kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Az olajmaffia kártétele: 9 ezer milliárd Ft?

Az alábbiakban kísérletet teszünk arra, hogy forintban számszerűsítsük, mekkora kárt okoztak a nemzetgazdaságnak és környezetünk állapotában az elmúlt 10 évben az olajtermékkel kapcsolatos törvénytelen ügyletek. A hiedelmekkel ellentétben a legnagyobb károsult nem az állami költségvetés, hanem a környezet.
Az olajügy, közismert kifejezéssel az olajmaffia aranykora az olajtermékek árának megugrásával vette kezdetét a rendszerváltás környékén. Az olajárak drasztikus növekedését több tényező befolyásolta. A világpiaci árak általános növekedésén kívül nálunk a rubel elszámolású import megszűnése további áremelkedést is okozott. 1990-ben a rubelért vásárolt kőolaj — ami az import 70%-át képezte — tonnájáért az ország 2561 Ft-ot fizetett, a dollárban fizetett kőolaj tonnája viszont már 15161 Ft-ba került (247 USD). 1992-re az import árak stabilizálódtak, és már csak dollárért vásárolhatunk kőolajat 133,66 dollárért, ami az akkori árfolyamon 10596 Ft-nak felelt meg.
A rendszerváltással együtt az adószerkezet is megváltozott. A rubel viszonylatú import megszűnésével az ún. KÜTEFA bevételek is kiestek, és ezt is más adókkal kellett pótolni. Az üzemanyagok adóját emelték, és azt fokozatosan a nyugat-európai országok szintjéhez közelítették.
A liberális pénzügyi politika jelentette az olajmaffia táptalaját. Természetesen e mögött jelentős gazdasági és politikai körök álltak és állnak. Egyetértésükkel növekedhetett és virágozhatott Magyarországon a fekete gazdaság, amelyet ?kényszermegoldásként" javallták eltűrni. Értelemszerűleg bizonyos körök érdekeltsége itt csak közvetetten tapintható ki.
Az olajmaffia eddigi működésének átfogó értékelésével bebizonyítható, hogy a fekete gazdaság tevékenységének jelentős része nem termel eredeti jövedelmet, csak a mások által megtermelt jövedelmet idegeníti el, miközben tevékenysége társadalmilag romboló és halmozottan környezetszennyező. Tehát a liberális pénzügyi politikának ez az elképzelése a gyakorlatban csődöt mondott, még akkor is, ha azt egyes tanulmányok Magyarország esetében üdvözlendőnek, vagy legalább is bizonyos kényszerű átmeneti megoldásnak tekintették.
Az olajmaffia által okozott károk több irányban jelentkeztek.
Csempészet
Az egyszerű csempészet a vámhatóságok (de főleg a Pénzügyminisztérium) "ügyetlenkedése" következtében folytatódhatott ennyi ideig.
A velünk szomszédos volt szocialista országok csak késleltetve építették be az üzemanyagárba az Európai Unióban szokásos mértékű adókat. Ezek jórészt még ma is komoly mértékben elmaradnak az európai szinttől (ld. az ábrát!). Ez az elmaradás különösen Romániára és Ukrajnára volt jellemző. Erre az áreltérésre alapozva alakultak ki a "csempész-üzletágak", melyek — bár kisebb mértékben — még napjainkban is virulnak. Ez részben "benzinturizmusként" történik, részben pedig a teherautók (főleg kamionok) és autóbuszok tankjában behozott gázolajjal. Az egész magyar—román, de főleg a magyar—ukrán határvidéket szó szerint csempész kőolaj-termékekkel mocskolták be. A sokszor szabványon kívüli minőségű csempészett üzemanyagot zugudvarokban primitív eszközökkel fejtették át és adták tovább.
