A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Áramlástani Tanszéke Kármán Tódor Szélcsatorna Laboratóriumában 2003. május 14-én dr. Lajos Tamás tanszékvezető egyetemi tanár ismertette azoknak a szélcsatorna-vizsgálatoknak az eredményeit, amelyeknek célja az volt, hogy meghatározzák a Ferencvárosi Millenniumi Városközpont építményeinek hatását légszennyezettség terjedésére.

Jelentős eredménynek tekinthető, hogy végre megtört a jég, és a beruházók — a Levegő Munkacsoport javaslatára — önként vállalták a vizsgálatok finanszírozását. Remélhető, hogy az első lépés után hamarosan Magyarországon is természetessé válnak a klímavizsgálatok a várostervezésben.

A rendszerváltás után ugyanis a városklíma-kutatások gyakorlatilag megszűntek hazánkban, miközben folyamatosan nő mind a lakosság, mind az üzleti szféra érzékenysége a környezettel kapcsolatban. A városi környezet állapotát a közlekedési terhelések csökkentése mellett leginkább az épülettömegek és az ápolt zöldterületek kedvező kialakításával és arányával befolyásolhatjuk. Az Európai Unió tagországaiban magától értetődik, hogy a szabályozási tervek illetve az építési jogok elkészítése előzetes városklíma-vizsgálatok alapján történik. Csak a korszerű vizsgálatokra támaszkodó szabályozás, valamint épület- és tértervezés teszi lehetővé, hogy az új beruházások ne vágják el az átszellőzési folyosókat, és ne okozzanak hőszigeteket, valamint kiemelkedően magas helyi légszennyezettséget. Ugyanaz a beépített légköbméter igen eltérő környezeti állapotot okozhat, attól függően, milyen az épület tagolása, magassága, tengelyiránya és egyéb jellemzői.

A május 14-én ismertetett szélcsatorna-kísérletek és számítások alapján tudni lehet, miként változnak a légszennyezettségi arányok a körzetben az épületek elkészülte után akkor, ha legalább gyenge légmozgás tapasztalható. A vizsgálatok több, az építészek, a város- és tájtervezők által alig ismert minőségi és mennyiségi összefüggést tártak fel. Például kimutatták, hogy a különböző irányú szelek honnan hová fújják, és mikor emelik fel kedvező módon a szennyezést az épületek fölé a Soroksári úttól keletre fekvő ferencvárosi területen, hol kell elterelni a szennyezést az új épületek homlokzata elől, és mikor csökkentik kedvezőtlenül az új épületek a légmozgást. Mindezek az új ismeretek a későbbiek során is hasznosíthatók lesznek.

Értelemszerűen a szélcsatorna-kísérletek — ahogyan azt az előadás is jelezte — nem adnak választ arra, mi történik szélcsendes időben a területen. Ilyen idő van a fővárosban az év 12—16 százalékában, vagyis mintegy 1000—1200 órán át. Ilyenkor a szennyezettség feldúsul. Ennek arányait és eloszlását numerikus szimulációval (a területre vonatkozó geometriai, meteorológiai és szennyezettségi adatok számítógépes programokon futtatásával) lehet meghatározni.

Mivel az építési jogokat a területre még a vizsgálatok előtt kiadták, a kapott eredmények elsősorban a parkok, közterületek kedvezőbb kialakításában segíthetnek. A légszennyezettségnek a meglévő, valamint az új létesítmények hatására várható alakulása további beavatkozásokat indokol — elsősorban a Soroksári út forgalmának egyéb szempontból is ésszerű csillapítását, valamint nagyszámú fa ültetését.

Városaink, létesítményeink nemzetközi versenyképességét javíthatjuk a kedvezőbb környezet kialakításával. A meteorológia és a kapcsolódó tudományok ebben sokat segíthetnek. A Levegő Munkacsoport számos szakértővel együttműködve a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő javaslatot dolgoz ki, hogy a jövőben a városklíma-vizsgálatok helyet kapjanak a szabályozási és építési tervek előkészítésében. A munkához a kutatási keretéből a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium is hozzájárul.