kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Az olajoshordó legalján

Az Egyesült Királyság kormánya jóváhagyta annak az új kőolajmezőnek a kiaknázását, amelyhez hasonló nagyságú lelőhelyet legalább tíz éve nem tártak fel brit területen.

Minden nemzedéknek megvannak a tabui. Mi nem akarjuk tudomásul venni, így nem is beszélünk arról, hogy kifogyóban van az a természeti erőforrás, amelyre az életünket alapoztuk. Ám ha azt is elárulom, hogy ez a bizonyos „hatalmas” új kőolajmező éppen 5 napig lesz képes olajjal ellátni a világot, akkor érzékelhetjük csak, hogy mekkora tragédia lesz akkor, ha nem teszünk valamit.
Az olaj ugyan nem fog eltűnni bolygónkról, csak a megmaradó készletek kiaknázása válik egyre nehezebbé és költségesebbé. Nincs olyan hozzáértő ember a szakmában, akinek bármi kétsége lenne afelől, hogy a világ kőolajtermelése hamarosan eléri csúcspontját. Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma úgy számol, hogy az olajkitermelés csak 2037 körül tetőzik majd. Az USA Energiaügyi Tájékoztató Hivatala azonban elismerte, hogy a kormány meghamisította az adatokat.
Sok elemző ugyanis nem ennyire derűlátó. Colin Campbell kőolaj-geológus számításai szerint a világtermelés 2010 előtt eléri csúcspontját. Kenneth Deffeyes geofizikus augusztusban úgy nyilatkozott, hogy „99 százalékban meg van győződve” arról, hogy a Föld összesített kőolaj-kitermelése már 2004-ben eléri a maximumot. Abban az esetben is, ha az optimisták becslései bizonyulnak helyesnek, a mai középkorúak többsége még meg fogja élni azt az időt, amikor az emberiség a legutolsó olajtartalékait kényszerül igénybe venni.
Az olajkínálat csökkenni fog, de a globális kereslet nem. Ma 76 millió hordó olajat égetünk el naponta, de 2020-ig ez a mennyiség 112 millió hordóra emelkedik. Ha csökken a kínálat és nő a kereslet, akkor az olaj ára az egekbe szökik majd.
Az áremelkedéssel azok a gazdasági ágazatok, amelyek ma csaknem teljes mértékben a nyersolajtól függenek (elsősorban a közlekedés és a mezőgazdaság), kénytelenek lesznek szűkíteni tevékenységüket. Tekintettel arra, hogy a kőolaj elégetése által kiváltott éghajlatváltozás felforrósítja bolygónkat, ez nem is tűnik olyan kedvezőtlen fordulatnak. A gond az, hogy az életünk ezer szállal kötődik az olajgazdasághoz. Terjeszkedő elővárosaink gépkocsik nélkül működésképtelenek. A magas olajárak magas élelmiszerárakat eredményeznek, ami ahhoz vezethet, hogy a világ növekvő népességének nagy része éhezni fog. Ezeket a problémákat tovább súlyosbítja az olaj-árszint és a munkanélküliek aránya közötti közvetlen összefüggés. Az Amerikai Egyesült Államok utolsó öt gazdasági visszaesését az olajárak emelkedése előzte meg.
Az olaj természetesen nem az egyetlen üzemanyag, amellyel járműveket lehet működtetni. Számos helyettesítő anyagot ismerünk, ám ezek ma jelentősen drágábbak, mint a nyersolaj. Kőolaj nyerhető ki szurokföldből és olajpalából, de az alkalmazott eljárás a legtöbb esetben csaknem annyi energiát igényel, mint amennyit felszabadít, ráadásul óriási tömegű mérgező anyagot (hulladékhegyeket és -tavakat) hoz létre. A földgáz kedvezőbb választási lehetőséget jelent, de elképesztően költséges új üzemanyag-infrastruktúrát kellene kialakítani ahhoz, hogy az olajról áttérjünk a gázzal történő meghajtásra. A földgázra természetesen ugyanazok a korlátok érvényesek, mint a kőolajra. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi felhasználási ütemmel számolva a világ körülbelül 50 évre elegendő készlettel rendelkezik. Ha azonban a földgáz átvenné a kőolaj szerepét, a források sokkal hamarabb kimerülnének.
A járművek meghajtására tüzelőanyag-cellákat is használhatunk, amelyek hidrogénnel működnek. A hidrogént a víz villamos árammal történő felbontásával állítják elő – de az itt felhasznált energiát is meg kell termelni valahol. Ahhoz, hogy az Egyesült Államokban ezzel a módszerrel minden személygépkocsit feltöltsenek, az országos villamosenergia-hálózat jelenlegi kapacitásának négyszeresére lenne szükség. A szén elégetése nagyon sok szennyezőanyag kibocsátásával jár, az atomenergia pedig amellett, hogy drága, halálos veszélyeket is hordoz. Ha a Földünkön használt gépkocsikat szél- vagy napenergiával akarjuk működtetni, akkor nagyobb beruházásra van szükség, mint amit bármely civilizáció valaha is megvalósított. A legújabb tanulmányok arra engednek következtetni, hogy a szivárgó hidrogén károsíthatja az ózonréteget, és fokozhatja a globális felmelegedést.
Ha mezőgazdasági terményekből állítunk elő dízelolajat vagy metanolt, az többé-kevésbé járható út a kinyerhető energia szempontjából, de azzal járna, hogy a jelenleg élelmiszer-termelésre használt termőföldeken a jövőben üzemanyagot termelnénk. Hozzávetőleges számításaim szerint ahhoz, hogy az Egyesült Királyságban használt gépkocsikat repcemagolajjal üzemeltessék, olyan nagyságú szántóföldekre lenne szükség, mint egész Anglia.

