Nap mint nap tapasztaljuk, hogy valami nincs rendben az időjárásunkkal. Szokatlanul forró nyarak, túl hirtelen bekövetkező hőmérséklet-változások... A nemzetközi szaksajtó ömleszti híreit a globális felmelegedésről, a mi meteorológusaink viszont továbbra is kétkedő álláspontot vallanak. Mindenesetre, mint tudjuk, a tavaly nyáron katasztrofális volt a szárazság, és a valaha mediterránnak számító énekes kabóca vígan perregett a budai hegyekben...

Épp ideje hát, hogy felzárkózzunk azokhoz az országokhoz, ahol nem csupán a környezetvédő civil szervezetek próbálják felhívni a figyelmet a bajokra és az intézkedések halaszthatatlanságára.

Az 1992-es Riói konferencián három nemzetközi környezeti egyezmény nyert általános politikai támogatást: a Biológiai Sokféleség Egyezmény, melynek fő célja a biológiai sokféleség megőrzése; az Egyezmény a sivatagosodás és aszály elleni küzdelemről; és az Éghajlatváltozási Keretegyezmény, melynek célkitűzése az emberi tevékenységek során a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése oly módon, hogy jelenlétük ne érjen el a földi környezetre veszélyes mértéket. Ennek érdekében a fejlett és fejlődő országoknak a közös, de megkülönböztetett felelősség elve alapján kell mérsékelniük az éghajlatváltozást kiváltó tevékenységeiket.