Az amerikai tudósok által készített tanulmány a benzin használatából adódó külső költségek öt elsődleges forrását különbözteti meg:

· az olajiparnak adott adókedvezmények,

· központi „programtámogatások",

· az olajszállítás és a gépjármű-szolgáltatások védelmi költsége,

· környezetvédelmi, egészségügyi és egyéb társadalmi költségek,

· egyéb fontos, gépjárműhasználatból adódó externáliák.

Ezek a „láthatatlan" költségek együttesen 559 és 1690 milliárd dollár közötti összeget tesznek ki évente. Ha ezt hozzáadnák a benzin fogyasztói árához, a mostani egy dollár helyett gallononként 5,6—15,14 dollár közötti benzinárat kellene fizetni (1 gallon = 3,78 liter).

A szövetségi kormány számos adókedvezményben részesíti az olajvállalatokat, amelynek célja, hogy az amerikai olajvállalatok fel tudják venni a versenyt a nemzetközi termelőkkel szemben, illetve hogy a benzin olcsó maradjon az amerikai fogyasztók számára. A központi adókedvezmények leginkább a hazai olajmezők kitermelését segítik elő, hogy csökkenjen az USA függősége az olajimporttól.

Az adókedvezmények nem állnak meg központi szinten. A legtöbb államban például az olajvállalatokra kivetett jövedelemadó kiszámításának alapja a központi költségvetésbe fizetett — kedvezményekkel támogatott — adó, ami évente további 125—323 millió dollárt hagy az olajvállalatoknál. Sok államban az üzemanyagot csökkentett forgalmi adó terheli, ami évi 4,8 milliárd dollárral támogatja a benzinkereskedőket és -felhasználókat. Az 1997. évi adótörvény további 2,07 milliárd dollár adókedvezményben részesíti az olajipart.

A megannyi jogcím révén az olaj termelését és felhasználását évi 9,1—17,8 milliárd dollár adókedvezmény illeti meg az USA-ban, ami gallononként 0,035—0,07 dollárt jelent.

Az adókedvezmények mellett összesen évi 38—114,6 milliárd dollár értékű programtámogatások is elősegítik az olaj kitermelését és bárminemű felhasználását. A legjelentősebb részt ebből a közlekedési infrastruktúra központi, állami és helyi önkormányzati támogatása teszi ki. Ide tartozik a közutak és hidak építése, fenntartása és javítása, ami évente 36—112 milliárd dollárba kerül. Az egyéb programtámogatások csoportjába sorolhatók a következő kifizetések:

· kutatás és fejlesztés (K+F) finanszírozása (200—220 millió dollár),

· exporttámogatás (308,5—311,9 millió dollár),

· a hadsereg mérnöki hadtestétől kapott segély (253,2—270 millió dollár),

· a belügyminisztérium úgynevezett Olajforrás Menedzsment Programjának pénzkerete (97—227 millió dollár), valamint

· a rendszeres felügyeletre, a környezetszennyezés felszámolására és biztosítási költségekre kiadott kormányzati pénzösszegek (1,1—1,6 milliárd dollár).

Amennyiben az említett programtámogatások beépülnének az árakba, az gallononként 0,32—0,95 dollárral emelné meg a benzin árát.

A kormány — vagyis az adófizetők — az olajtermelők és -felhasználók által megkívánt védelmi szolgáltatások egy jelentős részét szintén megfizetik. Elsőként kell említeni a világ olajban gazdag területeinek katonai védelmi költségét. Az amerikai hadügyminisztérium évente 55—96,3 milliárd dollárt költ a világ olajforrásainak biztonságára. A létfontosságúnak kikiáltott stratégiai olajtartalék, amely az olajellátást pótolja katonai konfliktusok és természeti katasztrófák idején, évente további 5,7 milliárd dollárba kerül az adófizetőknek. A Tengerparti őrség és a Közlekedési Minisztérium Tengeri Kabinetje évi 566,3 millió dollárért tölt be védelmi szolgálatot. Természetesen az egyes államok és a helyi önkormányzatok is nyújtanak védelmet az olajipari vállalatoknak és a benzinhasználóknak. A rendőrség, a tűzoltóság és a vészhelyzetre való felkészülés még 27,2—38,2 milliárd dollárba kerül évente. A védelmi támogatások összesen 88,5—140,8 milliárd dollárt húznak ki közvetetten az adófizetők zsebéből, ami a benzinárban megfizetve gallononként 0,65—1,05 dollárral lenne egyenértékű.

A külső költségek legnagyobb hányadát a környezetvédelmi, egészségügyi és társadalmi költségek alkotják. Számszerűen 231,7—942,9 milliárd dollárra becsülik a gépjárműhasználat ezen csoportokba sorolható kárait minden évben, amely összeg beépülése jelentősen, 2—8,13 dollárral növelné meg a benzin árát gallononként.

A benzinüzemű gépjárművek használata nagymértékben hozzájárul a helyi légszennyezéshez.

Az 1. táblázat bemutatja a gépjárművekből származó szennyezőanyagok részesedését az Egyesült Államok összes kibocsátásában és azok káros hatásait.

