kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Városközpontok, bevásárlóközpontok, terek

Szakértők és laikusok megegyeznek abban, hogy a város emberi tartózkodásra, lakásra, munkára, ügyintézésre, szórakozásra, művelődésre és egyéb, az élethez tartozó tevékenységre alkalmas helyszín kell hogy legyen. Hogy alapvető rendeltetésének a város megfeleljen és élhető legyen, körültekintő vizsgálatokon alapuló tervezés során kellene alakítani lakó, intézményi, városközponti, munkahelyi, közlekedési területeit. Sajnos, a gyakorlatban gyakran mást tapasztalunk...
Az egyik tervezési szempont, hogy nem célszerű olyan mennyiségű és funkciójú szintterületet létesíteni a város egyes részein, hogy az közlekedési túlzsúfoltságot eredményezzen.
A város nem csupán épületekből és közlekedő területekből áll, rendkívül fontosak a szabad terek, zöldterületek, az épületek magasságát megközelítő fák. A szabad városi tereknek nem csak a frissítő légáramlás szempontjából van szerepe, és a növényzet sem csupán a levegő tisztítását, páratartalmának kellemesebbé tételét, a közlekedési zaj tompítását szolgálja! Az embernek szüksége van arra, hogy néha a szó konkrét értelmében távolabbra is tekinthessen, ne érezze falak közé bezárva magát. A növények, fák látványa, a közöttük röpködő énekesmadarak hangja üdítően hat az emberi idegrendszerre. Fontos, hogy a városi embernek is naponta, lakókörnyezete közelében lehessen ilyen élménye, mert a teljes emberi személyiség kifejlődéséhez, a szellemi képesség szintentartásához erre szükség van.
A várostervezés tehát felelősségteljes feladat.
Ha városaink, közöttük a főváros utóbbi években tapasztalt alakulását tekinjük, fenti elképzelés megvalósulása többnyire illúziónak tűnik.
A város fejlődését, rendezését irányítani hivatott önkormányzatok bevételei növelésében jelentős szerepet kap a mennyiségi, üzleti célú ingatlanfejlesztés, napjainkra szinte teljesen kiszorítva a várostervezést, mely egyes szakbizottságoknak csak a nevében kap helyet...
Sajnos, erre lehetőséget nyújtanak a szabályozások is. A véleményezési eljárás során például hiába próbáltuk olyan módon befolyásolni Budapest új várostervezési keretszabályozását a beépítési mutatók megfelelő mérséklésével és a biztosítandó zöldterületi arány növelésével, hogy az emberhez méltóbb legyen, észrevételeinknek csak a töredékét fogadták be.
A beruházók körében is a mennyiségi szemlélet van divatban, a befektetés megtérülését a funkcionáló szintterületek mennyiségével számolják. Nem játszik szerepet az esztétikai szempont, a kellemes emberi tartózkodásra alkalmas környezet, mint minőséget javító tényező. Pedig éppen itt az ideje, hogy ez utóbbiak döntő szerepet kapjanak az ingatlanok értékének meghatározásában!
Hiába próbáltunk például egy világhírű svéd céget rábírni arra, hogy egy park helyére tervezett irodaház-épületkomplexumnak legalább a magasságát korlátozzák, ha már a beépítendő alapterület mérséklésével nem voltak hajlandók csökkenteni a kivágásra ítélt fák számát... A cég ragaszkodott ahhoz, hogy annyi szintterületet létesíthessen a megvásárolt telken, amennyit a szabályozás számára megenged, mert szerinte ellenkező esetben anyagi kár érné. Ennek következtében az egy hektárnyi park beépíthető és kiirtott 35 százalékán olyan tömegű épületegyüttes fog emelkedni, amely vetekedni fog a Lágymányosi lakótelep Irinyi utcai házainak volumenével. Egyúttal csalódnunk kellett a jónevű tervező cégben is, amikor valami szépet vártunk tőle...
A nagy irodaház-komplexumoknak gyakran adják az előkelően hangzó "center" elnevezést. A városfejlesztés egyik törekvése, ami az utóbbi évek Budapesti Általános Rendezési Tervének egymást követő fázisaiban is megjelent, egyes városrészeket városközpontként kijelölni.
Érdekes azonban, hogy a funkciók meghatározása hiányzott a fogalom mellől. Pedig nagyon fontos, hogy mitől válik egy városrész központtá, mellékközponttá, alközponttá. Ezt átfogóan, vizsgálatok alapján, közlekedési vonzatokkal, a környező városrészekre gyakorolt hatásokkal együtt lenne szükséges megtervezni, szem előtt tartva az élhető városnak azokat a kritériumait, amelyek a célszerűséget és a kellemes emberi tartózkodásra, lakásra való alkalmasságot szolgálják.
Nagy várakozással tekintettünk a fejlődés elébe... És mi történt? A szabad telkeken gigantomán bevásárlóközpontok jelentek meg, minden esztétikumot nékülöző ormótlan tömegükkel degradálva a környező lakóterületek megjelenését, hangulatát. Egyik kirívó példa XIX. kerületben az Europark, mely a hangulatos, szépen tervezett Wekerle-telep mellett csúfkodik. A Budai Skála idétlen doboza sem vált díszére a XI. kerületnek az Ybl-díjas Lágymányosi Kislakótelep mellett.
