kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Kortyintások

Ivóvíz I.
Spanyolország jónéhány éve az EU tagja, és mind a mai napig az egyik legnagyobb kedvezményezettje a közösségi támogatásoknak. Meglepett, hogy a Spanyolországba készülő ismerősömet figyelmezteti az utazási iroda, hogy ne igyon sehol csapvizet, sőt, érzékenyebbeknek még fogmosáshoz sem ajánlják.
Magyarországon egyelőre alig akad hely (különösen nem a turisták által látogatott vidékeken), ahol nem lehetne csapvizet inni. Miért mégis minket köteleznek arra, hogy mintegy 300 milliárd forintos beruházással csökkentsük vizeink (természetes) arzéntartalmát az EU bürokrácia által meghatározott szintre?
Mi áll e megállapodás mögött? Netán az, hogy az EU központ már nem tudja a 15 tagországot kénye-kedve szerint irányítani, ezért most a gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező tíz új belépőt tanítja móresre?
Ivóvíz II.

Magyarországon versenyképességi és szociális okokra hivatkozva a köbméterenként 255 forint feletti vízárat nem a felhasználó, hanem a költségvetés fizeti meg a vízműveknek. A drágaság oka lehet szezonális igény (üdülőövezetekben) vagy korábban kiépített kapacitások gazdaságtalan működtetése (elnéptelenedett vidéken, bezárt nagyüzemek körzetében).
Kíváncsi lennék, hogy gondoskodnak-e az ottani hatóságok és vízművek adóforintjaink kíméléséről?
Vajon ezekben a térségekben kidolgoztak-e
  • ösztönző tarifarendszert,
  • víztakarékosságot szolgáló helyi előírásokat (komposzt-illemhely, víztakarékos berendezések),
  • a csapadékvíz, szürkevíz hasznosítását szolgáló műszaki megoldásokat?
Tudják-e pontosan az ott élők és vállalkozások, hogy meddig és mennyivel támogatja az ország az ő vízhasználatukat?
Hosszan friss? Dehogy! Mindig friss!

Nemrégiben egy agrárértelmiségi találkozón azt találtam kérdezni belvárosi anyuka minőségemben, hogy miért kell 2004 januárjától igen szigorú, új tejszabványokat bevezetnünk? Évek óta úgyis csak csökkent táplálkozásélettani értékű, a „megengedettnél nem több” idegen anyagot tartalmazó, ultrapasztőrözött „tejet” és tejterméket tudok a gyerekeimnek adni, hacsak szombatonként nem zarándokolok el valamelyik messzi biopiacra.
A hallgatóságból ekkor jelentkezett egy 540 állatot tartó tehenészet tulajdonosa, hogy ma már minden átlagos élelmiszerboltban lehet biotejet kapni. A visszaúton betértem az egyik nagyobb élelmiszerboltba, és – porig sújtva a szégyentől – felfedeztem a diabetikus kekszek és hasonló szárazáruk társaságában egy alsó polcon a BIOTEJET. Pontosan olyan volt, mint ahogy azt egy környezettudatos háziasszony (láz)álmában elképzeli: tetrapak csomagolás, az egyik oldalt teljesen betöltő felsorolás arról, hogy mit nem tartalmaz az a tej, illetve mit nem kapott a tejelő tehén. A legnagyobb figyelmesség a gyártó részéről azonban a főoldalon volt: a több hónapos szavatossági idő.
Kérdezem magamtól, hogy ha már most is ennyi higiéniás jótéteményben részesülünk az élelmiszerfeldolgozók részéről, akkor miért kell újabb, mintegy 95 ezer állattal csökkentenünk az amúgyis igen alacsony tehénállományunkat? (A kevés állatot tartó gazdáknak ugyanis lehetetlen lesz beszerezni a sokmilliós berendezéseket, és eleget tenni a kis- és nagygazdaságra azonos formában előírt nyilvántartási kötelezettségeknek.) Miért kell az utolsó tejcsarnokokat is bezárnunk, hogy még az esélyét is kizárjuk annak, hogy a vidéki kisiskolások az adónkból egyszer ismét ingyen tejet kaphassanak reggelire, kannából (nem pedig méregdrága, a hulladékhegyet gyarapító műanyagpohárban)? Világos programokkal, az agrármarketing és kommunikációs tevékenységek hatékonyságának javításával el kellene érni, hogy a kistermelők a szelídebb termeléssel és feldolgozással továbbra is megtalálják a számításukat a mezőgazdaságban.
Ez év tavaszán Brüsszelben egy kerekasztal-beszélgetésen angol kollegák azt találták mondani, hogy ők már teljesen elrontották a túlzott urbanizációval az országukat, nekünk csatlakozóknak még lenne lehetőségünk, hogy a vidéki lakosság arányának megőrzésével fenntarthatóbb struktúrát alakítsunk ki.

Beliczay Erzsébet


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.