem a vízfolyás, hanem a part felől vannak szennyeződésnek kitéve, ahol fekália, szerves- és műtrágyázás következtében főleg nitrát és nehézfém szennyezők, valamint szerves mikroszennyezők veszélyeztetik. Ez a szennyeződés nehezen és lassan kivédhető jelenség, mivel nem pontszerű, hanem nagy területen szétterjeszkedő. Ilyenek a part menti túltrágyázott földek és az üdülőtelepek, ahol a vízellátást nem követi a csatornázás.
Talajvizeink sajnos ma már alkalmatlanok a tömeges víztermelésre, nemegyszer természetes állapotban is rendkívül nagy sókoncentrációjúak, rendszerint elnitrátosodtak.
A rétegvízkészletek két záróréteg között helyezkednek el, így nehezen szennyeződnek a felszín felől. Ám éppen e miatt nehezen pótlódnak is, ezért ezeket a készleteket elsősorban a túlzott kihasználás ellen kell óvni. Védett helyzetük miatt különösen értékesek. Biztonsági készletnek kellene tekintenünk, nem pedig pazarló módon öntözésre vagy tömeges vízellátás céljaira használni.
Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből?
Vízkészleteink mennyiségi és minőségi védelme egyaránt szükséges. A mennyiségi korlátozást egyrészt egyes helyekre vonatkozóan közvetlenül, rendeleti úton kell elérni, másrészt központilag szabályozott és a környezetvédelmi célhoz arányosított gazdasági terhekkel.
Magyarország ivóvízbázisának megoszlása
Forrás: Adatok hazánk környezeti állpotáról, 1997., KTM
— Milyen hatással voltak az eddigi vízáremelések?
A lakosság érzékenyen reagált. Korlátozza a vízfogyasztását, mérőórákat szereltek fel, így lakóközösségek esetében egymásra is nyomást gyakorolnak a vízfogyasztás csökkentése érdekében. Ugyanakkor a nagyfogyasztók esetében nem egyértelmű a hatás. Például, amennyiben a termelt áru árában érvényesíteni tudják a felhasznált víz költségeit, azt továbbhárítják a fogyasztókra. Az e téren tapasztalható csökkenés elsősorban az ipari termelés csökkenésének számlájára írható. A tervezett környezetterhelési díjak bevezetése talán hatásos lenne a nagyfogyasztók esetében.
Térjünk vissza a vízminőségvédelem témakörére!
A felszíni vizeink minősége védelmében a szennyvízkibocsátásra, illetve a szennyvíziszap elhelyezésre vonatkozó rendeleteink számos korrekcióra szorulnak.
A felszín alatti vizeink minőségének védelmét célzó szabályzási tennivalók kisebb része közvetlenül vízvédelmi jellegű (érzékeny területek kijelölése, illetve pontosítása), nagyobbrészt azonban mezőgazdasági szabályozást igényel (a műtrágya, illetve az állati trágya felhasználása).
Milyen jogi szabályozásra van lehetőség? Ezek kellőképpen hatásosak?
Jelenleg hazánkban két módszer áll rendelkezésre, ám önmagában egyik sem megbízható teljes körűen. Az egyik szabályozás szerint a kibocsátott szennyező anyagok mennyiségét korlátozzák. Ebben az esetben azonban nincs mód arra, hogy egy egész terület, folyó összeadódó szennyezését befolyásolják. A másik a vízminőségi elvárások meghatározása. Ebben az esetben bizonytalanságot jelenthet a szennyezők hatásával, terjedésével kapcsolatban, hogy nincsenek minden körülményt figyelembe vevő, mindenre kiterjedő tudományos ismereteink.
A vizek (pl. ivóvíz, felszín alatti vizek) minőségére vonatkozó magyar határértékek alapvetően megegyeznek a hasonló kategóriára vonatkozó EU-előírásokkal. A szennyvíztisztításra vonatkozó előírásaink ugyan némileg eltérő elvekkel, de betartásuk esetén hasonló eredménnyel szabályozzák a szennyvizek kibocsáthatóságát.
Számíthatunk-e a szabályozások tekintetében változásra?
Az Európai Unió új szabályozási stratégiája jelenleg már a kidolgozás végső fázisában tart. Ez az új szabályozás az előbbi két elvet is magába foglaló megközelítési módra épül. A szabályozás lépései e terv szerint a következők lennének: Először is kitűzik az elérendő környezetminőségi célokat. Egységeknek az ökológiai és földrajzi szempontból is együtt kezelendő vízgyűjtő területeket tekintik. Majd felmérik, hogy a fenti elérendő célhoz képest jelenleg hol tart a rendszer. Ezután megvizsgálják, hogy az összes vonatkozó jelenlegi előírás betartása estén hogyan alakulna a kép.
Mit jelent ez például egy folyó vagy tó esetében?
A felszíni vizek vonatkozásában a fenti elvek alapján meghatározzák az elérendő kémiai minőséget. Ez általánosabban megadható, mivel elsősorban a mérgező összetevők szempontjából indulnak ki. Nehezebben meghatározható, hogy milyen biológiai-ökológiai állapotot szeretnénk elérni, mivel ez jobban függ a helyi ökológiai viszonyoktól. Ehhez szükséges kidolgozni a helyi eltérések beépítésének módszertanát is.
A felszín alatti vizek esetén az alapelv az, hogy ezek nem szennyezhetők, így minden közvetlen szennyezés bevezetése tilos. Különös súlyt helyeznek arra, hogy ezeket a vízkészleteket csak a megújulásuk mértékében azaz fenntartható módon szabad hasznosítani.
Susánszky Ferenc
|