Az autók füstje által okozott kár mértékét nehéz pontosan meghatározni, a közlekedési költségelemzésben jártas kutatók mégis megkísérelték. A szakértők egyértelmű összefüggést látnak az autók kibocsátása és az egyre gyakoribb egészségügyi problémák, illetve korai elhalálozás között. A jelentés 29,3—542,4 milliárd dollár közöttire becsüli évente ezeket az ellentételezés nélkül maradt egészségügyi költségeket, ami nem tükrözi kellőképpen egy emberi élet elvesztésének vagy megrövidülésének értékét. A rákos, a légúti megbetegedések (például asztma), a szemirritáció, mérgezés, az olajkutatással járó sérülések, mind jelentős összetevői az egészségügyi költségeknek. A részecskék, úgy mint a korom, fémszemcsék, por szervezetbe jutása komoly légúti problémákat okoz. Egy 1998-ban megjelent tanulmány kimutatta, hogy a korai elhalálozás kockázata 26%-kal nőtt a magas részecske-szennyeződéssel jellemezhető területek lakossága körében. (Union of Concerned Scientists, „Cars and Trucks and Air Pollution", 1998)

A gépjárműveknek tulajdonítható helyi levegőszennyezés a mezőgazdasági termelést is visszaveti (2,1—4,2 milliárd dollár), rontja a látási viszonyokat (6,1—44,5 milliárd dollár) és rongálja az anyagokat és épületeket, például savas esők formájában (1,2—9,6 milliárd dollár). A gépjárművek továbbá összefüggésbe hozhatók a következő környezetvédelmi problémákkal:

· globális felmelegedés (3—27,5 milliárd dollár),

· vízszennyezés (8,4—36,8 milliárd dollár),

· zajszennyezés (6—12 milliárd dollár),

· a hulladékelemek, gumiabroncsok, gépolaj és roncsautók nem megfelelő elhelyezése (4,4 milliárd dollár).

Ha a benzin valódi áráról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk azokról a társadalmi költségekről, amelyek a gépjárművek meghatározó szerepéből adódnak az amerikai kultúrában. Ezek közül a legérzékelhetőbb hatás a városok terjeszkedése. Az elemzett tanulmány a következőképpen csoportosítja és számszerűsíti a jelenséggel járó költségeket:

· a környezet pótlólagos rongálódása (58,4 milliárd dollár),

· a kulturális színhelyek esztétikumának csökkenése (11,7 milliárd dollár),

· társadalmi romlás (58,4 milliárd dollár),

· pótlólagos önkormányzati költségek (53,8 milliárd dollár),

· pótlólagos közlekedési költségek (145 milliárd dollár),

· elválasztó hatás (11,7—23,4 milliárd dollár).

Mivel a városi terjeszkedés „rejtett" költségként való meghatározása elég nehéz és részben szubjektív feladat, a CTA tanulmánya inkább visszafogottabb ebben a kérdésben, és a közlekedési költségelemző szakértők eredményei alapján „csak" évi 163,7—245,5 milliárd dollárra becsüli ennek a költségét.

A tanulmány végül felsorakoztatja az első négy kategóriába nem sorolható, de jól érzékelhető kedvezőtlen hatásait a benzinhasználatnak:

· a közúti torlódás miatti időveszteség (46,5—174,6 milliárd dollár),

· a balesetek ellentételezés nélkül maradt kárai (18,3—77,2 milliárd dollár),

· a parkolás támogatása (108,7—199,3 milliárd dollár),

· a biztosítók vesztesége az éghajlatváltozás miatt (12,9 milliárd dollár).

· az USA olajimport-függőségéből adódó pótlólagos 5—10,1 milliárd dollár költség, ami 7—36,8ra növekedhet egy váratlan nyersolajár-emelkedés esetén.

A 2. táblázat összefoglalja a gépjármű-, illetve benzinhasználattal járó, fentiekben leírt külső költségeket.

(A fenti adatok csak egyetlen évre vonatkoznak. Ha az elmúlt évek során felhalmozódott külső költségeket is beépítenék az árakba, akkor az itt kimutatott összeg többszörösét kellene fizetni a benzin megvásárlásakor. — A Szerk. megjegyzése.)

A tanulmány leszögezi, hogy az embereknek fogalmuk sincs, hogy autójuk használata mennyibe kerül nekik. Mivel a gépjárművezetők fejében ennyire alulértékelt a benzin, ezért szinte lehetetlen meggyőzni őket arról, hogy ritkábban használják autójukat, vásároljanak alternatív üzemanyagot fogyasztó járműveket, részesítsék előnyben és támogassák a tömegközlekedést, valamint ebből a szempontból is mérlegeljék, hová költöznek és hol dolgoznak.

Első lépésként tudatosítani kell az emberekben, hogy mennyit fizetnek azért, amit az USA benzinfüggősége okoz. Erre a legkiválóbb módszer az olajvállatoknak és a felhasználóknak adott kormányzati adókedvezmények, állami támogatások és védelmi támogatások eltörlése, valamint a benzinhasználat környezeti, egészségügyi és egyéb társadalmi költségeinek beépítése az üzemanyagárakba. Amennyiben a fogyasztók a benzinkutaknál egy dollár helyett a valódi árat, 5,6—15,14 dollárt fizetnének a benzin gallonjáért, nehéz lenne semmibe venni autófüggőségük káros hatását a nemzet biztonságára, a környezetre, az egészségükre és az életminőségükre.