A Skála-tömb egyébként része a Móricz Zsigmond körtér és környéke városközpont rendezési tervének, mely a Fehérvári út — Váli utca — Bercsényi utca — Október 23. utca által határolt területre kilencvenezer négyzetméter bruttó szintterületet kíván még "fejleszteni" a meglévő áruházon kívül.
Amikor a kilencvenes évek első felében megjelent ez a terv, és a hirdető táblán apró betűvel, egyszerű ember számára semmitmondó címmel meghirdetett lakossági fórumon megkérdeztem a tervezőt, hogy milyen elképzelései voltak azzal kapcsolatban, hogy a négyszeresére megnövelendő áruház forgalma hogyan fog lebonyolódni, amikor a környék útjai már így is több mint telítettek, és az áruház miatti parkolás a lakóutcákat is terheli. Ingerülten válaszolta, hogy ez nem a tervező feladata, csupán a határoló utcák és a létesítmény mélyparkolójának ki- és bejárata képezi a tervezés tárgyát.
A területrendezési tervek, szabályozási tervek alátámasztó munkarészei tartalmaznak ugyan közlekedési vizsgálatokat is, melyben kitérnek a környék útjainak meglévő forgalmára. Az ún. kapacitástartalékokat is vélelmezik néhány esetben, amit azonban általában az utak kapacitására vonatkozó szabvány "eltűrhető" kategóriájának értékeihez viszonyítanak. Azt pedig végképpen nem veszik számításba, hogy a környező utakat hány más, hasonló terv szándékozik terhelni, szintén kimerítve ugyanazt a "kapacitástartalékot", amely így többszörösen ki lesz használva....
Reszkessenek a közeli és távoli környéken lakók, akiknek jogában áll elköltözni és iroda céljára bérbeadni otthonukat.
Hol marad itt a várostervezés?
Folytassuk a "városközpont" tervek sorát. Az Albertfalva városközpont szabályozási tervének jobb sorsra érdemes tervezője, aki a Kitérő úttól délre eső, beépítetlen térség (nagy arányban zöldterület) fejlesztését volt hivatott megoldani, a szakbizottság előtt tartott ismertetőjében némi malíciával jegyezte meg, hogy a fejlesztés "zászlóshajója" az a bevásárlóközpont lesz, amely várhatóan egy 15 000 és egy 20 000 négyzetméter szintterületű épülettömegből fog állni. Más funkcióra egyelőre nem jelentkezett beruházó... (A tervező, érezvén, hogy az ilyen épülettömegek nem városi szövetbe való megjelenésűek, előírta, hogy legalább 50 méterenként 5 méteres mélységben tagolni szükséges a tömböket.) Íme, így indul egy szépreményű városközpont megvalósulása... Ember tervez(ne), beruházó diktál!
A Kelenföldi városközpont két területén is építhetnek 20 000 négyzetméteres bevásárlóközpontot a szabályozási terv szerint. Lehetőség nyílik majd erre két rövid buszmegállóval arrébb, az Etele út, Tétényi út kereszteződésében, ahol esetleg lebontásra ítélik a Budapesti Művelődési Központot egy olyan épületkomlexum tervezése kedvéért, amely magában foglalhat egy ilyen nagyságú kereskedelmi létesítményt.
A fenti tervek a reménybeli 4-es metró állomásainak felszíni rendezési tervei kapcsán születtek, mely a MÁV-ot a Baross téren is mintegy 14 000 négyzetméter szintterületű bevásárlóközpont terveztetésére ösztönözte.
Az Örs vezér téren majdnem 30 000 négyzetméter alapterületen legalább 70 000 négyzetméter szintterületű, bőszen épülő bevásárlóközpont tölti ki a teret. (Azért írtam úgy, hogy legalább, mert építés közben még 25%-kal növekedett — közben kért engedéllyel!) Itt például ki vizsgálta a környező utak kapacitását???
Budapesttel immár összenőtt a hajdan szép környékű, várossá fejlődött Budaörs, amelynek önkormányzata számtalan bevásárlóközpontját a környező zöldterületeken, védett, vizes élőhelyeken helyezte el, de a városközpontját sem hagyta lazán! Ide, a Szabadság út és a Bretzfeld utca kereszteződésébe olyan irodaház-óriások építését hagyta jóvá, amelyek mellett eltörpülnek a szomszédos iskolák, óvodák, lakóházak, de még a Polgármesteri Hivatal épülete is. Nem messze terpeszkedik innen nagyterületű parkolójával a kedvelt Auchan bevásárlóközpont. Ezért és az új irodaházak miatt megnövelt forgalomhoz olyan körforgalmú csomópontot építenek, amely jócskán leharap a lakóházak előtti zöldterületből. Sorolhatnánk a példákat tovább.
A fentiek alapján az a benyomásunk támad, hogy a lakhatási körülmények és az esztétikus városkép az utolsó helyen sem szerepelnek a tervezési szempontok között. A cél: minél több funkcionális szintterületet létesíteni a megvásárolt területeken. A választható funkciók többnyire irodaház és bevásárlóközpont (legfeljebb az ahhoz kapcsolódó olyan szórakoztató létesítményekkel, amelyek a lehető legtöbb pénzt hozzák a beruházónak...)
Az utak pedig túlterhelődnek, a zöldterületek fogynak, a lakók közérzete és egészsége pedig egyre romlik.
Ahol szót kapnak a környezetvédő társadalmi szervezetek a törvényben foglalt véleményezési eljárás során, minden rendelkezésükre álló eszközzel és a képviselő testületek meggyőzésével próbálják jobb irányba fordítani ezt a folyamatot.
Mentsük, ami még menthető!

Schnier Mária


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.