Íme egy magyar módszer a tudástársadalom felépítésére! E havi Citrom-díjunkat azoknak a gazdasági vezetőknek szánjuk, akik kifinomult költségérzékenységgel megkurtították a folyóiratok vásárlására és az intézeti könyvtárosok bérére szánt keretet.

Valószínűleg úgy gondolják, hogy a költségcsökkentésen kívül egyéb haszna is van a folyóirat előfizetések és a nyilvántartás megszüntetésének:

1. A kevesebb folyóirat kevesebb munkaidő kieséssel jár.
2. Nyilvántartás hiányában nem követhető a lapok útja. Az előfizetett újságok már a beérkezéskor elakadnak valamelyik kollégánál. Ez további munkaidő megtakarítást jelent a többieknél.
3. Az elmúlt években a nyilvános könyvtárak, egyetemek és más intézmények folyóirat állományát is megkurtították, és a nyitvatartási időket is drasztikusan csökkentették, különösen a hétvégeken. Így a tudás szempontjából senki sem juthat jogosulatlan versenyelőnyhöz.
4. Az előfizetők számával fordított arányban alakul az előfizetési díj, így lassan a magánszemélyeknek sem jut eszébe előfizetni, pláne nem a szakmai lapokra. Végül eljutunk oda, hogy a probléma magától megszűnik. Legalábbis Magyarországon.

Aligha hisszük, hogy bárkit is eltántorítana a takarékoskodás folytatásától e havi interjúalanyunk, Várallyay György akadémikus, és a szintén Széchenyi-díjas Kürti Sándor informatikus véleménye. Ők ugyanis az eredményes munka egyik alapfeltételének tartják, hogy a szakemberek a bel- és külföldi folyóiratok bő választékához juthassanak hozzá munkahelyükön.