A föld a történelemben sokáig nem volt alku tárgya. Több száz éves helyzetet változtattak meg a földtulajdon terén egy fél évszázad alatt bekövetkezett drámai változások, amelyeknek még korántsincs vége. Az Országos Találkozó résztvevői tudatában vannak annak, hogy a föld korlátozott erőforrás, amely nem lehet kizárólagos tulajdonban a közjó, a közösségi érdekek megsértése nélkül. A birtokpolitikát nem határozhatja meg a leszűkített földértelmezés, a kizárólagos termelési hatékonyság és tőkemegtérülés. A föld nem lehet ingatlanspekuláció tárgya, az ezzel kapcsolatos jogos társadalmi aggodalmakat fel kell tárni és értelmezni, a nemzetközi kapcsolatokban és megállapodásokban közös nyelvet kell kialakítani e kérdésről.

Ha az elérhető profit határozza meg a földtulajdon változási tendenciáit, az katasztrofális következményekkel jár a helyben keletkező, nem importálható közjavakra, a föld társadalmi és biológiai élettér funkcióira, a környezetre, az élővilágra, a tájra és a helyi közösségekre. A föld Magyarország legfőbb természeti kincse. A földtulajdon vagy az általa hordott természeti értékek veszélyeztetése a jövő nemzedékek jogait sérti.

A rendszerváltoztatás sajátos társadalmi körülményei hozták magukkal, hogy a természetvédelem munkájában támaszkodik az állami tulajdonra. A földtulajdonnak a környezetvédelemmel összefüggő kérdéseit nem annyira a tulajdonos (állami, magán) jellege, hanem a földtulajdon nagysága határozhatja meg. Míg a hivatásszerűen művelhető földtulajdon alsó határának meghatározása hozzájárulhat a mezőgazdaság jövedelmezőségének fokozásához, a föld értékének elismertetéséhez, a földtulajdon jelenlegi felső határának szigorú betartatása vagy annak csökkentése, a tulajdon nagyságának művelési ág szerinti differenciálása elősegítheti a környezeti kockázat csökkentését, a biológiai és kulturális diverzitás védelmét.

A földhasználatot a terület adottságai szerint kell szabályozni és zonálisan ösztönözni. A különleges rendeltetésű, védendő területeket ki kell vonni a Nemzeti Földalapból. Érvényt kell szerezni és forrásokat kell biztosítani az elkészült Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Programnak, tovább kell fejleszteni azt a környezetgazdálkodás irányába.

Végül más nemzetekhez hasonlóan gondolkozni kell a föld alkotmányos védelméről. Az OT résztvevői javasolják, hogy a következő találkozóig ad hoc munkacsoport foglalkozzon a földvédelem alkotmányba illesztésének kérdésével.

További felvilágosítás: Független Ökológiai Központ — Dr. Vásárhelyi Judit (telefon:1-368-6229).

(Terjedelmi okok miatt az állásfoglalás szövegén rövidítettünk. A teljes szöveg megtalálható a http://www.zpok.hu/ot2001 internetcímen.)

A hazai és Európai Uniós alapokból megvalósuló fejlesztési terveknek nagy a tétjük, hiszen például hazánk a csatlakozás után az EU Strukturális Alapokból a bruttó nemzeti össztermék 4%-ának megfelelő, évi több száz milliárd forint nagyságrendű támogatást kaphat a most készülő Nemzeti Fejlesztési Terv megvalósítására.

A tervek kapcsán elvileg lehetőség teremtődik a kulturális, természeti, táji értékek megőrzését a megélhetéssel összekapcsoló fejlesztési programok finanszírozására, de a legtöbb esetben olyan rövid távú gazdaságfejlesztés jön létre, amely növeli a természeti és társadalmi erőforrások terheltségét.

A magyarországi környezet- és természetvédő társadalmi szervezetek a fenntartható fejlődés megvalósulása érdekében a következőket javasolják:

1. Hatékony mechanizmusokat kell kialakítani a környezeti szempontok integrálására a fejlesztési tervekbe és a jogalkotásba.

