Végre itt a jó idő! Nyitva hagyhatom éjszakára az ablakot, nem kell vasárnap reggel dohányfüsttől bűzlő kabátok mellett besétálnom a fürdőszobába. Családunk ugyan nem dohányzik, ám a szombati bulik után gyermekeimnek még a zoknija is füstszagú, különösen, ha nyilvános szórakozóhelyen töltötték az estét. Mitől olyan „magától értetődő”, hogy házibulin, szórakozóhelyeken vágni lehet a füstöt? Eszébe se jut senkinek, hogy a szellőzőrendszer gondos kialakításával, vagy korlátozó házirend bevezetésével füstmentessé tegye azokat a helyiségeket, amelyekben a fiatalok sokszor egész éjszaka táncolnak, szórakoznak?

Újból és újból csodálkozom azon is, hogy sok iskolában beletörődnek abba, hogy a gyerekek dohányoznak. Nem a házirendre gondolok, hanem arra: hányan érzik a tanárok közül, hogy személyes varázsukkal, „divatot csinálva” kellene megpróbálni megakadályozni, hogy rászokjanak a fiatalok a dohányzásra. Hány olyan gyerek van, aki inkább nem fizeti be az ebédet, hogy legyen pénze cigarettát venni! Tavaly nyáron a soproni VOLT Fesztiválon azt hittem, hogy rosszul látok. Mindjárt a főút kereszteződésében állt egy kizárólag dohányt árusító pavilon. A Multifilternek pedig akkora sátra volt, hogy oda akár az egész tábor befért volna.

Ma már nem mondhatja senki, hogy nincs tisztában az aktív és passzív dohányzás káros hatásaival. Nem liberalizmus, hanem igénytelenség szemet hunyni a fiatalkori rászokás felett. Sok országban sikeres volt a leszoktatás. A dohányadó emelése szükséges, de nem elegendő. Világos célokat kellene kitűzni, és elérésükhöz biztosítani a szükséges programot és forrásokat. A hazai dohányosok magas számának is az alacsonyabb GDP-nk lenne az oka?