A volt Jugoszlávia legkorábban önállósult tagállamának fővárosában, Ljubljanában járva meglepő tapasztalatokat gyűjtöttem. A belvárosi rész a budapestihez hasonló korú, így szerkezete, az utcák szélessége is hasonló. Csúcsforgalmi időben rendre itt is megjelennek a dugók, de ez csak az autósokat sújtja. A városban sűrű kerékpárút-hálózat épült ki, gyakran az egyirányú utcában, az autóforgalommal ellentétes irányba haladó sávon közlekedhetnek a bringások — zavartalanul. A kerékpárutak mindenütt jól látható bordó színű burkolatot kaptak, melyet a gyalogosok és az autósok is tiszteletben tartanak. Több gyalogos-kerékpáros utcával találkoztam, melyre fővárosunkban példa sincs. A buszsávokban csak buszok közlekedtek. A rendőrség szigorúan lép fel a szabálytalankodókkal szemben, láthatólag feladatuknak megfelelően a rend kialakításán dolgoznak. Budapesten éppen az ellenkezője jut az ember eszébe, ha látja a buszsávokon kígyózó autósorokat. Külön érdekesség volt, hogy a történelmi városmagban sok olyan utca van a sok sétálóutca mellett, ahol kizárólag buszok közlekedhetnek. Szeretném, ha Budapest is ilyen "balkáni" város lenne.