A Magyar Köztársaság Kormánya 2002 és 2006 között jelentősen lépjen előre az ökoszociális piacgazdaság, a fenntartható fejlődés megteremtése felé. A kormány fokozatosan olyan politikát valósítson meg, amely nem veszélyezteti a lakosság egészségét és természetes környezetünket, a természeti értékeket, továbbá a társadalmi-gazdasági igényeket úgy elégíti ki, hogy a megújuló erőforrásokat lassabb ütemben használja fel, mint az újratermelődésükhöz szükséges idő, és biztosítja a nem megújuló erőforrások helyettesítését. A kormány az eddiginél jóval nagyobb mértékben támogassa mindazokat a nem anyag- és energiaigényes tevékenységeket, amelyek egyaránt elősegítik a természeti erőforrások megőrzését és a nagyobb szennyeződések elkerülését, valamint a társadalom fejlődését és az egyes emberek jól-létét is: az oktatást, a művelődést, a művészeteket, az egészségügyet, a tudományos kutatást és az emberek boldogulását segítő társadalmi érintkezések különböző formáit. A kormány politikája segítse elő, hogy a magyar gazdaság alkalmazkodjon a világban végbemenő azon folyamathoz, amely leértékelte a magas nyersanyag- és energiatartalmú termelést, és az alkotó emberi munkát helyezte előtérbe: Magyarországon jöjjön létre a tudás alapú társadalom, hiszen ez a nemzetgazdaság és a környezetvédelem érdekeit egyaránt szolgálja.

1) Csak olyan új törvény, kormány- és miniszteri rendelet, valamint kormányhatározat kerüljön elfogadásra, amely nem csökkenti a környezet-, természet- és egészségvédelem, továbbá az oktatási, kulturális, egészségügyi és szociális ellátás jogszabályokkal biztosított szintjét, kivéve, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi, illetve ellátási szint csökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan. Mindez a költségvetési és adótörvényekre is vonatkozik. (Az egészség fogalmának meghatározásakor az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének álláspontját kell elfogadni, amely szerint az egészség a teljes testi, lelki, szellemi és szociális jólét állapota.)

2) Valósuljon meg a nyitott jogalkotás. A tervezett új törvények, kormányrendeletek és miniszteri rendeletek felsorolása a lehető legkorábbi időpontban hozzáférhető legyen az interneten, annak megjelölésével, hogy a vonatkozó anyagok (beleértve az előzetes koncepciókat is) hol érhetők el.

Az országgyűlésnek és a kormánynak az állami költségvetésre és az adótörvényekre vonatkozó, vagy azokat lényegesen befolyásoló döntéseit minden esetben alapozza meg részletes társadalmi, gazdasági és környezeti hatásvizsgálat, rövid, közép és hosszú távra érvényes összehasonlító elemzés és költség-haszon kimutatás. Ezek eredményeit még a döntés előtt megfelelő időben hozzák nyilvánosságra, és az eltérő vélemények ismertetésével bocsássák széles körű társadalmi vitára.

A gyakorlatban is valósuljanak meg a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény előírásai.

3) A megyei szintű bíróságok elé kerülő környezetvédelmi ügyeket a bíróság tárgyalja soron kívül. A bírák rendszeresen részesüljenek környezetvédelmi továbbképzésben. Legalább a megyei szintű bíróságokon külön bíró foglalkozzon a környezetvédelmi ügyekkel. Az Alkotmánybíróság négy hónapon belül bíráljon el minden beadványt, amelyet legalább három országos tevékenységi körű társadalmi szervezet, vagy 50 országgyűlési képviselő írt alá.

4) Az országos, regionális és helyi fejlesztési programokba építsék be a környezetvédelmi szempontokat. A programok tervezésébe, megvalósításába, irányításába és ellenőrzésébe intézményesen vonják be a társadalmi és gazdasági partnereket, és ennek hatékony működéséhez biztosítsák a szükséges feltételeket.

5) Folyamatosan és jelentős mértékben csökkentsék mindazokat a nyílt és rejtett támogatásokat, amelyeket a súlyosan környezetszennyező tevékenységeknek nyújtanak az adófizetők pénzéből. 2002. december 31-ig készítsenek ezekről a támogatásokról (beleértve a különböző rejtett és nyílt adókedvezményeket is) részletes kimutatást, majd ezeket bocsássák szakmai és társadalmi vitára annak érdekében, hogy az ilyen jellegű támogatások csökkentése már 2004-ben nagymértékben felgyorsuljon.

6) A kormány környezetpolitikája vegye figyelembe az Európai Unió környezetpolitikájának változásait, összhangban az EU Fenntartható Fejlődés Stratégiájával. Készítse el Magyarország Fenntartható Fejlődés Stratégiáját, építse ki a fenntartható fejlődéshez szükséges intézményrendszert, és mihamarabb kezdje meg a környezeti szempontok beépítését a különböző ágazati politikákba. Dolgozza ki 2002. december 31-ig a fenntartható fejlődés mutatóinak első változatát, bocsássa azt széles körű társadalmi és szakmai vitára, és ezek alapján folyamatosan korszerűsítse azt.

7) A Környezetvédelmi Minisztérium őrizze meg önállóságát a kormányon belül. A környezetvédelmi miniszter legyen a gazdasági kabinet tagja. A Környezetvédelmi Minisztérium forrásai minden évben legalább 10 milliárd forinttal emelkedjenek, és ezt a kezdeti időszakban arra fordítsák, hogy a területi szerveinek létszáma növekedjen és ellátottsága javuljon, valamint, hogy a környezetvédelmi tudatformálás jelentősen erősödjön. Az összes többi minisztériumban hozzanak létre önálló környezetvédelmi főosztályt.

8) A meglévő nemzeti vagyon megőrzése, felújítása és hatékony működtetése részesüljön elsőbbségben az új beruházásokkal szemben.

9) Jelentősen csökkenjen a termőföld, a zöldterületek beépítése, a természet (beleértve a geológiai vagyont is) pusztítása, különös tekintettel az aktív lombfelületekre. A fejlesztések elsősorban a rozsdaövezetekben valósuljanak meg, és ennek piackonform véghezviteléhez képezzenek állami pénzalapokat. Ennek érdekében már 2002-ben érdemi és hatékony intézkedések történjenek.

10) 2002-ben módosítsák a kereskedelmi létesítmények építésének szabályozását az osztrák, dán, finn vagy norvég szabályozások példájára.

11) Az ország széndioxid-kibocsátása 2003-tól kezdve ne növekedjen. Ezt elsősorban az erősen szennyezett levegőjű, sűrűn lakott területeken történő beavatkozásokkal , különösen a tömegközlekedés színvonalának lényeges emelésével és az épületállomány korszerűsítésével kell elérni.

12) Folyóinkon ne épüljön újabb vízlépcső. A kormány tegyen meg minden tőle telhetőt, használja fel a nemzetközi jog, elsősorban az Espooi Egyezmény és a diplomácia minden eszközét annak érdekében is, hogy síkvidéki határfolyóinkon se épüljön vízlépcső.

Egyhangúan jóváhagyta a Környezet- és Természetvédő Szervezetek XII. Országos Találkozója

Szarvas, 2002. február 17.

Fotók: Lenkei Péter