kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Szolidáris energiaár

Éppen aznap vettem részt a Nádasdy Akadémia Áldás vagy átok" ( az atomenergia) rendezvényén, amikor Csányi Vilmos, a Magyar Tudomány főszerkesztője cikkében a szolidaritást hiányolta Magyarországon.
A többségében az energiaszektor izmosodásában érdekelt előadók az atomenergia pótolhatatlansága és versenyképes előállítási költségei mellett az energiafogyasztás növekedésének társadalmi hasznát bizonygatták. Például: A gazdasági növekedéssel előbb-utóbb a hátrányos helyzetű nagycsaládok is mosogatógépet fognak használni; Inkább fogyjon több áram, ha a klimatizált teremben Nobel-díjra érdemes művek születnek; A paksi áram, kedvező előállítási költségével az államnak heti mintegy 1 milliárd forint szociális hasznot jelent stb.
Egyedül a Magyar Energia Hivatal főigazgatója jegyezte meg, hogy az áram ára, más háztartási kiadásokkal összehasonlítva, még mindig igen kedvező, és jelentős azoknak a száma, akik magasabb árat is tudnának érte fizetni. Példaként a telefonköltségeket említette. (Magyarországon egyes telefonszolgáltatások ára a legdrágábbak közé tartozik Európában. Néhány év alatt az élmezőnyből jelentősen hátracsúsztunk a lakosságarányos internet-használatban a tisztességtelenül magas árak miatt. Szerk.) Említhetnénk még a klímaberendezések (és a klimatizálás nélkül használhatatlan épületszerkezetek) gyors terjedését és számos egyéb energiahasználati szokás átalakulását, amelyek a fenti állítást támasztják alá. (A Mavir Rt. szerint egyes nyári munkanapokon az áramfogyasztás 4-5 éven belül meg fogja közelíteni egy átlagos téli nap fogyasztását.)

A gazdasági növekedés és az energia-felhasználás között nincs feltétlenül szoros összefüggés: az ábra a bruttó hazai termék és az energiafogyasztás alakulását mutatja az OECD országokban 1971 és 1998 között.
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy sok háztartásban nemcsak az a probléma, hogy már a jelenlegi energiaárak is komoly fejfájást okoznak, hanem az is, hogy nincs pénzük korszerűsítésre, az energia ésszerűbb használatára. Felmérések szerint a magyar háztartások 60%-a nem képes semmit megtakarítani a havi jövedelméből (TÁRKI 2001.). Vagyis hiába kínálnák meg őket kamatkedvezményekkel, a felújítást úgysem tudnák elvégezni. Ráadásul itt is ugyanaz a helyzet, mint az információs technológiánál, hogy a gépészeti berendezések, építőipari árak egekbe szökését (természetesen nem a silány és ezért hosszabb távon még drágább minőségű megoldásokra gondolok) semmi sem fékezi.
Mi lenne véleményünk szerint a megoldás? Valós energiaárak bevezetése. Nyilvánvaló, hogy a mesterségesen olcsó" energia nem azokat támogatja igazán, akik már most is 25-ös körtével világítanak, hanem a fényárban úszó villák tulajdonosait. Hasonló összehasonlítást tehetünk a nyilvánosság előtt nyitva álló épületeknél. A könyvtárak a hétvégén, a karácsonyi szünetben takarékossági okokból zárva vannak, ezzel szemben az energiafaló bevásárlóközpontok egész évben éjjel is üzemelnek. Érzékletesebb példát nehezen találnánk a hibás árszabályozásra, ráadásul az Európai Unió legtöbb államának gyakorlatával is ellentétes. Első lépésben az energia áfá-ja legyen ugyanakkora, mint a gépészeti berendezések (stb.) áfá-ja. Ezzel a költségvetés többletbevételhez jutna, amelynek egy részet kompenzációra (nyugdíj, családi pótlék és lakhatási támogatás emelés), másik részét a közintézmények energetikai berendezéseinek korszerűsítésére és egy hányadát a megújuló energia használatának és fejlesztésének támogatására fordíthatná.
Második lépésben be kellene vezetni az energiaadót. Az Európai Unió 15 tagállamából egyedül Spanyolország (újabban Nagy-Britannia) nem támogatta az energiaadó bevezetését. Ezt az adót is részben a jövedelemegyenlőtlenségek csökkentésére, illetve hatékonyabb eneregiahasználatra kellene fordítani.
Visszatérnék az első mondathoz. Tudom, hogy ma Magyarországon a többség azt nézi, hogyan élhetne (még) jobban, könnyebben, és ritkán gondol azokra, akiknek rosszabb a helyzete. Pedig az élet az általunk irigyelt skandináv államokban igazolta a játékelmélet azon tézisét, hogy a legnagyobb össztársadalmi hasznot a szolidáris, a lemaradókat helyzetbe hozó magatartás eredményezi. Támogassuk tehát azt a politikát, amely az árakon keresztül mindenkit takarékosságra (vagy legalább is a valós költségek megfizetésére) kötelez, hogy nagyobb társadalmi békében és tisztább környezetben élhessünk!

Beliczay Erzsébet


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.