Hadd magyarázzuk meg ezt a kifejezést kevésbé bennfentes kedves Olvasóinknak!

Egy zártsorú beépítésű, túlnyomórészt 4—5 szintes házakból álló tömbben az alacsonyabb épületeket, illetve ezek telkeit tartják térbeli foghíjként nyilván. (Ha már minden négyzetméter be van építve a belső területeken, akkor se kelljen a területfejlesztőknek a barna zónában vagy kevésbé divatos kerületekben keresgélni, mert az önkormányzatok készséggel felajánlják, hogy e házacskák helyén is magasabb épületeket emeljenek, akár a mögötte levő udvar teljes beépítésével egyetemben. Hogy ezáltal esetleg az utolsó napsugár vagy szellő útját is elzárják, és az amúgy is szinte elviselhetetlen zsúfoltság tovább nő, az nem számít.)

Az 1999-ben életbe lépett Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat (BVKSZ), valamint a Fővárosi Szabályozási Keretterv (FSZKT) előírásai nem veszik figyelembe a környezeti problémákat, az élhetőséggel szemben támasztott igényeket, hanem folytatni engedik a zsúfolt belső városrészek beépítését. Most készítik a kerületi önkormányzatok a Kerületi Szabályozási Terveket (KSZT-k) és a Kerületi Városrendezési és Építési Szabályzatokat (KVSZ-ek) a fővárosi rendeleteket alapul véve, sőt esetenként még azokat is túllépve (!), arra hivatkozással, hogy igazodnak a kialakult állapotokhoz. Több belső kerület szerkezete a századforduló táján alakult ki. Az 1894-es építésügyi szabályzat 80-85%-os beépítési arányaival már akkor Európa egyik legelavultabb, spekulációs szabályzata volt. Ezt később a társadalmi beleszólás, szociális érzékenység erősödésével egy kevésbé intenzív, egészségesebb szabályozás váltotta fel. Most visszatértünk a 80%-os, sőt az alsó szinteken 100%-os beépítésekhez! Az eredmény: parkolási káosz, állandósult forgalmi torlódások, a zöldterületek teljes eltűnése stb.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján sürgősen módosítani kellene az Országos Településrendezési és Építési Követelményeket (OTÉK), valamint az említett fővárosi és készülő települési, illetve kerületi szabályozásokat úgy, hogy a mai városlakó környezettel szemben támasztott elvárásai (egészségügyi határértékek, minimális zöldfelületek, természeti értékek megóvása) teljesülhessenek.