2. A tervezés során érvényesíteni kell az alulról építkezést, az érintettek igényén alapuló célmeghatározást, az elkészült tervek értékelését és az összes érintettel való elfogadtatását.

3. Biztosítani kell és részletes eljárási szabályokba kell foglalni a környezet- és természetvédelemmel foglalkozó társadalmi szervezetek jogait az ágazati és a területfejlesztési politikában való közreműködésre.

4. A fejlesztési döntéseknek egyaránt kell szolgálniuk a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontokat.

5. Az Unió fejlesztési politikáját a fenntarthatóság elveit figyelembe véve szabad csak adaptálni.

6. Növelni kell a régiók, és azokon belül a kistérségek önmeghatározását, önállóságát és szerepét.

További felvilágosítás: Magyar Természetvédők Szövetsége, Farkas István (telefon: 1-216-7297), E-Misszió Egyesület — Zalatnay László (telefon: 42-402-107).

A településfejlesztésnek csökkenteni kell a rendszerváltás óta kialakult társadalmi különbségeket és fejleszteni kell a táji, természeti és társadalmi-kulturális értékeket. Az alábbi elvek elfogadásáig az önkormányzatok ne hozhassanak határozatot a településszerkezeti tervek elfogadásáról:

1. Csak beépített területtel határos mezőgazdasági területet lehessen átsorolni.

2. Az egy hektárnál nagyobb terület átsorolása esetén szociális, környezeti és gazdasági hatástanulmányt legyen kötelező készíteni, amely műszaki, humán és kulturális infrastruktúra beruházási és üzemeltetési költségeit is számba veszi.

3. A társadalmi részvétel javítása érdekében törvényben biztosítsák a társadalmi szervezetek ügyféli jogállását minden településfejlesztést érintő ügyben.

4. A földvédelmi járulékot visszatartó erejű mértékűre kell emelni.

Elengedhetetlenül fontosnak tartjuk az alábbi elvek mielőbbi elfogadását:

5. A városi életfeltételeket javítani kell, különös tekintettel a rehabilitációra.

6. A használatból kikerült területek (barna zónák) beépítését ösztönözni kell gazdasági és szabályozási eszközökkel.

7. Az építési és egyéb szakhatóságok jogkörét és forrásait erősíteni kell.

8. A települési, illetve kerületi önkormányzatok csak a Környezetvédelmi Programjuk elfogadása után folytassák építészeti szabályozási tevékenységüket.

További felvilágosítás: Levegő Munkacsoport — Beliczay Erzsébet (telefon: 1-209-3822).

A környezet- és természetvédő szervezetek 2001. évi Országos Találkozója a Tisza és mellékfolyói hegyvidéki szakaszára tervezett völgyzárógátas tározók megvalósítását ellenzi, és azok helyett számunkra is biztonságosabb megoldásként a síkvidéki szakaszon medren kívüli vésztározók kialakítását, és ahol ez lehetséges, a hullámtér kibővítését javasolja. Továbbá kérjük a kormányt, hogy ezen elképzelésünket nemzetközi színtéren és a határon túli folyószakaszon is támogassa.

Az Országos Találkozó — vízminőségvédelmi, ökológiai és gazdasági okokból — nem ért egyet a Duna—Tisza csatorna létesítésével, és a Csongrádi vízlépcső megépítésével. Ezért kéri a kormányt, hogy az Országos Területrendezési Törvény tervezetét ennek figyelembevételével módosítsa.

További felvilágosítás: Nimfea Egyesület — Sallai Róbert Benedek (telefon: 56-361-505).

A környezet- és természetvédő szervezetek 2001. évi Országos Találkozója szerint nem szabad teret engedni annak a törekvésnek, hogy hazánkban a természeti értékek megőrzését a nemzeti parkok számának növelésével érjük el. A magyarországi természeti értékek a természetvédelmi törvény betartásával, illetve a természetvédelemre fordítható források növelésével, célirányos és hatékony felhasználásával kell biztosítani.

A környezet- és természetvédő szervezetek állásfoglalása, hogy a további nemzeti parkok létesítésénél a kormányzati szervek vegyék figyelembe a Világ Természetvédelmi Unió (IUCN) ajánlásait.

