A Levegő Munkacsoport évek óta próbálja elfogadtatni a döntéshozókkal és a társadalommal azt a gondolatot, hogy a tisztességes munkavégzést, a gyermeknevelést, saját magunk és mások oktatását, egészségének megőrzését becsüljük meg a mindenkori megélhetési költségekkel arányban álló bérezéssel, és ne a környezetszennyezést, a pazarlást, a luxusfogyasztást könnyítsük meg adókedvezményekkel, költségelszámolási lehetőségekkel, közvetlen és burkolt támogatásokkal, és mindezeket hosszú távra meghatározó felemás jogi háttérrel.

Nem tudom, hogy miért fontosabb például az országnak, hogy rosszul gazdálkodó bankok alkalmazottjai presztízs gépkocsikon furikázzanak elegáns ruhákban, és csillogó-villogó épületekben kössenek erősen megkérdőjelezhető kölcsönszerződéseket (mindezek a bank ún. működési költségeiben elszámolhatók), mint az, hogy a gyerekek napról napra milyen kinézetű nevelőkkel találkoznak, milyen székeken, padokban ülnek napi 6-8 órán keresztül.

Másfél napos szakmai tájékoztatót szervez egyik műszaki egyesület. A részvételi díj, mely egy ebédet és a kávékat is tartalmazza, 30 ezer forint, amelyet az aktív mérnökök munkahelye fizet, vagy legalább költségként elszámolhatják. A nyugdíjasoknak 14 ezer forintot, az egyetemistáknak 7 ezer forintot kell fizetni. (Eddig legalább a tanulók ingyen juthattak be az ilyen jellegű konferenciákra.) Tavaly Magyarországon a nettó átlagbér 49 ezer Ft, az átlag nyugdíj 30 ezer Ft alatt volt.

Két és félnapos nemzetközi konferenciát rendeztek nemrég több minisztérium, országos hivatal és multinacionális vállalat támogatása mellett fejenként 120 ezer Ft-ért. Az összbevétel a résztvevők száma alapján mintegy 20 millió Ft volt. Évente 100-100 millió forinttal támogatja a Gazdasági Minisztérium a lakossági energiamegtakarító beruházásokat, illetve a megújuló energiákat.

Mindannyian tudnánk persze sokkal felháborítóbb példákat is sorolni éhező gyerekekről, fázó nyugdíjasokról és másfél millió forintos libamájszámlákról. Nem tudom, eljutnak-e a kiváltságos rétegek valaha is oda, hogy addig nem élvezik nyugodtan a megszerzett javaikat, amíg nem szüntetik meg a kirívó aránytalanságokat, nem oldják meg az ország mintegy harmadát kitevő leszakadók sorsát. Pedig ez lenne az egyik szükséges feltétele annak, hogy valóban a holland, a finn vagy a svéd polgárokhoz mérhessük magunkat.