Lélegzet

Környezet és egészségügy – ezt a két fogalmat a 20. századi ember volt kénytelen összekapcsolni, amikor rádöbbent, hogy modern civilizáció vívmányai bármennyire is segítik és gyorsabbá teszik az életünket, „nyolc napon túl gyógyuló sérülést” okoznak a természetben. A természet egyensúlyának megbontásával újra kiűzettünk a Paradicsomból: bőrünket káros sugárzás éri, a levegő fullaszt, az ivóvíz mérgező. Mindezért most már nem csupán Éva, az első nő okolható, hanem mindazok, akik a világromboló folyamatok felismerését követően is igyekszenek elodázni a különböző egyezmények ratifikálását. A két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Oroszország vezetői például nem hajlandóak aláírni az üvegházhatású gázok csökkentéséről szóló Kiotói Egyezményt, amelyek betartásával a Föld légköre és mi is fellélegezhetnénk. De ha csak arra gondolunk, hogy a búsás haszon érdekében képesek epernek álcázott, pirosra festett faforgácsot tenni a joghurtba, gazolás helyett génkelezni terményeinket, vagy hogy a gyógyszeripar mekkora hasznot húz az egyre gyarapodó, környezet okozta megbetegedésekből (asztma, vitaminhiány), akkor igazán szembetűnő, hogy egyes szűk gazdasági érdekek mennyire befolyásolják életünket. Lássuk be, ezúttal – nemre való tekintet nélkül – a gazdasági döntéshozók „szüretelik” az almát a Tudás fájáról, ám most nehéz lenne a kígyóra fogni a csábítást.