Lélegzet

Elengedhetetlennek tartjuk, hogy az április 10-ei első radioaktív gázkibocsátáshoz vezető, a közvélemény és a külföld elől április 17-éig elhallgatott, tényleges következményeiben mindmáig rejtegetett eseménysorozat lefolyásának kivizsgálását a Paksi Atomerőmű Rt.-től, az Országos Atomenergia Hivataltól — valamint az erőművi, illetve a tisztítási technológiát szállító orosz, német és francia üzleti köröktől — teljesen független, az EU vagy ENSZ megfelelő szakmai testülete által irányított eljárásban végezzék el.
Az üzemzavar előzményeinek és lefolyásának vizsgálatából a törvény előírása alapján ki kell zárni az OAH-nak azt a belső szervezeti egységét, az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatóságot, amely engedélyezte a — Pakson alkalmazott formájában még sehol a világon ki nem próbált — tisztítási technológiát (melynek engedélyét utóbb vissza kellett vonni), mert közigazgatási szerv a saját ügyének kivizsgálásában nem vehet részt. A törvény értelmében ugyancsak ki kell zárni a vizsgálatból a másodfokú hatóságot, azaz az OAH főigazgatóját, akinek kötelessége lett volna intézkedni az OAB NBI kizárásáról, de ezt elmulasztotta, és ennek következtében tőle az ügy tárgyilagos megítélése sem várható el.
Felettes szervként a kormány feladata, hogy a vizsgálat tárgyában eljáró köztisztviselőt vagy hatóságot kijelölje. A magyar államigazgatásban azonban nincsen olyan személy, illetve szerv, aki/amely alkalmas lenne az OAH-tól független vizsgálat lefolytatására.
Az OAH megtévesztette és folytatólag megtéveszti a médiát és a sajtót azáltal, hogy az erőműben zajló folyamatokat nem az ottani előzményeik és következményeik jelentősége alapján, hanem csupán a külső környezetbe kijutott, illetve azóta kikerülő radioaktív szennyezés mértéke alapján mutatja be, „jelentéktelen" hatásokról beszélve.
A közvélemény így mindeddig nem értesülhetett arról az „apróságról", hogy csupán a vakszerencsén múlott az, hogy a tisztítótartályban a felhasadozó kazettákból kihullott urán-pasztillák halmaza nem került ún. „kritikus állapotba", és nem indult el az ellenőrizhetetlen láncreakció, beláthatatlanul súlyos környezeti és egészségügyi következményekkel. Sem a technológiába, sem a munkálatok egyéb feltételeibe nem volt beépítve semmi olyan pótlólagos biztonsági elem, amely a paksiak és a tágabb környék lakosainak veszélyeztetetlenségét szavatolta volna, az erőmű dolgozói egészségéről és életéről nem is beszélve.
Az így előállt környezetveszélyeztetéssel összefüggésben felmerül a büntetőjogi felelősség kérdése. Ahogy felmerül azzal összefüggésben is, hogy megfelelő előzetes számítások nélkül, valamint az ilyen esetekben szükséges többszörös biztonság — többkörös hűtési és ellenőrzési rendszer kiépítése és más feltételek — előírása nélkül engedélyezték a kellő üzemi referenciákkal nem rendelkező tisztítási technológia munkába állítását.
Elfogadhatatlannak tartjuk az eseménysort kísérő politikai felhangokat. A kérdés átpolitizálódása megakadályozhatja, hogy a tisztítási folyamat során használhatatlanná vált blokk, valamint az évek óta alkalmazott hibás karbantartási (dekontaminálási) technológia által károsodott másik két blokk további sorsát illetően objektív alapokra épülő, megnyugtató döntéseket lehessen kialakítani.

BOCS Alapítvány
CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület
Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület
E-misszió Egyesület
Energia és Környezet Alapítvány
Esztergomi Környezetkultúra Egyesület
Gaja Környezetvédő Egyesület
GATE Zöld Klub Egyesület
Greenpeace
Hajdúböszörményi Ifjúsági Természetvédő Kör
Hermann Ottó Természetvédő Kör
Hulladék Munkaszövetség
Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata
Lanius Természetvédelmi Egyesület
Levegő Munkacsoport
Magyar Természetvédők Szövetsége
Nimfea Természetvédelmi Egyesület
Nők a Környezetért és Egészségért
Reflex Környezetvédő Egyesület
Rügyecskék Ember- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány
Védegylet
Zöld Akció Egyesület