Kíváncsi vagyok, van-e olyan ember Magyarországon, aki nem háborodik fel a brazil vagy indonéz esőerdők pusztításán, akit nem aggasztanak az egyre nagyobb erdőtüzek Dél-Európában, vagy a Kárpátokban folyó tarvágások, amelyek a tiszai árhullámok alakulását is befolyásolják. Kisiskolástól az aggastyánig mindenki fel tudna sorolni néhányat az erdőpusztítások káros következményeiből: a talajeróziótól kezdve a globális éghajlatváltozáson át a biológiai sokféleség eltűnéséig.

Néhány éves szünet után sétálok a Velencei-hegység egyik erdejében, ahová azelőtt gombászni jártunk. Hirtelen előttem egy jó két méteres, erős drótkerítés. Mögötte óriási területen tarra vágva az erdő. Gondos munka, még egy bokrot sem hagytak a kerítés mellett. Már csak az kell, hogy egy még nagyobb munkagéppel a tuskókat is eltolják földestül, mindenestül. Megkerülöm a területet, megyek vagy 500 métert, és ekkor egy újabb kerítés, még nagyobb tarra vágott terület, ezúttal ráadásul lejtős terepen. Lehet, hogy itt még a földgépre sem lesz szükség, leviszi majd a víz magától is a földet.

Vajon kié lett az erdő egy darabja, és mi a szándéka vele? Eszembe jut, hogy Brüsszelben például az építési terület minden oldalára táblákat raknak ki , amelyeken kinagyítva olvasható az engedély pecséttel, aláírással, egyértelműen megadva az engedélyező és az építtető elérhetőségét, valamint a tervezett beruházás adatait. Ha már az erdőhöz nem, az információhoz legyen joga minden állampolgárnak külön kérés, utánajárás nélkül is.