kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A szófogadatlan autó

Dávid már harmadik napja csak a játékautójával játszott. Nem volt kedve labdázni a testvérével, de még a kutyust is a szülei vitték le sétálni helyette. Egyszer csak mellé telepedett az édesanyja, és azt mondta neki:
— Csak úgy ne járj, mint az az ember, akinek az autója egyszer csak átvette az irányítást.
— Miért, ő hogy járt?
Dávid anyukája letelepedett az ágy szélére, Dávid mellékucorodott, és már kezdődött is a mese:
— Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki gyerekkorától fogva arról ábrándozott, hogy bárcsak lenne egy autója. Ahogy elkezdett dolgozni, nem is törődött semmi mással, csakhogy minél előbb összegyűljön a pénz a hőn áhított járgányra. Nem udvarolt a lányoknak, nem nősült meg, nem lett gyereke. "Hogyne, hogy a kölykök összeugrálják az ülést!" — gondolta.

Mikor egy napon végre megvásárolta a csillogó-villogó vadonatúj járművet, nem is akart kiszállni belőle. Azzal járt még a sarki boltba is, hétvégén pedig óraszámra csutakolta, tisztogatta, dédelgette a csodaautót.
A barátai kezdetben még rátelefonálgattak, nincs-e kedve kirándulni, biciklizni, vagy csak egyszerűen beszélgetni egyet, de a mi emberünk mindig csak egyedül autózott, vagy csutakolta a kocsiját.
Egy verőfényes vasárnap furcsa érzéssel ébredt. Úgy érezte, nagyon egyedül van. Az eddig önként vállalt magány most hirtelen fojtogatóvá kezdett válni. Úgy határozott hát, hogy bevágja magát az autóba, és meglátogatja a régi barátait. Lement hát a ház elé, végigsimította az autóját, majd beszállt. Elfordította a slusszkulcsot, és próbálta beindítani a motort.
"Brrrr, brrrr" — mormogott az autó, aztán elhallgatott. Újabb indítási kísérlet, újabb mormogás, aztán megint csend.
"Mi történhetett?" — ijedt meg az emberünk. — "Csak nem lett valami baja az autónak? Pedig szegény járművemnek éppen most akartam vásárolni egy kis kenőolajat egy benzinkútnál."
A jármű ebben a pillanatban elindult. "Hm, pedig most nem is indítottam!" — csodálkozott az emberünk. Fogta a kormányt, lenyomta a gázpedált, és a saroknál megpróbált bekanyarodni a barátja lakása felé. Az autó viszont továbbra is egyenesen ment, majd megállt a benzinkút előtt. "Végülis ide is készültem" — nyugtázta a kocsi gazdája. Megvette a kenőolajat, és visszaült az autóba. A kocsi ezúttal könnyűszerrel elindult, de amikor újból be akart kanyarodni az emberünk a barátja irányába, a kocsi megint csak egyenesen ment tovább, egészen hazáig.
Hasonlóan járt a barátunk másnap és harmadnap is: az autó elvitte őt a bankba, a munkahelyére, sőt, még egy autós ismerőséhez is, aki egy garnitúra új autógumit akart neki eladni, de a barátaihoz, a parkba vagy a színházba már nem volt hajlandó menni.
Negyednap bosszúsan ébredt az emberünk. Végiggondolta az életét, és rájött, hogy valójában már nagyon régóta az autó irányítja, hiszen évek óta minden szabadidejét ráköltötte. Gondolt egyet, felvett egy pár kényelmes cipőt és gyalog indult el a munkahelyére. Útközben élvezte a virágzó fák illatát, jól szórakozott egy kedves kutyakölyök játékán egy útba eső parkban, és megcsodált egy gyönyörű szobrot is, amit ezidáig észre sem vett. Munka után pedig villamosra ült, és elment a barátjához.
Másnap az autó már nem rendetlenkedett, de ez nem változtatta meg barátunk szándékát: feladott egy hirdetést, miszerint egy alig használt, kiváló állapotban lévő autó eladó.
— Eddig a mese — mondta Dávid anyukája. — Most pedig tedd le szépen az autót, és feküdj le aludni.
— Anyu, Anikó néni a te barátnőd?
— Igen, kicsim, és ha te is akarod, akkor vasárnap elmegyünk vele libegőzni.
— Anya, azért ugye azt tudod, hogy nekem nem olyan fontos ez az autó?
— Tudom, kicsim. Most aludj szépen.
A kisautó visszakerült a játékpolcra, és ezentúl Dávid csak hetente egyszer vette le egy fél órára, így volt ideje játszani a testvérével, a kutyájával, és hétvégenként kirándulni a szüleivel, a testvérével, Anikó nénivel és még egy csomó kedves emberrel.

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.