Magyarországon a helyzetet súlyosbítja, hogy a személygépkocsik átlagéletkora 11,6 év, a tehergépkocsiké 9,4 év (Magyar Statisztikai Évkönyv 1999. Központi Statisztikai Hivatal, 2000). Ez azt jelenti, hogy igen nagy számban fordulnak elő régi, rendkívül környezetszennyező járművek. Így például közel 600 ezer személyautó és 50 ezer tehergépkocsi 16 évnél is idősebb. Bár igaz, hogy ezek futásteljesítménye általában kisebb, mint az újabb járműveké, azonban a károsanyag-kibocsátásuk többnyire sokszorosa ez utóbbiaknak. Ugyanakkor a korszerűbb járművek által okozott légszennyezés is komoly egészségkárosodást okozhat. A katalizátorok csak több kilométer megtétele után üzemelnek teljes mértékben, viszont az esetek túlnyomó többségében ezeket a kilométereket éppen a sűrűn lakott területeken teszik meg. Ráadásul például a fővároson belüli személygépkocsival történő utazások több mint fele nem haladja meg a 3 kilométert (ld. Lélegzet, 1997/4. szám). Az indítás után az első kilométeren a járművek kétszer-háromszor annyi üzemanyagot fogyasztanak, mint egyébként. A városban gyakran kialakuló dugókban, az állandó fékezés, gyorsítás, lassú araszolás következtében szintén jelentős többletszennyezés keletkezik. Továbbá a katalizátorokról leváló nehézfémek, illetve azok vegyületei pedig további — jelenleg sajnos nem mért — súlyos egészségkárosodások forrásai lehetnek.

Újabb kutatások azt is kimutatták, hogy a közlekedési eredetű légszennyező anyagok jelentős része nem a gépjárművek kipufogógázából származik. Így például igen jelentős a gépjárművek gumijairól leváló egészségkárosító részecskék mennyisége, valamint az aszfaltról lekopó és a levegőbe jutó szemcséké, köztük az aszfalt kötőanyagáé, a bitumené, ami bizonyítottan rákkeltő anyag. Az Európai Bizottság 2001 áprilisában megrendezett "Zöld Hét" rendezvénye keretében az egyik előadáson egy németországi kutató arról számolt be, hogy Berlinben a szálló por mintegy 50 százalékát az ilyen jellegű anyagok teszik ki.

Fontos figyelembe venni azt is, hogy amennyiben most éri egészségkárosító hatások az embereket, akkor ezt legfeljebb csak részben ellensúlyozhatja, ha később javul a környezet állapota. Különösen vonatkozik ez a gyermekekre: ha a fejlődésben lévő szervezetüket érik ilyen ártalmak, akkor az a felnőtt korban is komoly — esetenként végzetes — hatással lehet egészségükre. Erről már a Lélegzet 1992. (!) évi 5—6. számában közöltünk megdöbbentő tényeket Dr. Csaba György egyetemi tanár (Semmelweis Orvostudományi Egyetem) kutatásai alapján. Tehát a levegő szennyezettségét már most a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni.