Kerékpározás: az előremutató megoldás
Margot Wallström, az Európai Bizottság tagja, környezetvédelmi főbiztos (az EU "környezetvédelmi minisztere") szerint nem a gépkocsi, hanem a régről maradt, előítéletekkel teli gondolkodásmód a kerékpárhasználat fejlesztésének első számú akadálya. A "Cycling: the way ahead for towns and cities" ("Kerékpározás: az előremutató megoldás kis és nagy városok számára") című 2000-ben megjelent kiadványhoz fűzött előszavában azonban jelzi, hogy mégis eloszlathatók ezek az előítéletek, és a kerékpár használata a városi közlekedés természetes részévé válhat.
Nap mint nap találunk példákat európai nagyvárosainkban Amszterdamban, Barcelonában, Brémában, Koppenhágában, Edinburghben, Ferrarában, Strasbourgban és másutt arra, hogy az autós közlekedés visszaszorítása nem csupán kívánatos, de egyben ésszerű törekvés. Ezek a városok intézkedéseket vezettek be egyrészt a tömegközlekedési eszközök, az osztott autóhasználat és a kerékpározás ösztönzésére, másrészt a városközpontokban korlátozták az autóhasználatot. Nem vétenek vele gazdasági növekedésük érdekei ellen, és bevásárlóközpontjaik sem válnak hozzáférhetetlenné. Éppen ellenkezőleg! Ezekben a városokban belátták, hogy a korlátlan egyéni autózás a tömeges mobilitás követelményeivel többé nem egyeztethető össze.
Az említett intézkedésekkel az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére és a levegő minőségének megőrzésére vonatkozó, jogszabályokban rögzített Európai Uniós nemzetközi kötelezettségvállalásnak is eleget tesznek. Ez tartalmazza, hogy a városi levegő minőségének javítására és megőrzésére hozott rendeleteket a települések hatóságai kötelesek végrehajtani, illetve értesíteniük kell a polgárokat minden súlyos szennyeződésről. Az ózon tekintetében ez már évek óta érvényben van. A városok (és a továbbiakban a nagyvállalatok) által követett mód, ahogyan közlekedésüket szervezik, a jövőben érdeklődésünk elsőrangú fontosságú területét fogja képezni, főleg, mert a Bizottság a levegőminőséggel szembeni elvárásnak meg nem felelő térségekről évente listát fog kibocsátani.
Ebben az összefüggésben arra a lépésre határoztam el magam, hogy Önöket, mint az Európai Unió-beli városok és települések felelős döntéshozóit közvetlenül szólítsam meg. A kézikönyv el kívánja oszlatni a városi kerékpározással szembeni előítéleteket. Javaslatokat is tartalmaz néhány egyszerű és alacsony költséggel járó intézkedésre, amelyek minden további nélkül bevezethetők és általánosan tetszést arathatnak. A feladat ugyan nagyralátó, de az első lépést meg kell tenni; jóllehet a kerékpározás az egyén választásától függ, a folyamat beindítása a döntő, amelynek segítségével az Ön városának polgárai szokásaiktól és beidegződéseiktől megszabadulva egy egészségesebb városi környezet és életmód irányába mozdulhatnak el.
Az Európai Bizottság munkaadói minőségében arra törekszik, hogy tevékenysége kihatását a városi környezetre Brüsszelben tovább csökkentse. 1998-ban a brüsszeli kerékpáros szövetségek kitüntetéseket adtak át mindazon munkaadóknak, akik a foglalkoztatottak körében a kerékpáros közlekedést a legkitartóbban szorgalmazták.
1999. szeptember 22-én Romano Prodi, a Bizottság elnöke, a belga közlekedési miniszterasszony és e sorok írója kerékpáron érkeztek a bizottsági ülésre, amelyet az Európai Autómentes Napon rendeztek meg. Remélem, hogy Önnél a Kézikönyv hozzám hasonlóan kedvező fogadtatásra lel, és arra fogja biztatni, mielőbb hajtsa végre a benne található tizenkét kezdeményezést, ha településén azokat még nem vezették volna be.
(BringaInfo, Pogány Antal fordítása alapján)
|