kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A fenntartható mezőgazdaság új formája Afrikában

Próbáljunk meg elképzelni egy olyan farmot, ahol a víz hiánya soha nem okoz problémát, és a megtermelt növények mindegyike jobbá teszi a talajt. Képzeljük el, hogy egy ilyen farm megoldást jelentene korunk legnyugtalanítóbb környezetvédelmi problémáira: a globális felmelegedésre, a vízkészlet és a termőföld mennyiségének csökkenésére, a halászat problémáira, valamint a különböző növényi fajok eltűnésére. Képzeljük el végül, hogy mindebből még anyagi haszon is származik, valós haszon, nem csak annyi, hogy a költségeket fedezni tudjuk.
Több mint 30 évnyi fáradhatatlan kutatás után Carl Hodges, az arizonai egyetem atmoszférafizikusa már nemcsak hogy elképzeli ezt a farmot: már meg is építette. A titok nyitja igen meglepően hangzik: a farmon tengervízzel öntöznek.
A Seawaters Farms, azaz a Tengervíz Farmok nevű projekt az eritreai kormány és a kutató közös vállalkozása a Vörös-tengernél. Ez a világ első ipari méretű tengervízzel öntözött farmja. A projekt még nem fejeződött be, ám Hodges reményei szerint 10 millió dolláros bevételre tesz majd szert idén, a betakarítás első évében. Ez a bevétel a garnélarákból, halakból és egy salicornia nevű ehető pozsgás növényből készült termékekből származik majd. 2005-re a kutató és az eritreai halászati szakemberek becslése szerint a bevétel 10-szeresére nő majd.
Évtizedeken keresztül misztikum övezte a tengervízzel való gazdálkodást. A Föld tengervízkészlete gyakorlatilag korlátlan, ám a benne található só elpusztítja a gabonaféléket és károsítja a felső talajréteget.
A Seawater Farmon Hodges nemcsak hogy majdnem ingyen jut hozzá tengervízhez, hanem azt is próbálja bebizonyítani, hogy az emberi beavatkozás nem feltétlenül árt a környezetnek. A farm termelési értékét bizonyos idő elteltével lehet csak értékelni, ám egy dolog bizonyos: az erdőirtás és elsivatagosodás következtében lecsupaszított tengerparti síkságon életerős gazdaság folyik, új gyertyafák zöldellnek és több mint 150 madárfaj fészkel.
A környezetvédők mindig a fenntarthatóságról beszélnek, ez azonban nem jelent mást, minthogy a dolgok nem romlanak tovább — mondta Hodges egy homokos padkán állva, harsogó zöld növényi hajtások fölött. "A dolgok azonban rosszabbra fordulnak. A fenntarthatóság nem elegendő, rendkívül fontos, hogy megpróbáljuk elérni azt, hogy a környezetünk gazdagabbá váljon."
1967-ben az akkor 30 éves Hodges a jövőbe nézve amiatt kezdett el aggódni, hogy hogyan lesz képes a világ élelmezni a rohamosan növekvő népességet. A világ vízkészletének csupán 3%-a iható, de ennek is csak a feléhez jutunk hozzá. Hodges az arizona-i egyetemen még abban az évben megalapította a környezetvédelmi kutatólaboratóriumot és lehetséges megoldásokat keresett. Arra korán rájött, hogy a víz sótalanítása talán soha nem lesz gazdaságos. Ez a következtetés új irányba terelte a gondolatait: Miért nem keressük meg azt a növényt, ami képes tengervízzel is nőni?
Néhány tudós szerint az erre a kérdésre adott válasz hatalmas lépést jelentene az emberiség élelmezése szempontjából. "A világbéke megőrzése érdekében a legfontosabb biológiai felfedezés az lesz, ha rájövünk, milyen növényeket lehet hatékonyan termeszteni sós vízben" — jelentette ki az angol matematikus, Jacob Wronovszki közel fél évszázaddal ezelőtt. Hodges is ezen a nézeten volt. "A világon 25 ezer mérföldnyi elsivatagosodott tengerparti terület található. Ha képesek lennénk megművelni ezen területeket, milliárdokat tudnánk élelmezni" — hangoztatta a tudós.
A következő 30 évben Hodges Mexikóban és Szaud-Arábiában foglalkozott a garnélarák tenyésztésével. Tanulmányozott több mint ezer só-toleráns növényt, mind gazdasági, mind pedig a környezetre gyakorolt hatása szempontjából. Kutatásainak eredményeképpen rátalált a salicornia nevű növényre, mely egy rendkívül sótűrő fajta.
"Fenomenális növény" — mondta Hodges a salicorniáról. "Tengervízben csírázik, tengervízben fejlődik, a tengervízből vonja ki a tápanyagokat, rendkívül jól hasznosítja a levegőben található szenet, és oxigénnel látja el a környezetét." A tengeri aszparágusznak becézett salicornia növény ropogós hajtásait a divatos európai éttermek szakácsai salátákhoz vagy halhoz ajánlják. Hodges és munkatársai több receptet is kifejlesztettek a sós pozsgás növény felhasználásával. A növény valódi értéke azonban a magjában és a gyökerében rejlik. Minden egyes növény több ezernyi magot hoz, melyből ledarálva magas fehérjetartalmú liszt készíthető, vagy főzésre használható olajat is sajtolhatnak belőle. A Seawater Farmon a nagy rosttartalmú növényi szárból állati takarmány készül, hamarosan pedig tűzálló téglát és más építőanyagokat is készítenek majd belőle. Hodges úgy gondolja, hogy a salicorniával bevetett terület legalább annyi haszonnal jár majd, mint a rák- és a haltenyésztés.
"Hosszútávon rendkívül előnyös" — mondta Christen Salen, egy svéd nagyvállalkozó, aki 1984 óta nyomon követi és időnként szponzorálja Hodges munkáját (azonban anyagilag nem érdekelt a farm munkájában). — "A világ étkezési olajpiaca hatalmas, a szalicorniából készült olaj első osztályú. Erről azonban ez idáig senki nem tud."
Ha elkészül, a Seawater Farm több mint 10 ezer hektáron terül majd el, jelenleg ezen terület felén működik. Egy mély csatorna húzódik a tengerparttól a szárazföld belsejébe. A Vörös-tenger vize ezen az ember által készített csatornán halad 3 mérföldön (5 km-en) keresztül. A farmon első lépésként elterelik a vizet — vagy közvetlenül, vagy pedig homokszűrőn keresztül. A víz hatalmas medencékbe kerül, ahol több milliónyi garnélarák nyüzsög.
A legtöbb ipari méretű garnélarák-farm a medencéből közvetlenül visszajutatja a vizet az óceánba. Hodges azonban ezt a vizet a mesterséges csatornába irányítja vissza, ahol a tápanyagokban gazdag beömlő víz tovább folyik a tilapia-medencékbe. A tilapia egy fehérhúsú halfajta, melyet az egész világon árulnak a tengeri halpiacokon. A tilápia bőréből rendkívül ellenálló ipari bőrt lehet készíteni.
A vizet ezekből a tavakból ismét visszavezetik a mesterséges folyókba, ahonnan a továbbiakban hatalmas mezőket árasztanak el vele. Itt a garnélarákok és tilapia ürülékével teli víz termékennyé teszi a talajt a szalicornia számára. Végül a folyó vizét elvezetik egy olyan földterületre, ahová több ezer őshonos mangrovét ültettek és ahol a szürke gémek és flamingók fészkelnek. Innen a víz a talajba szivárog, majd végül megtisztulva visszatér a tengerbe.
Mivel a farm közvetlenül a tengerparton található, Hodges majdnem ingyen jut a vízhez. Két szivattyútelep emeli ki a vizet néhány méter magasságig, a többi vízmozgás a gravitációval történik. A működési költségek csupán 9%-a az elektromos áram.