Ez a folyamat az egész társadalmat halmozottan károsítja, mivel
· a közfeladatokra fordítandó adókat gyakorlatilag elsikkasztják,
· ezzel a legális gazdaság adóterhét növelik,
· a folyamat rendkívül rossz hatékonyságú, mert az egyébként felesleges többletszállításokat is figyelembe véve 20% körüli az üzemanyag-veszteség,
· az alacsony hatékonyság és primitív technológia alkalmazása következtében óriási mértékű a környezet károsítása (elcsurgás, párolgás, a gépjárművek fokozott károsanyag-kibocsátása stb.).
A csempészetből származó kár összege két tényezőből adódik: az adók kieséséből és a környezet szennyezéséből.
Az adók kijátszásából eredő kár korábban — 2000. évi áron számolva — évente mintegy 10 milliárd forintot tett ki, napjainkban pedig évi 1-2 milliárd Ft körüli összegre tehető.
A környezetszennyezésből eredő kár ennél legalább kettő nagyságrenddel nagyobb. Az évi néhány 10 millió liter üzemanyag csempészésének az a következménye, hogy a primitív technológia miatt (5%-os veszteséggel számolva) évente legalább egy millió liter olajtermék elfolyik és szennyezőként jelenik meg. Mivel 1 liter üzemanyag 20 ezer köbméter vizet tehet ihatatlanná, ez összességében 20 milliárd köbméter víz tönkretételét jelentheti. Így a lehetséges elméleti kár összege — köbméterenként 110 Ft-os ivóvíz-kárral számolva — elérheti akár a 2200 milliárd Ft-ot is! Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a valóságban ennek a kárnak csak egy kisebb része következik be.
A 95-ös benzin árszerkezete néhány európai országban (2000. január)

Forrás: Magyar Autóklub, MOL Rt.
Iparszerű olajszőkítés
Egyes kőolajtermékeknek az a barbár és primitív kezelése, ami köznapi nyelven az olaj "szőkítésekén" vált ismertté, 1990-ben vette kezdetét. Ismert, hogy a háztartási tüzelőolajat (HTO) nem terhelte fogyasztási adó, így jóval olcsóbb volt, mint a gázolaj. Ezért a HTO-t színezték, hogy megkülönböztethető legyen az ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkező gázolajtól. A csalás úgy történt, hogy a színezék eltávolítása érdekében a HTO-t savval kezelték, és így a megkülönböztető szint eltávolították. Ezzel az adócsalással óriási törvénytelen haszonra tettek szert.
A visszamaradt trutymó veszélyes hulladék, ami súlyosan beszennyezte a környezetet. Ezt a kárt tovább tetézték azzal, hogy — mivel maga a tevékenység is üldözendő volt — a keletkezett veszélyes hulladéktól a legszigorúbb titoktartás mellett szabadultak meg.
A hatóságok (a Vám- és Pénzügyőrség, valamint felügyeleti szerve, a Pénzügyminisztérium) és még az igazságszolgáltatás sem törődött a környezetszennyezéssel, és különösen nem annak elhárításával. Egyetlen esetben sem intézkedtek a veszélyes hulladék feltárása és eltávolítása érdekében. Ezzel a hatóságok gyakorlatilag közreműködtek abban, hogy a környezetszennyezés kára ne kerüljön felszínre, illetve annak felszámolását gyakorlatilag "elsikkasztották". Ez érthető, mert a Vám- és Pénzügyőrség a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt állt és áll, és a tárca csak a költségvetési bevételek behajtását szorgalmazta. A környezeti kár kötelező felszámolása viszont csökkentette volna a költségvetés bevételeit, sőt minden ilyen felderített eset környezeti kárainak elhárítása esetenként még többe kerülhetett volna, mint a pótlólagos ?bevétel". Tehát itt a tisztán liberális pénzügyi szemlélet a környezetkárosító tevékenység passzív támogatójává, magyarán mondva bűnpártolójává vált.
A legnagyobb kár: a környezet szennyezése
A károk nagyobbik részét az olajpancsolás következtében előállt talaj- és vízszennyezés, illetve az ott lévő élővilágban bekövetkezett ártalmak teszik ki.
