Az Országos Érc- és Ásványbányák (OÉÁ) a Mátrában fekvő Gyöngyösorosziban 1986—87-ben új hulladék ólomakkumulátor feldolgozó üzem (HAF) építésébe kezdett. A beruházás sikertörténetként indult, célja a valamikori NDK-beli kohósítás kiváltása volt. A vállalat e célra kb. 600 millió forint visszatérítendő állami támogatást kapott, a tervezett évi kapacitás 20 (vagy 25) ezer tonna volt. A rendszerváltás után azonban az építkezést a környék lakossága heves tiltakozásának hatására abbahagyták. (A létesítmény megépítését — főleg gazdaságtalansága miatt — több főhatóság, közöttük a Pénzügyminisztérium is ellenezte.)

A lakossági tiltakozások eredményeként 1997-ben az OÉÁ-jogutód HAF Rt. a Mátraalján tervezett apci, 1998-ban pedig a Perion Rt. a Tokaj-Hegyalja közelébe, Monokra előirányzott beruházásától lépett vissza.

Apc után a már privatizált HAF Rt. a Mecsek közeli Komló-Béta akna területére 25—32 ezer tonna kapacitású üzem létesítését tervezte a csupán kb. 20 millió forintért megvásárolt import és valószínűleg lejárt garanciájú kohászati berendezések áttelepítésének szándékával. A hatástanulmányok alapján a pécsi Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (DDKF) a környezetvédelmi engedélyt megadta a HAF Rt.-nek. Viszont lakossági és önkormányzati fellebbezések után (amelyek a Levegő Munkacsoport hathatós közreműködésével történtek) a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség elutasította a HAF Rt.-nek a környezetvédelmi engedély kiadására irányuló kérelmét. A hírek szerint a beruházó továbbra is kitart komlói tervei mellett.

A tervezett beruházások nemcsak mezőgazdaságilag, hanem turisztikailag is igen értékes vidékeken vannak (Mátra, Tokaj-Hegyalja, Mecsek). Így érthető, hogy az érintett lakosság — különösen az ólomkibocsátás miatt, függetlenül a beruházók által hangoztatott határérték-alattiságtól — már pusztán a telepítés hírére is tiltakozni kezdett.

A véggázemissziók szempontjából csupán a "komlói" HAF üzemre kitérve: még a DDKF által előírt viszonylag szigorúbb egyedi határértékek alapján számíthatóan is a 32 méteres kéményen át évente akár összesen 200 ezer kg nitrogén-dioxid, kén-dioxid és klór távozhat, továbbá a szálló por 150 kg ólomvegyület tartalmazna.

Ha tudjuk, hogy az MSZ 21854-1990 szabvány szerint a védett övezetben az ólom 24 órás határértéke 0,3 µg/m³, akkor érzékelhető, hogy csupán e szennyező milyen hatalmas légtérre terjedhet ki.

Arról, hogy a tervezett légszűrők biztosítják-e a fenti egyedi határértékeket, nincs dokumentált referenciaüzemi adat a hatástanulmányokban. A veszélyesanyag-emisszió döntő része az ólomvegyületeknek kb. 1000 °C-on forgódobos kemencében végzett redukciója során képződik. Mindenütt csupán szűrőközeges (többnyire zsákszűrős) filtereket terveztek, korszerűbbeket (pl. elektrofiltereket, aktív szénszűrőket) nem. Bizonyára azért, mert hazánkban jelenleg (nem sokáig) előbbiekkel is teljesíthetők a hatósági előírások.

A leírtakkal kapcsolatos problémák és lakossági állásfoglalások ismertek az illetékesek előtt. Itt csupán elég utalni a Levegő Munkacsoport részéről Dr. Radó Dezső, illetve e cikk írójának Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternek írt 1998., illetve 1997. évi levelére, továbbá több kötetet kitevő szakmai észrevételeire a hatástanulmányokra vonatkozóan. A gondok nagy részének az érintett lakosságot és a szakma képviselőit is megnyugtató orvoslása mégsem történt meg. Például a mai napig sem végeztettek az illetékes állami szervek olyan publikus vizsgálatot vagy dolgoztattak ki tanulmányt, amelyben tisztázták volna, hogy egyáltalán szükség van-e, és ha igen, hol, hazai akkuhulladék-feldolgozóra. Ez ugyanis felettébb kétséges, ismerve, hogy a külföldi feldolgozók szabad kapacitásai jelenleg is fogadják ilyen hulladékainkat. Itt kell tudnunk, hogy — a korábbiaktól eltérően — a jelenlegi kormány már nem támogatja a feldolgozó létesítését, amely eddig 600 millió forint állami (adófizetői) költséget emésztett fel.

Mindenesetre az már nyilvánvaló, hogy az üzemtelepítésben érintett lakosság, illetve képviselőinek egyetértése nélkül nem lehetséges az ilyen jellegű beruházások megvalósítása.

Dr. Bódi Dezső