A só felgyülemlése, mely az Aral-tó medencéjénél és a Kaliforniai Imperiál völgyben nagy gondot jelentett a farmeroknak, ez esetben nem jelent problémát. A Föld és a felszín alatti vízrétegek eredendően sósak, és Hodges elmondása szerint a víz állandó áramlása biztosítja azt, hogy a termőföldben található só mennyisége soha nem lesz magasabb, mint a víz sótartalma. Ugyanakkor az átfolyó vízből a tápanyagok felgyülemlenek, ezáltal időről-időre termékenyebbé teszik a földet.
A farmon mindent újra felhasználtak. Az Eritrea-i függetlenségi háborúból visszamaradt régi motorokat szivattyúkká alakították át. A garnélarák-medencéket — melyekből 300 lesz, ha egyszer elkészül a farm, és ezek közül mindegyikben körülbelül 200 ezer darab kifejlett rák élhet majd — a helyszínen előállított agyagcementből építik. A tilapia és más halak csontjai és belsőségei a tengeri moszat és a salicornia magokkal összeőrölve a garnélarákok tápanyagaként hasznosíthatók.
A farm állandó tartozéka még három rozsdásodó katonai tank, melyek a nemrégiben ott dúló háború maradványai. Hodges véleménye szerint ezek a tankok arra emlékeztetnek minket, hogy az emberi intelligencia jó cél érdekében is felhasználható. "A tankok az egész projekt lényegére mutatnak rá. A következő 30 évben a vasmolekulák szétoszlanak majd a vízben, és a mangrovefák által új formában hasznosulnak" — mondta a tudós.
Hodge irodája a volt etiópiai uralkodó, Haile Sallessie tengerparti palotájában található. A birodalmi teniszpálya jelenleg az új haltenyésztő medence alapjául szolgál. A palota tornácánál növő áloéfák az erős napfényt tompítják. A szúnyogok rajzása pedig a szitakötő számára szolgál tápanyagul, ezzel biztosítva a természetes szúnyogirtást.
"A projekt ártatlansága szolgálja az egész szépségét" — mondta Ned Daugherty san diego-i tájrendező mérnök, aki segít a farm építésében. — "Mindennek megvan a maga célja."
A farmon több mint 300 helybéli, és 7 más országból összetoborzott tudós dolgozik. Eritrea fővárosban, Asmarában található egyetem tengerbiológiai tanszékének hallgatói szintén ide járnak gyakorlatra. Néhányukat maga Hodges választotta ki arra, hogy Amerikába utazzanak és ott nagyobb tudásra tegyenek szert, ezzel biztosítva a farm jövőjét. A projektbe mind a helyi kormány, mind pedig a Hodges által alapított Seaphire nevű befektető csoport 4 millió dollárt fektetett be. Az állam azt tervezi, hogy felét privatizálja. Végül Hodges is kilép majd, ám maga mögött hagyja művét, melyről azt reméli, hogy új fejezetet nyit a mezőgazdaság történetében.
(Boston Globe)
Kurt Shillinger




JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.