Nemrég egy reklámszakember azt kérdezte tőlem, hogy mi bajuk a zöldeknek az óriásplakátokkal. Már írtunk erről dicsérően, amikor a Felvonulási téren először rendezték meg az azóta is nagy népszerűségnek örvendő plakátkiállítást, illetve rosszallva, amikor a Ferihegyi repülőtérre vezető fasor fáit az óriásplakátok kedvéért brutálisan megcsonkították. Szívesen szóba hozzuk ismét, természetesen nem az összes „zöld” nevében, hiszen erre nincs felhatalmazásunk. Igenis van bajunk az óriásplakátokkal, mert hatékony eszközei az ostoba fogyasztói minták elterjesztésének. Nem hisszük azonban, hogy a közeljövőben ezen változtatni tudnánk. Lenne azonban két kívánságunk. Az egyik az, hogy a bárgyú és igénytelenül kivitelezett „üzenetek” helyett legalább minél több szellemes, kulturált plakátot nézhessünk, ha már nem lehet csukott szemmel járkálni a világban. A másik pedig az, hogy az évi mintegy kétszáz milliárd forintos reklámkiadás adójából minél több társadalmi célú reklám szülessen, mégpedig hasonló igényességgel elkészítve, mint amilyeneket a világmárkák megrendelői várnak el a szakmától.