A különféle statisztikai adatokból és a mérvadó gazdasági jelenségek együttes figyelembe vételével a kár nagyságrendje kellő pontossággal megállapítható. Ilyen tényezők elsősorban az alábbiak:
· A felhasznált háztartási tüzelőolaj mennyisége még azokban az években is nőtt, amikor az olajkályhák száma drasztikusan csökkent.
· A dízel haszonjárművek száma az elmúlt 10 évben megkétszereződött, a gázolaj-fogyasztás viszont alig nőtt.
· A vasúti áruszállítás helyébe nagyrészt a fajlagosan 10-szer akkora energiaigényű közúti fuvarozás lépett be. A vasúti teherszállítás mintegy 75%-ban villamosított vontatással történik, ezért a gázolaj fogyasztása tekintetében ez a helyettesítés fajlagosan közel 40-szeres gázolaj-felhasználást jelentett.
· A fekete gazdaságnak a társadalom szempontjából értelmetlen (nyomeltüntető, illetve zavaró) szállítgatásai ugyancsak többlet üzemanyag-felhasználással jártak, illetve járnak.
A számításból kihagytuk a jelenleg is törvényesen folyó csempészetet, amikor is a kamionok beépített tartályában minden alkalommal legalább 200 liter, sok esetben (a keleti országokból) rossz minőségű üzemanyagot hoznak be.
A részletes számítás szerint (a táblázatot a szerkesztőségnél letétbe helyeztük, és komoly érdeklődés esetén elkérhető) az utóbbi tíz évben mintegy 3,8 milliárd liter gázolajat hoztak forgalomba, illetve használtak fel feketén. Ezen mennyiség alapján megállapíthatjuk, hogy a szóban forgó évekre vonatkoztatva sima kamatos kamattal (nem büntető kamattal) számolva 436,7 milliárd Ft kárt okoztak a költségvetésnek (tehát nem 100 milliárd Ft összegű a kár, amint egyesek állítják).
A környezetnek okozott, illetve okozható kár ennél az összegnél legalább egy nagyságrenddel nagyobb. A számításnál abból kell kiindulni, hogy 1 liter gázolaj 20 ezer köbméter vizet tehet ihatatlanná. Ha csak 1%-os veszteséggel is számolunk, akkor ebben az esetben 37,8 millió liter olajszármazék szivárog a talajba, illetve ezzel a talajvízbe. Egy köbméter víz átlagos ára áfa nélkül Magyarországon 1999-ben 109,12 Ft volt.
Tehát a környezetszennyezésből származó kár lehetséges összege:
20000 m 3 x37,8x10 6 literx109,12 Ft= 82494,7 milliárd Ft.
Ha feltételezzük, hogy ezen kár bekövetkezésének valószínűsége csak 1 és 10% között helyezhető el, akkor is 825 és 8250 milliárd Ft közötti összegű környezeti kár keletkezhetett!
Ha a nagyobbik összeget vesszük alapul, akkor a teljes kár megközelíti a 9 ezer milliárd forintot, ami közel egyenlő Magyarország egy évi teljes gazdasági teljesítményével (a bruttó hazai termékkel). Ha a kisebbik összeget tekintjük, a kár összege közel 1300 milliárd forintot tesz ki.
Reménykedjünk azonban abban, hogy most valóban gyorsan feltárjuk a környezetet ért károk helyszíneit, és hogy ezen károk nagyobbik részét el lehet hárítani megfelelő intézkedésekkel. Ebben az esetben ?csak" 0,1% körüli kárbekövetkezéssel (80 millárd Ft) kell számolnunk. Tehát, ha most gyorsan cselekszünk, akkor a kárelhárításra fordított összegekkel egy jóval hatalmasabb mértékű kár kerülhető el.

Pavics Lázár


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.