Kérjük továbbá a szakminisztériumot, hogy nemzeti parkok létrehozásával kapcsolatos szakmai javaslatokat bocsássa a mozgalom rendelkezésére.

További felvilágosítás: Nimfea Egyesület — Sallai Róbert Benedek (telefon: 56-361-505).

A környezet- és természetvédő szervezetek 2001. évi Országos Találkozója támogatja a Magyar Kormány azon törekvését, amely a Dráva térségében tervezett magyar folyószakasz élővilágára jelentősen káros hatást gyakorló Novo Virjei vízierőmű megépülésének megakadályozására irányul.

További felvilágosítás: Nimfea Egyesület — Sallai Róbert Benedek (telefon: 56-361-505).

Az Országos Találkozó tiltakozik az ellen a folyamat ellen, amely az Európai Unióhoz történő csatlakozás ürügyén a csomagolóeszköz-hulladékok kezelésére vonatkozó szabályozás fellazítása érdekében folyik.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a termékdíjakról szóló törvény módosításánál továbbra is szavatolják a kötelező kezelési arányt elérő kibocsátók teljes termékdíj-mentességét. Tiltakozunk a kombinált csomagolások egyneművé minősítése ellen, és hogy az eldobó csomagolások visszagyűjtésének igazolásánál az újratölthető csomagolások visszaváltását is számításba lehet venni. Elfogadhatatlan az is, hogy a kormány 5 éves halasztást kért még az EU-elvárások minimumában meghatározott visszagyűjtési és újrahasznosítás arány teljesítése alól is. Aggályosnak tartjuk, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium nyíltan is felvállalja a csomagolóeszközök környezetvédelmi termékdíjának rövid időn belüli megszüntetését, mert nyilvánvaló, hogy a helyette tervezett ?licenszdíjas" változat a csomagolóipar anyagi ellenérdekeltsége miatt a hulladékmegelőzési törekvések és a betétdíjas rendszerek teljes felszámolásához vezet. A kizárólagosan gyűjtésre koncentráló, hasznosítási háttér nélküli rendszerek hosszabb távon kommunális hulladékégetők építésére és a hulladékok exportjára ösztönöznek. Tiltakozunk az ellen is, hogy a csomagolóeszközök szelektív gyűjtésére szolgáló rendszerek önálló életet éljenek, azokat a nem-csomagolási hulladékok gyűjtésétől különválasszák, valamint hogy kialakításuk és működtetésük költségét a lakossági és önkormányzati forrásokkal összemossák, ezáltal is mérsékelve a csomagolóipar terheit. Nem értünk egyet azzal, hogy egy bizonyos érdekcsoport rendelkezzen a tagjain kívüli körből származó forrásokkal vagy az állam által másoktól beszedett termékdíjakkal, bírságokkal is. Ezért a körön kívüli vállalkozásoktól és az importból származó források állami újraelosztását hosszú távon is fenn kell tartani. Egyetértünk viszont azzal, hogy a jövőbeni szabályozásnak biztosítania kell az önszerveződés szabadságát és azok mentesítését a termékdíjas kötelezettség alól, akik kibocsátásuk visszagyűjtését és igazolt hasznosítását saját maguk, vagy egy önálló hasznosító szervezet útján megoldják. Elfogadhatatlan, hogy a termékdíjas vagy licenszdíjas jogszabályok mellőzzék az újrahasználat ösztönzését. Mivel a csomagolóipar kizárólag az eldobó csomagolások visszagyűjtésében érdekelt, javasoljuk egy, kizárólag betétdíjas és újrahasználható csomagolások visszagyűjtését és elterjesztését koordináló kezelő szervezet létrehozását. Meggyőződésünk, hogy a csomagolóeszköz-hulladékok mennyiségének csökkentésére ható szabályozáshoz a csomagolási hulladékokról szóló kormányrendeletet, a betétdíjakról és a visszavételi kötelezettségekről szóló kormányrendeletet egyidejűleg és egymással összhangban kell életbe léptetni.

További felvilágosítás: Hulladék Munkaszövetség (telefon: 1-386-26-48).