Létezik egy olyan szóba jöhető megoldás, amit úgy tűnik, senki nem vett még észre azok közül, akik a küszöbön álló olajválságról írtak. Olyan technikáról van szó, amivel a brit és az ausztrál kormány jelenleg kísérletezik: ez a szén föld alatti elgázosítása. Ez a furcsa kifejezés annyit jelent, hogy meggyújtják a túlságosan mélyen fekvő vagy túlságosan nagy költséggel kibányászható szénrétegeket, és felfogják a kiáramló gázt. A módszer borzalmas következményekkel járhat. Felhasználhatóvá válik ugyan több trillió tonna szén, ami egyébként nem lenne kiaknázható, azonban az ezt követő globális felmelegedés valószínűleg kipusztítaná az életet a Földön.
Másképp fogalmazva tehát úgy tűnik, az emberiség bajban van. Vagy megkaparintunk minden hozzáférhető fosszilis tüzelőanyag-forrást, és ezek elégetésével felforrósítjuk bolygónkat, aminek nyomán összeomlik a civilizációnk, vagy kifogyunk az energiaforrásokból, és ezért omlik össze a földi civilizáció.
Az egyetlen ésszerű válaszlépés csakis az lehet, hogy átalakítjuk városainkat, mezőgazdaságunkat és egész életformánkat. Ez azonban nem valósítható meg erőteljes politikai nyomás nélkül. Itt viszont az a bökkenő, hogy a megszorító intézkedések bevezetéséért még soha senki nem emelte fel a szavát. Az emberek rendszerint azért vonulnak az utcára, hogy többet fogyaszthassanak, és nem azért, hogy kevesebbet. Ha olyan helyzet állna elő, hogy egy új étkészlet és az emberiség fennmaradása között kellene választani, gyanítom, hogy a legtöbb ember az új étkészlet mellett döntene.
Mindezek figyelembevételével egyszerűen nevetséges az a nézet, hogy az Irak elleni háborúnak semmi köze nem volt az olajhoz. Az Egyesült Államok azért támadta meg Irakot (amely a jelek szerint nem rendelkezett tömegpusztító fegyverekkel és nem fenyegetett más országokat), és nem Észak-Koreát (amely erőteljes nukleáris fegyverkezési programot folytat, és nyíltan kérkedik azzal a szándékával, hogy mindenki mást felrobbantson és a másvilágra küldjön), mert Irak rendelkezett valamivel, amire az USA-nak szüksége volt. Ebből az egy szempontból Bush és Blair valóban arra a napra készül, amikor az olajtermelés eléri csúcspontját. Teszik ezt oly módon, hogy más nemzetek tartalékait próbálják megszerezni.
George Monbiot
A Föld népessége megkétszereződött 1950 óta, a fogyasztás még ennél is gyorsabban nőtt. Az olajfogyasztás hétszeresére emelkedett az elmúlt 50 év alatt. A húsfogyasztás, a tengeri halászat és az üvegház-hatású gázok kibocsátása legalább megnégyszereződött. Az édesvíz-felhasználás hatszorosára nőtt az elmúlt évszázadban. Egy nemrégiben készült felmérés szerint az emberiség 20 százalékkal több természetes forrást aknáz ki, mint amennyit a Föld biztosítani képes. A gazdagok és szegények közötti szakadék egyre növekszik és egyre láthatóbbá válik. A világ lakosságának közel 30 százaléka rosszul táplált, és az emberiség közel kétharmada kevesebb mint két dollárból él naponta. Mégis a világ lakosságának leggazdagabb egy százaléka ugyanannyit fogyaszt, mint a legszegényebb 44 százaléka.

(The Guardian)


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.