kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Bölcs libák


Mikola Klára a Lélegzet főszerkesztője. Kezdetektől fogva tagja és alkalmazottja a Levegő Munkacsoportnak. A környezetvédelemhez kapcsolódó legkülönbözőbb témákban ír cikkeket és készít interjúkat, de talán legszívesebben – a mesét nem számítva – az életmód, egészség, értékrend témakörökben.
Nemrég hallottam egy Egyesült Államok-beli vadlúdcsapatról, amelyik rendszeresen dézsmálta egy farmer szójaültetvényét. Egyik évben viszont a szokásos helyen nem nyúltak a szójához, hanem egy távolabbi táblát kezdtek ki. Hogy mi volt az oka? Mint utóbb kiderült, a gazda abban az évben génmanipulált szóját vetett arra a területre, azért nem kellett a ludaknak. Talán abban az évben kisebb lett a kára a gazdának, de azért elgondolkozhatunk azon, vajon jó-e az, ha a választási lehetőséget nélkülöző háziállatok vagy az emberek elé kerül ugyanez a szója?
Az Egyesült Államokban a génkezelt termények lényeges hányadát alkotják a termésnek, és ezeket nem jelölik, tehát a helybéliek tudtukon és szándékukon kívül bármikor fogyaszthatnak ilyeneket. Európa országaiban viszont továbbra is tartja magát az az álláspont, hogy mindenkinek jogában áll választani, ezért a génmanipulált élelmiszerek jelölése kötelező, illetve egyszerűen tilos forgalomba hozni azokat.
Vagyunk-e olyan okosak, mint a libák? Ki tudjuk-e választani, hogy mi a jó nekünk? Ránézésre biztosan nem ismerjük meg a génmanipulált terméket, sem az olyan elemeket tartalmazókat, amelyek rákkeltőek, vagy más módon ártalmasak. Csupán akkor lepődünk meg, ha utánanézünk, mi mindent rejtenek magukban a csomagoláson feltüntetett, oly ártatlannak tűnő E-számok.

Sokszor nehezen választunk a frissen szedett szabolcsi alma és a kombidobozos almalé között is, vagy a csupán öt-hat alkotóanyagot tartalmazó házi sütemény és a ki-tudja-miből-készült műszínű bolti édesség között. Az lenne az igazán kedvező, ha az élelmiszerboltokban csupa olyan dolgot árulnának, amelyek bizonyosan az egészségünket szolgálják.
Gyerekkoromban ebéd előtt mindig elrágcsáltunk egy-egy répát vagy karalábét. Ma már a nyers zöldség csak úgy szalonképes, ha megszabadult a természetes alakjától, és le van öntve valamiféle ismeretlen eredetű, E-számokkal kellően ellátott löttyel.
Tudunk-e jól választani abban, hogy mit akarunk enni, vagy hogy hol és hogyan akarunk élni, milyen lakást szeretnénk, mivel akarunk közlekedni? És vajon valóban magunk döntünk?
Vajon mi is határozza meg a döntésünket? A minták, amelyekkel találkozunk, és az életfelfogásunk, ami szintén gyerekkori minták befolyása alatt alakult ki. Mégis van rá lehetőségünk, hogy azt mondjuk, ezt nem akarom, hanem azt akarom, mert így ésszerű és egészséges. Mert legbelül érezzük, hogy hogyan kellene élnünk.
Ehhez persze bölcsnek kell lennünk. Legalább annyira, mint a libáknak.

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.