— Önök egy újfajta szennyvíztisztítási módszer bevezetésén fáradoznak.

— A szennyvíztisztításra létrehozott élőgépek fejlesztése az 1990-es évek elején indult meg az Egyesült Államokban, a Környezetvédelmi Minisztérium (EPA) támogatásával. Az első 1992-ben épült, és a kísérlet sikerét bizonyítja, hogy azóta már körülbelül 30 létesült szerte a világban.

A második világháború után az egész világon egyfajta eljárás, az ún. eleveniszapos technológia terjedt el, melynek során levegőztetett betonmedencében, baktériumok végzik a tisztítást. Akkoriban ez nagyon korszerű volt. Az évek során azonban kiderült, hogy ezek nagyon drágák, energiafalók, és ami a fő gond, mérhetetlenül nagy másodlagos hulladék-kibocsátó rendszerek.

Idővel megjelentek egyéb tisztítási módok is a gyakorlatban, melyek a természetes vizek tisztulásának valamely résztvevőjét (pl. a baktériumokat vagy a nádast) használták fel.

A természeti vizek tisztításában részt vesznek az iszapban élő baktériumok, a szabad vízfelszínen élő növények, a parti nádas és még sok-sok élőlény. Az élőgép a természeti folyamat valamennyi szereplőjét beépíti a rendszerbe, teljes ökológiai rendszert alkotva.

— Hogyan képzeljünk el egy ilyen szennyvíztisztító telepet?

— Első ránézésre hasonlít egy növénytermesztésre létrehozott üvegházhoz. Teljesen szagtalan. Tartályok vannak benne, melyek sorozatán áramlik a szennyvíz. A tartályok tetején rács van, melyekre a tisztítási szakasznak megfelelő növényegyütteseket telepítünk. E növények gyökerei akár egy-másfél méter mélyre is benyúlnak a vízbe, melyet a mérnökök szennyezőanyagnak mondanak, mi pedig tápláléknak értelmezünk. Ez a gyökérrendszer a tisztításban résztvevő többi élőlény élettere, menedékhelye.

— Milyen élőlények dolgoznak a folyamatban?

— Két-háromezer faj: baktériumok, planktonok, algák, kagylók csigák, halak, növények élnek itt, teljes táplálékláncot alkotva. Egy ilyen biológiai rendszer, ha elég sok fajból tevődik össze, akkor intelligens módon válaszol a váratlan hatásokra, tanítható, és rugalmasságát megőrzi.

A növények a növényi tápanyagok felvételével és az oxigénbevitellel veszik ki a részüket. Sokféléket, egymást segítőket telepítünk. Skóciában van olyan szennyvíztisztító, melynek egy része vágottvirág-termesztésre van beállítva. Nagyon jól megél itt a kála, egyes ochideafajok, az írisz.

— Mi történik a szennyvízzel, ahogy tartályról tartályra halad?

— Cellánként változik az ökoszisztéma, mindig más és más összetevőjét szűri ki, dolgozza fel a szennyvíznek. Ahogy tisztul a víz, a magasabb rendű élőlényeké lesz a fő szerep. A sor vége felé a halak is részt vesznek a tisztításban. Ezzel a technológiával nagyon magas tisztítási fokot lehet elérni. Az utótisztításban a vizet kavics-homok ágyban élő kagylótelepeken is végigvezetjük. Egy 4-5 cm-es kagyló naponta 15-20 liter vizet képes úgy megszűrni, hogy az gyógyszergyári minőségűnek felel meg. Ezek a kagylók ugyanakkor viszonylag könnyen szaporodnak. A csigák a leghatékonyabb iszapfeldolgozók. Évi 3-3,5 millió tonna szennyvíziszap keletkezik Magyarországon! A csigák munkája következtében lényegesen kevesebb keletkezik, sőt, el lehet érni nulla kibocsátást is.

— Mi a helyzet a nehézfém-szennyezéssel, ami tudvalevőleg korlátozza a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználását?

— A települési szennyvízbe az ipari üzemek technológiai fegyelmezetlenségének, illetve az ellenőrzések elmaradásának következtében kerülnek nehézfémek. A hagyományos tisztítási eljárás során a baktériumok, miközben elfogyasztják a szerves anyagokat, ezeket a nehézfémsókat beépítik a szervezetükbe, így kerülnek a mérgek a szennyvíziszapba.

Az élőgépes tisztításban a növényeket használjuk erre. Ma 400 olyan növény ismert, amelyek alkalmasak a nehézfémek kiszűrésére. A növények — pl. a mustár vagy egyes paradicsomfajták — ezeket a mérgező anyagokat jól meghatározható részeikbe építik, a szárukba vagy a levelükbe. Ezeket learatva jól elkülöníthetőek veszélyes hulladékként.

— Milyen felhasználási területei vannak ezeknek az élőgépeknek?

— A szennyvíztisztítókról elmondható, hogy nagyon jó hatásfokkal működnek. Előnyös az is, hogy méret szempontjából nagyon rugalmas. Az egy-két ezres kistelepülést kiszolgálótól a nagyvárosi méretűig építhető. Ezen túlmenően nagyon jól felhasználható az ipari, elsősorban élelmiszeripari szennyvizek tisztításában, valamit a hulladéklerakók ún. csurgalékvizének kezelésében.

Egy másik fontos felhasználási terület az élővizek rehabilitációja. Tutajra vagy uszályra telepítve ez az ökoszisztéma közvetlen kapcsolatban van a sérült tó vagy folyó vizével. A fő feladata azoknak az élőlényeknek az elszaporítása, feltáplálása, melyek a természetes vizekben részt vennének a tisztításban, de valamilyen oknál fogva legyengültek.

— Milyen terveik vannak itthon?

— Hamarosan elkészül a Nagytétényben épülő logisztikai központ szennyvíztisztítására, valamint egy borászati üzem és egy ipari park szennyvizére telepített tisztítónk. Készül egy állóhajóra telepített tisztító a Margit sziget déli csúcsán, melynek a sziget szennyvizének tisztításán túl technológiafejlesztés, kutatás, ismeretterjesztés is feladata lesz.

Ez a piac lassan változik, de mivel egy ilyen tisztító felépítése kis befektetéssel is lehetséges, és üzemeltetéséhez kevesebb mesterséges energia és emberi munka szükséges, emellett tisztább vizet képes előállítani, bízom benne, hogy ezek az élőgépek hamarosan megtalálják a helyüket.