kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Még egyszer az idős fákról…

Az utóbbi időben egyre több olyan szakvélemény jelenik meg a sajtóban, miszerint Budapest fái elöregedtek, vagyis ideje lecserélni azokat. Azokra a fákra, amelyek védelmében többször is szóltunk, szakmai konferenciákat rendeztünk, tulajdonképpen nem is találó az „idős” jelző, amennyiben ez alatt bizonyos fokú szervezeti öregedést értünk, mint az emberek, vagy állatok esetében.
Fák esetében inkább a „koros” jelzőt kellene alkalmazni, mert a fa „szervezete” évei gyarapodásával inkább erősödik. Gyökérzete, mellyel táplálkozik, mind terjedelmesebbé válik, a talajvízzel való kapcsolatának köszönhetően aszályos nyarakat öntözés hiányában is egyre nagyobb biztonsággal vészel át. Lombkoronája három dimenzióban terebélyesedik, ezért évente egyre növekvő arányban gyarapodik az emberi élet számára is értékes asszimiláló, a levegő minőségét javító levélfelülete.

A fákat veszélyeztető betegségek pedig a fiatal fákat éppen úgy megtámadhatják, mint a korosabbakat, sőt, a szennyezett környezetre a fiatal fák sokkal védtelenebbül reagálnak.
Több esetben voltunk szomorú tanúi fiatal fasorok kipusztulásának.
Ezt a cikket szeptember végén írom, hosszú, forró, kegyetlenül száraz nyár után, amikor az öntözetlen zöldterületek füve szürkévé égett, fasorok fiatal fái zsenge kis lombjukat barnává száradva vesztették el, de gyönyörűen zöldelltek azok a lakótelepi nyárfák, amelyeket még nem vágtak ki, és a budapesti körutak sérült törzsű, koros platánjai diadalmasan emelték magasba élő, tömör, a beköszöntő ősz színeit még alig sejtető zöld koronájukat a kopott házfalak előtt.

Igaz, hogy ezek a fasorok nem egységesek. De ennek nem csak a 40–60 évvel ezelőtt telepített koros fák egy részének az idők során történt kihalása és kivágása az oka, hanem az is, hogy a kiegészítésként ültetett előnevelt fákat többször kell pótolni, mert nagy részük a környezeti ártalmak miatt már egy-két év után elpusztul.
Nemrég egy lakossági fórumon hatósági vezető ember részéről elhangzott, hogy a lakótelepeken az idős polgárok szeretik a zöldet, míg a fiataloknak mind több parkolóhelyre van szükségük. Azonban a Levegő Munkacsoporthoz fakivágások miatt beérkező kétségbeesett panaszok bejelentői között sok a fiatal, és sokan közülük áldozatokra is hajlandók a fák érdekében.
A „nyárfa akció” már évekkel ezelőtt elkezdődött. Egyes kerületek önkormányzatai fokozatosan cserélik le őket, de éppen ez év nyarán olvashattuk, hogy Pesterzsébeten 1200 nyárfából 900-at ítéltek kivágásra.
A nyárfákat és zöldjuharokat 30-40 évvel ezelőtt nagy előszeretettel telepítették Budapesten, mivel viszonylag gyorsan növekedtek, látványos, élénk-zöld, sűrű lombozatukkal díszítve a sivár lakótelepeket. Szakemberek szerint városi viszonylatban optimális életkoruk 40 év, de a rámenősebb parkfelújítók csak 20-25 évet engednének meg számukra.
Kivétel nélkül minden önkormányzati szakember azt vallja, hogy a nyárfák kifejezetten életveszélyessé váltak a mostani életkorukra. Ellenérveinkre a hivatali szakemberek mindig tudnak olyan saját maguk által tapasztalt példákat említeni, amikor „csúnya, gonosz, öreg fák” kárt tettek drága autóban, majdnem agyoncsaptak kisgyermeket stb.
Valóban, rendszeres időközökben egyenként meg kellene vizsgálni a fákat, hiszen vannak megbízható módszerek, eszközök, melyekkel esetleges balesetveszélyességük megállapítható. A Levegő Munkacsoport tavaly sajtótájékoztatót rendezett az idős fák védelméről, ahol a Szent István Egyetem Budai Karának szakemberei bemutattak ilyen eszközöket, és a sajtó megjelent képviselői előtt ismertették az egyetemen ilyen irányú képzést nyújtó lehetőségeket.
A vizsgálat nélküli, tömeges fairtást legalább annyira veszélyesnek tartjuk, mint a balesetveszélyes fák észrevételének elmulasztását.
Fontos lenne, hogy az önkormányzatok nyilvántartásuk alapján mérjék fel a kivágni tervezett fák lombkorona-tömegét (életkor és fajta alapján hozzávetőlegesen kiszámítható), és viszonyítsák a környéken lévő többi fa lombtömegéhez.

A döntésnél figyelembe kellene venni, hogy erősen szennyezett levegőjű városunkban milyen arányban engedhetjük meg a lombmennyiség csökkentését. Számításba kell venni, hogy a pótlásként ültetett, érzékeny, rendszerint korai kiszáradásuk miatt többszöri cserére szoruló fiatal egyedek ritka levélzete hosszú évtizedekig még összeadva sem helyettesíti egy 30–50 éves, vagy idősebb fa lombkoronájának hasznos tevékenységét.
A szakemberek és parktervezők munkáját tiszteljük, de kérjük, tartsák szem előtt a fenti tényezőket, és csak a valóban balesetveszélyes fák felett mondjanak ítéletet.
A parkok felújítása ne jelentse feltétlenül az összes ott lévő koros fa lecserélését! Ez – amellett, hogy pazarlás – a helyi mikroklíma és a levegő minősége elleni merénylet.
Esztétikai értéket a meglévő egyedek részbeni megtartásával, kiegészítésével is létre lehet hozni.
Nem szabad megfeledkezni a lakókról sem, akik számára otthonuk környezetét, sok esetben a lakásuk ablakából nyíló kilátás részét képezik a koros fák.
Szeretnénk, ha valamennyi önkormányzat kötelességének érezné, hogy időben értesítse a tervezett fakivágásokról a környék lakóit, és a nagyobb arányú ilyen akciók tervezése előtt lakossági fórumot is tartson, fogadja és méltó módon válaszolja meg az érintett emberek észrevételeit. Valószínűleg így kaphatott kegyelmet Pesterzsébeten a kivágásra ítélt nyárfák egy része.

Schnier Mária


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.