— Miért van szükség az EU agrárpolitikájának újragondolására?
— Az Európai Unió agrárpolitikája úgy épült fel korábban, hogy a támogatások túlnyomó része közvetlenül a termelést ösztönözte. A jelentős átrendeződés a 90-es évek elején indult, amikor is egyre nagyobb szerepet kaptak a tájfenntartást és környezetgazdálkodást szem előtt tartó támogatások. Hiszen semmi sem indokolja a közvetlen termeléstámogatást, amikor Európa nyugati felén túltermeléssel és a vele együtt járó értékesítési gondokkal küzdenek. Ezért végre előtérbe kerülhetnek a mezőgazdaságnak azok a funkciói is, amelyeket a piaci verseny nem tudott ösztönözni, fenntartani. Hiszen a tájfenntartás, a környezetvédelmi támogatás nélkül nem kifizetődő, így a piaci rendszerben nem is érdeke a gazdálkodóknak. Ugyanakkor a társadalom szempontjából nagyon fontos. Most épp ez az átrendeződés történik az EU agrárpolitikájában, ahol a termelésről a mezőgazdaság második, ökoszociális pillérjére helyeződik át a hangsúly. Hiszen a multifunkcionális mezőgazdaságnak csak egy része az élelmiszercélú termék-előállítás. A tájfenntartással kapcsolatos funkció legfontosabb eleme, hogy az élőhelyek és az élőlények száma ne csökkenjen tovább, hiszen az ipari, nagytáblás szántóföldre épülő mezőgazdaság csökkentette a fajszámot. Amit pedig leginkább kiemelnék, az a mezőgazdaság foglalkoztatási funkciója, azaz társadalmi szerepe. Megfelelő támogatásokkal ugyanis vissza lehetne fordítani azt a negatív folyamatot, hogy egyre kevesebb ember állít elő egyre nagyobb értéket. Ez azt jelenti, hogy a vidéki lakosság egyre inkább kiszorul a mezőgazdálkodásból, és munka nélkül marad.
— Mi vár a magyar mezőgazdaságra májustól, ha EU tagok leszünk?
— Arról rengeteget beszéltek, hogy közvetlen termelésre kevesebb támogatástfogunk kapni, mint a jelenlegi tagok. Arról viszont kevés szó esik, hogy a 2. pillérre (azaz a tájfenntartásra és a vidékfejlesztésre) kapható támogatásokból nagyobb arányban részesülhetünk, mint a mostani tagállamok. De ezek nem normatív támogatások. Mert míg az úgynevezett első pillérre, vagyis a közvetlen termelésre a területek arányában kapjnak pénzt a gazdálkodók, addig a második pilléres támogatások elnyeréséhez komoly feltételeknek kell megfelelni. Különféle programokat kell beindítani, s ha ezeket az EU megfelelőnek találja, akkor 80 százalékban fedezi a magyar gazdák költségeit.
— Hol tartunk most ezeknek a programoknak a kidolgozásában?
— Magyarország különleges helyzetben van a csatlakozandó országokkal szemben. Hazánkban már 2002-ben elindult az úgynevezett agrárkörnyezetvédelmi program. Két évvel ezelőtt 2,5 milliárd forintos költségvetéssel, tavaly már 4 milliárd forinttal gazdálkodott ez a program. Sőt idén 18 milliárd forintot irányzott elő a tárca.Ha minden jól megy, akkor ennek 80 százalékát már az EU fedezi, és 20 százalékát kellene saját forrásból biztosítani.
— Mégis folyamatosan ostorozzák az agrártárcát, hogy rosszul taktikázik az EU agrártámogatás ügyében.
— Mert úgy látja több civil szervezet, hogy az agrártárcának még mindig vannak félelmei a vidékfejlesztéssel kapcsolatban. Úgy tűnik, mintha a többfunkciós mezőgazdaságnak csak az első szeletét tartanák szem előtt, és csupán a termelés versenyképességét kívánnák növelni. Az FVM vezetői például a vidékfejlesztést szociálpolitikai feladatnak tartják. Pedig egy ökoszociális program is sok pénzt hozhatna a magyar mezőgazdaságnak, és megoldhatná egy-egy térség szociális problémáit is, azaz csökkenthetné a munkanélküliséget. Az agrárkörnyezetvédelmi programunk nagyszerű dolog, de nem szabad elszalasztani a további EU-s támogatásokat sem. Hiszen például a szociálpolitikai EU-s támogatás töredéke az agrártámogatásoknak, és ha az állam befektetne különböző mezőgazdasági programokba, akkor ez többszörösen megtérülne a jövőben.
