kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A norvég oldószer-adó hatására visszaesett a felhasználás

Norvégiában 2000-ben adót vetettek ki a triklór-etilén és a perklór-etilén nevű rákkeltő oldószerek értékesítésére, aminek köszönhetően felhasználásuk több mint 80 százalékkal visszaesett.
A 2000-ben bevezetett, a triklór-etilénre és perklór-etilénre kivetett oldószer-adó a Norvég Statisztikai Hivatal jelentése szerint drámai mértékben csökkentette a felhasználásukat. A csökkenés olyan jelentős, hogy Norvégiában 1999 és 2001 között az összes rákkeltő, mutagén és toxikus vegyi anyag felhasználása (ide tartozik az említett két etilén származék is) 60 százalékkal kevesebb. A perklór-etilén (más néven tetraklór-etilén) 3as veszélyességű fokozatúnak minősített rákkeltő anyagnak számít, míg a triklór-etilént nemrég sorolták eggyel feljebb — azaz még veszélyesebbnek —, a 2-es fokozatba. Az előbbit főleg a vegytisztításban, míg az utóbbit a fémtisztításban használják. Mindkét anyag szerepel azon a listán, amiknek a felhasználását vissza kell szorítani.
A két oldószer értékesítésére kivetett adó 2000-től kezdődően radikálisan csökkentette az irántuk megnyilvánuló keresletet, így a felhasználást. A perklór-etilén esetében valószínűleg a vállalatok a termelés során visszafogták a csöpögéseket és elfolyásokat, valamint növelték az újrafelhasználást, azaz egyrészt javították a felhasználás hatékonyságát, másrészt helyettesítő anyagokat vezettek be. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy az adó előtti három év átlagához (1997—1999) képest 2000-ben a perklór-etilén értékesítése 89 százalékkal, 26 tonnára csökkent, míg a triklór-etilén értékesítése ugyanezen időszak alatt 83 százalékkal, 81 tonnára esett vissza.
A norvég oldószer-adó gyakorlatilag a magyarországi termékdíjnak felel meg. Magyarországon is működnek termékdíjak, nemrég éppen a festékek, lakkok, hígítók oldószertartalmára vetettek ki termékdíjat. Amennyiben a termékdíj mértéke elég ösztönző erőt biztosít, és a technológiai háttér is adott, úgy jelentős azonnali környezeti haszon származhat a bevezetésből. Mint azt a norvég példa is bizonyítja, a vállalatok a termelés során technológiai fejlesztésekkel radikálisan tudják csökkenteni az egyes környezetileg káros anyagok felhasználását, feltéve, ha eléggé ösztönözve vannak rá. A piacgazdaság keretei között az árviszonyok és az adminisztrációs előírások határozzák meg leginkább a termelés és szolgáltatás feltételeit, így amennyiben a környezetileg káros termelést, illetve szolgáltatást megdrágítjuk (pl. termékdíjat vetünk ki rá), a vállalati szektor az innováció révén ehhez az új feltételrendszerhez fog igazodni. A norvég oldószer-adó éppen azért lehetett ennyire sikeres, mert a hatékonyabb felhasználáshoz szükséges technológiai háttér a jelek szerint rendelkezésre állt, csupán az árviszonyokban tükröződő érdekeltség hiányzott. A norvég siker nagymértékben aláhúzza a megfelelő termékdíjak létjogosultságát, és újabb bizonyítékot kínál a környezetvédelmi adók (ökoadók) környezeti hatékonyságára.

Szabó Zoltán


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.