— Miért találnak folyamatosan süket fülekre ezek a „civil” javaslatok?
— Hiányoznak az alulról építkező politika hagyományai Magyarországon. Mindegy melyik politikai párt van hatalmon, nincs kultúrája hazánkban annak, hogy a független szervezetek, szakemberek tanácsait, javaslatait meghallgassák és beépítsék döntéseikbe. A tárcák úgy gondolják, hogy ők majd az íróasztal mellett kitalálják, mi lenne jó az embereknek és az országnak. Jó esetben megmutatják elképzeléseiket a civil szervezeteknek, ám nem látom a döntés metodikáját. Remélhetőleg elolvassák a beadványainkat, de javaslatainkra nincs közvetlen reakció, pedig egy jól működő kormányzati szektornak elég lenne csupán a civil szféra kezdeményezéseit koordinálni. E téren komoly lemaradásokat látok.
— Visszatérve az agrárkörnyezetvédelmi programhoz, milyen célprogramokra pályázhattak a magyar gazdák?
— Ez alapvetően nem beruházás jellegű támogatás. A mezőgazdasági termelést igyekszik környezetorientált irányba fordítani. A gazdáknak azonban ez jövedelem kiesést okoz, a támogatás ezt kívánja kompenzálni. Tehát, ha valaki vállalja, hogy például a túzok élőhelyének védelmében a gazdálkodási területén megtartja a fészkelőhelyeket, megváltoztatja a kaszálások idejét, akkor támogatásban részesülhet, hiszen emiatt neki terméskiesése lesz, és egyéb költségei merülnek fel. A meghirdetett programok konkrét intézkedéseket és támogatási összeget tartalmaznak.A gazda mérlegelheti, hogy megéri-e neki átalakítani a termelését. Ha igen, akkor pályázni fog.
— Az agrárkörnyezeti programokat főként a kistermelők vállalják.Lehet, hogy az EU agrártámogatási stratégiája mégiscsak kedvez a kicsiknek a multikkal szemben?
— A nagy termelőket nem fogják kiváltani a kisgazdaségok, mindenütt folyamatos koncentrálódás történik. Az azonban, hogy kisüzemben vagy nagyüzemben történik a feldolgozás, nem támogatás kérdése. És megjegyzem, nagyüzemben is lehet agrárkörnyezeti programot működtetni, ha akarják, ám a jelenlegi támogatási rendszer nem erre ösztönöz. Az ökoszociális programok valóban egyelőre a kisebb gazdaságoknak éri meg jobban. Egyébként a hazai gazdák partnerek a szemléletváltásban, hiszen meg akarnak élni, s ha a támogatást nem a termelésre, hanem mondjuk a tájfenntartásra kapnák, akkor átállnának másfajta gazdálkodásra. Ráadásul ezeket a támogatásokat több éves állami szerződések garantálnák, tehát a gazdaság sorsa nem függne az adott évi termés mennyiségétől és minőségétől. Azonban a tájfenntartás sok kézimunkával jár, a biogazdálkodás pedig sokkal nagyobb szakismeretet igényel, mint a sematizált termék-előállítás célú mezőgazdaság. Nyugaton a vállalkozói hozzáállás és a szakértelem egyre inkább elválik egymástól, meg kell mondani a gazdáknak, hogy mit csináljanak. Ennek működtetésére pedig szaktanácsadói hálózat állt fel. De ettől mi még messze vagyunk!
— Hol veszíthetünk legtöbbet?
— Ami valóban félő, hogy sok olcsó mezőgazdasági EU-s termék áramlik be Magyarországra, és a hazai agrárium csak az alapanyag-termelésre fog degradálódni. Hiszen a külföldi tulajdonban lévő multinacionális felvásárlók uralják a élelmiszeripart, a mezőgazdaság sok esetben csak kiszolgálja ezt a multinacionális feldolgozóipart. Ha ez vár a magyar agráriumra, akkor jelentős anyagi kieséssel számolhatnak a termelők. A franciák jól csinálják, folyamatosan védik a helyi kis üzemeiket, de a franciáknak fontos is, hogy a környéken legyen pék és helyi sajtárus. Tehát a térség masszív igényt tud megjeleníteni, amit nem tudnak a multik áthágni. Itthon azonban az emberek a nagy, fényes bevásárlóközpontokat részesítik előnyben.